Az I. világháború során a szövetségesek hadi és kereskedelmi flottáját rendszeresen támadták német tengeralattjárók és hadihajók. A hajókat valamilyen formában álcázni kellett, csakhogy ez a vízen igencsak nehéz.
Az idea az angol zoológus, John Graham Kerr nevéhez fűződik, aki zebrák és zsiráfok mintázatát alapul véve rukkolt elő az ötlettel 1914-ben. Az elv az volt, hogy a hajókat ugyan lehetetlenség elrejteni, de a megfelelő mintákkal össze lehet zavarni az ellenséges erőket.
A tengeralattjárók elleni hadviselésben minden perc számított, a tengeralattjárónak ugyanis a felszínre érés után csak szűk percek álltak rendelkezésre, hogy kilőjje a torpedóit. Ha hibázott, mert nem mérte fel jól a célpont mozgását, gyorsan maga is célponttá vált.
1915-ben az ötletet elvetették, de egy évvel később a nagy tengeri veszteségek miatt leporolták, ám ezúttal már Norman Wilkinson festőművészre bízták a projektet. Modellként kis fahajókat használtak a londoni Királyi Művészeti Akadémián, ahol egy főleg nőkből álló egység dolgozott a keze alá.
A cél az volt, hogy a német haderőnek nehéz legyen megállapítania, hogy 1. mi az, amit lát. 2. az merről jön és merre megy. 3. mekkora 4. milyen távolságban van.
Cikkcakkos vonalakkal, és fekete-fehér csíkok kontrasztjával olyan optikai hatást értek el, ami alapján messziről valóban nehézzé vált megállapítani egy hajó formáját, vagy mozgását.
Több mint négyezer hajót festettek le a Dazzle Camoflage-nek nevezett mintákkal, és nem volt közöttük két egyforma, mégpedig azért, hogy az ellenséges haderő ne ismerhesse ki a hajóosztályokat.
Pablo Picasso szerényen kisajátította a dizájnt, mondván az egészet a kubisták találták ki.
Mivel nem vezettek statsztikákat arról, hogy melyik mintázat volt a leghatékonyabb, így nincs semmiféle adat arról, hogy melyik dizájn volt a legalkalmasabb az ellenség összezavarására.
Az amerikai haditengerészet 1918-ban kezdte el lefesteni a hadihajóit, és még a II. világháborúban is voltak dazzle ship-ek, azaz "káprázat hajók" szolgálatban. Ekkoriban azonban a repülőgépek, és főleg a radar fejlődése feleslegessé tette az ilyen jellegű álcázást.
(Forrás: Retronaut)