Először is egy téveszmét kell eloszlatnunk. Hiszen a gazdasági életben is sokan keverik a csőd fogalmát a felszámolással. A közvélekedéssel és az általános szóhasználattal ellentétben a csőd nem egyenlő a teljes bukással, a visszafordíthatatlan összeomlással, de a nem éppen szerencsés elnevezés miatt sokan hiszik ezt. Sokkal helyesebb lenne reorganizációs eljárásként jellemezni, ilyenkor ugyanis a fizetésképtelenség peremére jutott vállalkozás és hitelezői arra tesznek kísérletet, hogy optimalizálják az adósságokat, és a céget újból visszatereljék a rendes működés vágányára – ennek sikertelensége esetén jöhet csak a felszámolás.

A tervezett magáncsődnek is éppen ez lenne a célja, hiszen egy ember esetében tulajdonképpen elképzelhetetlen a felszámolás, mivel ez gyakorlatilag a jogutód nélküli megszűnést, vagyis, bármilyen morbidnak hangzik is, de a halálát jelentené. A magáncsőd koncepciója igazából a bajba jutott devizahiteleseknek segítene kilábalni a gödörből, de ha a hasonló európai példákat nézzük, ez egyedi eset lenne. Külföldön ugyanis ezeket az eljárásokat a kisebb adósságokkal – például közüzemi tartozásokkal, magánkölcsönökkel – küszködőknek találták ki, és ezekben az esetekben jól is működik.

A behajtó is a csődbiztost hívogatja majd

A konstrukció lényege az, hogy – akárcsak a cégek esetében – a magánszemélyek mellé is kirendelnek egy vagyonfelügyelőt, aki gondoskodik arról, hogy megfelelően osszák be a jövedelmüket.  Ráadásul az eljárás időszakára még egy plusz védelmet is kap az adós, mivel a felbukkanó hitelezők már csak a csődbiztossal egyeztetve zaklathatják őt. A gondnok először is átvilágítja az illető vagyoni helyzetét, amennyiben olyan ingóságokat vagy ingatlanokat talál, amelyektől a tartozások rendezése érdekében érdemes megszabadulni, illetve ingatlanok esetében esetleg kisebbre cserélni, ebben is segédkezik. Bármennyire is kötődjön az adós a nagymama múlt századi kredencéhez vagy a balatonakarattyai nyaralóhoz, ez bizony sajnos szükséghelyzet, amit rendezni kell, ez pedig áldozatokat követel.

A szabályozás remélhetőleg részletesen meghatározza majd, melyek azok a vagyontárgyak, amelyek nem esnek majd a lemondás körébe, akárcsak a végrehajtás esetében – ezek a személyes, illetve a mindennapi élethez, munkához nélkülözhetetlen tárgyak, eszközök lesznek. Ezt követően a csődeljárás alá vont havi rendszeres bevételeiből kell megállapítani azt a limitet, ami még a normális életviteléhez szükséges, az ezen felüli összeg megy az adósságok rendezésére.

Már ebből is látszik, hogy lemondások sora vár az érintettre, de ez neki is érdeke, ha már ő maga nem tudja beosztani a jövedelmét. Nem ritka, hogy életvezetési tanácsokat is kap, például ahhoz, milyen plusz munkát vállaljon vagy milyen tanfolyamot végezzen el azért, hogy jövedelmi helyzetét fellendítse. Ha a megszabott időszak alatt az adós engedelmeskedik a vagyonfelügyelője iránymutatásainak, még az is elképzelhető, hogy a hitelezői a tartozás egy részét elengedik neki.

Ahogy azt már fent is említettük, ezt a megoldást általában a kisebb adóssággal rendelkezők számára találták ki, és még kérdéses, hogyan lehet a hazai devizahitelesekre adaptálni, akik akár tízmilliós hátralékkal is rendelkezhetnek, így egy évtizedre is csődbiztost kaphatnak a nyakukba. Ha már önként ehhez az eljáráshoz folyamodik az adós, messzemenően együtt kell működnie a gondnokával, nem vállalhat külön feketemunkát, amiből mellékes jövedelme származik, nem nyithat titkos bankszámlát és offshore cégekbe vagy rokonokra történő átírással sem mentheti a vagyonát – ezek az esetek ugyanis a vállalt feltételek megszegésének minősülnek, és az információk eltitkolása komoly szankciókkal jár, az Egyesült Királyságban például egyenesen bűncselekménynek is minősül.

Van hátránya bőven

Igazán csábítónak tűnik, hogy egy korlátozottan cselekvőképes gyerek módjára csak elengedjük magunkat, hogy majd a vagyonfelügyelő gondoskodjon rólunk, a magáncsődnek azonban hátrányos következményei is lehetnek. A későbbi hitelfelvételnél ugyanis a bankok vizsgálhatják annak tényét, állt-e az ügyfél magáncsődeljárás alatt vagy sem, hiszen ez kockázati tényező lehet az esetében. Egyes szakmák kizárják köreikből az ilyen múlttal rendelkezőket, ez tehát felér egy kifogásolható erkölcsi bizonyítvánnyal.

Arról nem is beszélve, hogy a csődeljárás kihathat az eljárás alá vont házasságára, baráti életére és egészségi állapotára is. Szomorú tény, de sokszor inkább a házastárs adja fel előbb, mert nem bírja nélkülözni a korábbi megszokott életmódot, vagy a barátok távolodnak el, mert elmaradnak – az egyébként költséges – közös programok.

(Fotó: Europress/Getty)