Egy kerékpáros közlekedő számára az izgalmakat a belvárosban leggyakrabban suttyó sofőrök okozzák. De ennek nem kell így lennie!
Mert okozhatjuk azt magunknak is.
Például tekinthetünk úgy a városra, mint bejárandó terepasztalra, ami folyamatos kihívásokkal béleli ki a melóból hazafelé kavargó elménket. Ennek az elmének a racionalitás alapból azt üzeni, hogy hellóka, óvatosban rakd magad le egy kisebb magaslatról - de ha egy kicsit több bátorságot szedünk össze, aztán ahhoz még pár speciális készséget is, akkor egészen új világok nyílhatnak meg előttünk.
Mondjuk úgy elbánhatunk pár padkával, hogy a kerekünk se érje a szélét.
Felkértük Jamrik András triálbringást, hogy az ő saját, rutinos múltjából mutasson meg pár dolgot, amikre nem mondjuk, hogy egy-az-egyben kell azokat leutánozni, de a saját javunkra fordíthatjuk egyes elemeit. Íme, az ugratás alfája és omegája:
Figyelem, a fentiekhez természetesen nem rossz, ha megfelelő biciklivel rendelkezünk, és ezek nem feltétlenül a merev vázas országúti suhanógépek. Viszont mi már meggyőztük magunkat, hogy az ő tulajdonosaik is nyerészkedhetnek a videókból – hiszen mégiscsak kinetikus energiákról és finommotoros képességekről beszélünk.
A videókból, igen, mert jön még! Az előző részt pedig itt nézhetitek meg, ebből az derül ki, hogyan kell szakemberi módon lépcsőzni. Biciklivel, természetesen.