Egy régi kísérletről van szó, amelyet még a hidegháborús időkben végzett el Oscar Janiger, a 20. század egyik jelentős pszichiátere és pszichoterapeutája. A kísérletre önként vállalkozó grafikus kétszer kapott 50 mikrogramm LSD–25-öt (lizergsav-dietilamidot), majd ezek után egyetlen dolga volt: többször is le kellett rajzolnia orvosa portréját.

A témának komoly aktualitása is volt anno, ugyanis amellett, hogy az 50–60-as években nagyban zajlottak az LSD-vel kapcsolatos kutatások – ebben az időszakban mintegy 1000 kísérletet, illetve terápiát folytattak le körülbelül 40 000 alany bevonásával –, az amerikai tengerészgyalogság is azon volt, hogy kifejlesszen egy olyan szert, amely képes felgyorsítani a katonák gondolkodását, és felpörgeti őket a legbizarrabb körülmények között is. Gondoljunk csak a The Men Who Stare At Goats (Kecskebűvölők) című könyvre, illetve filmre, amely ezzel a témakörrel foglalkozik.

1. Az első rajzot azután készítette a művész, hogy 50ug LSD-t adtak neki. A képen az őt vizsgáló doktor profilja látható, a rajzoláshoz faszént használt a grafikus. A doktor vizsgálatai alapján nem látszott rajta az LSD hatása:

1.

2. 85 perccel az első, valamint 20 perccel az újabb adag 50 mikrogramm LSD után ismét rajzolni kezdett, ezúttal ceruzával. Az orvos szerint a művész euforikus hangulatban érezte magát. A grafikus így írta le az állapotot:

2.

3. Két és fél órával az első adag után készült el a harmadik rajz. Az orvos szerint a grafikus nagyon koncentráltnak tűnt alkotás közben. Az alany így írta le ezt az állapotot:

3.

4. 2 óra 32 perccel a kísérlet megkezdését követően, azaz 2 perccel az előző rajz után a grafikus ismét papírt és ceruzát ragadott:

4.

5. Három perccel az előző, nem túl jól sikerült rajz után – 2 óra 35 perccel a kísérlet megkezdését követően – ismét elkészített egyet, miközben a következőket mondta:

Miután befejezte, nevetni kezdett, ugyanis megpillantott valamit a padlón, majd hosszasan figyelte azt.

5.

6. Tíz perccel később – 2 óra 45 perccel a legelső adag LSD beszedése után – úgy fest, hogy az LSD hatása „kiteljesedett” a tesztalanyon. Igen zaklatottnak tűnt, és megpróbált belemászni a felszerelést tartalmazó dobozba – csak lassan reagált arra a javaslatra, hogy próbálja meg tovább folytatni a rajzolást. Nagyrészt nem szólalt meg. Csupán ennyit mondott:

A grafikus közben dúdolni kezdett egy dalt, amely csak a fejében hallatszott.

6.

7. A művész visszahúzódott, és majdnem 2 órát töltött fekve, miközben a kezeivel integetett. Hirtelen tért vissza, hogy folytassa a rajzolást, elhatározottnak és céltudatosnak tűnt. Ezúttal viszont a ceruzát ecsetre és vízfestékre cserélte.

– az utolsó szót többször is elismételte. A rajz második fele úgy készült el, hogy minden ecsetvonás előtt szaladt egy kört a szobában.

7.

8. Ezután egy közel másfél órás szünet következett. 5 óra 45 perccel a kísérlet megkezdése után a művész tovább mászkált a szobában, a mozgása mintha egy különös útvonalat követett volna. Egyszer csak megállt, majd ismét rajzolni kezdett.

– az azért hozzátartozik a történethez, hogy ezúttal zsírkrétával rajzolt.

8.

9. A kilencedik és egyben legutolsó rajz 8 órával az első adag LSD beszedése után készült el.

A grafikus az emeletes ágyon feküdt. Arról beszélt, hogy a szer hatása szinte teljesen elmúlt, s csak néha látja úgy, hogy eltorzulnának körülötte az arcok. Miután Janiger megkérte, hogy készítsen egy utolsó rajzot, belevágott, de nem túl nagy lelkesedéssel.

9.

(via)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon