Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Két író három éven keresztül fényképezhette a város épületeit, és olyan épületekbe is bejuthattak, amikbe normális földi halandó nem teheti be a lábát.

A Model City Phenjan című újonnan megjelent könyvben 200 olyan fotó látható, amely a város építészetét mutatja be.

Cristiano Bianchi és Kristina Drapic szerzők szerint Phenjan megtestesíti a totális tervezés eszményét, és ez olyasmi, amire titokban minden építész vágyik.

A páros három éven keresztül fényképezhette a város épületeit, és olyan épületekbe is bejuthattak, amikbe normális földi halandó nem teheti be a lábát.

Észak-Koreáról olyan könyvet készíteni, amely nem ítéli el csípőből a brutális elnyomó rezsimet, mindig is ellentmondásos cselekedet fog maradni. Ha ezt sikerül félretennünk, és csak egy bizonyos szemszögből nézzük ezeket a munkákat, akár jól is szórakozhatunk. Ez a helyzet Cristiano Bianchi és Kristina Drapic könyvével. A páros munkája nyilvánvalóan olyasmi, amit a Kim-rezsim hasznosnak lát, máskülönben nem kaptak volna engedélyt, hogy a birodalmi fővárosban mozoghassanak és fényképezhessenek. A könyv Phenjan építészetét mutatja be, és dicséri annak különlegességét, politikai felhangok nélkül – amennyibe ez lehetséges egy elnyomó diktatúra esetében.

„Rájöttünk, hogy a városnak megvan a maga furcsa szépsége. Phenjan megtestesíti a totális tervezés eszményét, és ez olyasmi, amire titokban minden építész vágyik. Megszabadulhat a tervezői megszorításoktól, az irányvonalaktól, a költségektől, és minden olyan szabálytól, amivel egy-egy városvezetés megköti az építészek kezeit, és visszatérhetnek ahhoz a gondolathoz, hogy az emberek számára tervezzenek egy várost, méghozzá egy egysíkú, egybefüggő víziót követve”, írták.

Hogy mennyire a városlakókat szem előtt tartva épült meg Phenjan, nehéz megítélni, az viszont tény, hogy a szerzők érdekes épületeket fotóztak le. Következzen néhány:

A Manszude Színház 1978-ban épült. A könyv szerint a dizájn egyszerre brutalista és nagyon dekoratív.

Az Elektronikai Iparcsarnok egy múzeum, amelynek célja, hogy bemutassa Kim Ir-szen által végbevitt hármas forradalmat: az ideológiait, technikai és kulturális forradalmat, amelyek iránymutatóként szolgálnak a Koreai Munkáspárt számára.

A Tollaslabda Csarnok.

A Központi Ifjúsági Csarnok 1989-ben épült Kim Dzsong-il kérésére.

A Május elseje Stadionban rendezik meg a hírhedt Tömegjátékokat. Amikor 1989-ben megépült, a világ egyik legnagyobb stadionjának számított.

A Buhung metróállomás bejárata. 2010 előtt csak két metrómegállót használhattak a turisták, ez volt az egyik.

A Párt megalapításának emlékműve 1995-ben épült, a Koreai Munkáspárt megalapításának ötvenedik évfordulójára. A sarló és kalapács mellett a betűk az ország munkásait és parasztjait, illetve az értelmiséget szimbolizálják.

Az 53 emeletes Uhna Torony igazi felhőkarcolónak számít Phenjanban. Az épület már a Kim Dzsong-un korszak szimbóluma.

A Changgwang Egészségügyi Komplexum uszodája.

A rendkívül színes Mangjongde Gyermekpalotában az iskolások suli utáni tevékenységekben vehetnek részt. A szerzők szerint a helyet váratlanul játékos tér jellemzi.

A Phenjani Jégpályát 1982-ben fejezték be, és 6000 ember fér el benne. A könyv szerint ez a város egyik legjobban ismert, legemblematikusabb pontja.

Így néz ki a Kim Ir-szen tér a magasból.

Phenjan tele van szimbolikus jelentőségű épületekkel, állítja a könyv, majd folytatja:

A könyvet a Thames and Hudson adta ki, és mintegy tízezer forintba kerül.

Ez is érdekelhet:

(Forrás: Daily Mail)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.