Így karácsonyoztam együtt Marlon Brandóval
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az ivás művészet. Az alkoholizálás alacsonyabb szintjén mozgók ész nélkül döntik magukba a gyakran silányabbnál silányabb szeszeket, és minél hamarabb el akarnak jutni A pontból a részegségig, de egy komoly férfit más célok vezérelnek. Időutazás a minőségi alkoholfogyasztás spirituális mélységeibe, ezúttal Marlon Brandóval és egy gin alapú koktéllal.

Első alkalommal A vad forgatásán találkoztam

Marlon Brandóval 1953 telén a San Fernando Valley Ranchon. December ellenére dögmeleg volt, mi meg vastag motoros cuccokban vártuk, hogy László Benedek, a rendező meg a stábja átálljanak a kamerával. Abban a kocsmában ültünk, ami a filmben Frank Cafe néven szerepelt. Már nagyon elegem volt a vizes amerikai sörből, ezért összeraktam magamnak egy Negroni koktélt, annyi jéggel, amire már Grönlandon is elismeréssel bólintottak volna.

1953, California. Csoportkép a filmbeli Black Rebels Motorcycle Club tagjairól. Középen Brando, tőle kettővel jobbra én

Brando lökte be az ajtót és a nehéz Schott Perfectóját ledobta a földre. Bazi nagy monokli volt a bal szemén, amit a sminkes sem tudott eltüntetni. Lee Marvin, aki a filmben a riválisát játszotta, a forgatások szüneteiben sem akarta megtörni a karaktert, és állandóan gyepálták egymást. Brando már két fogát kiverte, de nem akarta abbahagyni. Az egyik statiszta motoros kiszámolta, hogy ha nem fejezzük be a filmet két héten belül, Lee Marvinnak kevesebb foga lesz, mint lába, Brando pedig úgy tele lesz színes foltokkal, mint egy impresszionista festmény.

– Mi ez a cucc, haver? – kérdezte Brando a Negronimra mutatva elnyújtott hangon, mint a filmbeli karaktere, Johnny Strabler.

– Ha hozzáérsz, beverem az orrod – mondtam neki, de olyan kis elesett arcot vágott, hogy csináltam neki egyet. Sokkal jobban tetszett neki, mint a vizezett sör, ráadásul nem tompította le, így aztán csak ilyet ivott ezentúl, és rendre elverte Lee Marvint, aki nem értette, miért nem tudja már leütni őt.
Mondta, hogy minden reggel csináljak neki egy literrel, és azt fogja inni egész nap. Belementem, de egy feltétellel: tanulja meg kívülről, magyar nyelven a Kiskarácsony, nagykarácsony című dal első versszakát. Leírtam neki a szöveget egy cetlire, és a kezébe nyomtam. Kissé furcsán nézett rám, de reggelre megtanulta.

– Ha lehoztam A vágy vilamosát, akkor négy sor nem babrálhat ki velem!

A kiejtése tök röhejes volt, és László Benedekkel jót röhögtünk rajta, de megkapta, amit akart: egy liter Negroni minden reggel.

Ha Negronit ivott, két rendőr is kevés volt, hogy visszafogják

Brando nagyon rendben volt A vadban. Annyira, hogy James Dean egész életében ezt a szerepet utánozta. Ha nem halt meg volna 24 évesen, akkor talán később kiderülhetett volna, hogy ki is valójában. A vad után egy évvel Brando harmincévesen Oscart kapott az On the Waterfrontért. És ez tönkretette.

Másodszor Cary Granték karácsonyi partiján

futottam össze vele majdnem tíz évvel később. Nagyon irigykedett a szakállamra, mert neki csak egy kis bajuszkát sikerült növesztenie. A parti halálunalom volt, amíg a bólé meg a tojáslikőr meg nem tette a hatását, és David O. Selznick el nem kezdett szkanderezni Hitchcockkal. Liz Taylor belenyomott egy fagyit Richard Burton orrába, aztán csúnyán nézett Brandóra, mert korábban azt mondta, hogy kicsi a segge. Ava Gardnert meghívtam volna egy finom italra, de otthagyott, mire Brando lépett mellém, kezében két koktéllal.

– Kis karácsony, nagy karácsony – énekelte. A kiejtése nem lett jobb az elmúlt nyolc évben.

– Jobb lesz, ha ezt kicsit átismételjük – mondtam.

1962, karácsony, Hollywood. Balról jobbra: Gregory Peck, Brando, Cary Grant és jómagam. Itt éppen a Hitch-Selznick meccset figyeljük. Reggel hatig énekeltük a Kiskarácsonyt, akkor Grant felesége kidobott minket

Brando az ’54-es On the Waterfront óta nem csinált egy rendes filmet, csak közepes fércműveket és a színészetet sem vette már komolyan. Ő volt a legjobb színész a legpocsékabb filmográfiával. Mondtam is neki, hogy szarok a filmjei, lehet, hogy inkább abba kellene hagyni. Erre felhúzta az orrát, de végül belátta, hogy igazat mondok. Ugyan a Negroni nagyon nem karácsonyi ital, és igényes férfi nem iszik ilyet szenteste, de minket nem érdekelt. Visszavitt minket A vad forgatására és mindketten Black Rebelek lettünk tőle pár korty erejéig. Brando is tudta, hogy ez nyári ital. A Campari és a narancslé csalhatatlan jelei ennek, és akkor a jégről még nem is beszéltünk. Hitchcock végül jobbal is, ballal is lenyomta Selznicket.

Utolsó alkalommal A keresztapa forgatásán

találkoztam Brandóval. Negyvennyolc éves volt, de úgy nézett ki, mint aki százhúszat élt. Már egy mondatot sem volt kedve megtanulni, a szövegét hatalmas betűkkel kartontáblákra írták fel neki, onnan puskázott. Még nem volt ötven, de úgy kiégett, mint a tarló. ’63-tól kezdve minden filmje bukás volt. Szerencsére még volt, ami érdekelte: szeretett enni, meg imádta a szigetét, amit Tahitin vett magának és rengeteget olvasott. A fiatalok – Robert Duvall, Al Pacino, James Caan – úgy néztek rá, mint egy istenre. Akkoriban Coppolával dolgoztam, és végig ott voltam a forgatáson. Nem értettem, mit csinál Brando a kitömött szájával, a váliumon eladott színészi játékkal, de aztán a forgatás közepére összeállt az egész.

A sminkben. A háttérben Coppola és én. Brando Oscart kapott Don Corleone megformálásáért, de nem vette át a díjat, és elküldött maga helyett egy indián nőt. Nem volt egyszerű figura, de unalmas sem

Aznap, amikor felvettük a zöldséges-jelenetet és neki le kellett gurulnia egy kocsi motorháztetőjén, a forgatás végén egy Negronit nyomtam a kezébe.

– Ez egy olyan ajánlat, amit nem tudok visszautasítani – mondta és fenékig kiitta.

2004-ben halt meg, éppen tizenegy éve.
Boldog karácsonyt, Mr. Brando. Boldog karácsonyt mindenkinek.

Így készíts Negronit

Egy pohárba pakolj sok jeget, majd önts rá 3 cl gint, 3cl Camparit és 3cl édes vörös vermutot. Keverd meg, majd egy vékonyka darab narancshéjt is dobj hozzá.


Ernest Hemingwayjel Old Fashioned koktélt szerettünk inni.

Humphrey Bogarttal pedig gin n' tonicot...

(Fotó: Tóth István)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.