Kivételesen nem brit tudósok mondják, hanem a sziklaszilárd tények. Elmeséljük az okokat, amik miatt a következő tizenöt évben radikálisan meg fog változni a munkaidőről alkotott elképzelésünk. A kulcs az ezredfordulós generációban keresendő.

Egyre többet hallani arról, hogy a hétfőtől péntekig, kilenctől ötig tartó, normál nyolcórás munkaidőnek befellegzett: a hosszú évszázados gyökeret vert hagyomány úgy fest a végét járja. A munkaidő-normák ellen pedig nem a lusta új ifjúság lázadt fel, hanem egész egyszerűen egyre tarthatatlanabbá válik és teljesen feleslegessé is. Ezért a négy okért.

1: A digitális technológia uralma

Még szűk két évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy az ember otthonról végezze el a munkáját: a feladatokat csakis a munkahelyről lehetett megoldani. Azonban mióta a papír alapú dokumentumokat felváltották az emailek, online doksik és csatolmányok, az információk megosztása pedig digitális csatornákon keresztül történik, valamint egy meetinget is nevetségesen egyszerű Skype-on megtartani, már nincs túl nagy szükség a személyes, irodai jelenlétre.

Az új, ezredfordulós generáció – akiket angolul millenialsnak hív a szaknyelv: azok az emberek, akik a kétezres forduló környékén lettek felnőttek – pedig már ennek a technológiának a mesterfokú felhasználói és könnyen megengedhetik maguknak, hogy akkor dolgozzanak, amikor jólesik. Mivel ez a generáció válik mostanra a munkapiac erős háromnegyedévé, így szintén belőlük kerülnek ki azok a felső vezetők is, akik a munkaidőről döntenek a jövőben. Több jelenlegi kutatás is alátámasztja, hogy az ezredfordulós generáció túlnyomó többsége preferálja a flexibilis munkaidőt, mivel tisztában vannak saját produktivitásuk hektikusságával. Például sokan szeretnek ebéd után 1-2 órát sziesztázni és feltöltődni délutánra, megint mások pedig éjszakai baglyok: bőven a normál, ötkor végzős munkaidő után a legélesebbek és legkreatívabbak a munkájukban.

2: Család és munka egyensúlya

A huszonegyedik századi családmodell közel sem ugyanaz, mint amiben nagymamáink felnevelték szüleink generációját. A nők nagy része nem marad otthon a gyerekekkel, hanem újra munkába állnak – az okok lehetnek belső indíttatásúak, anyagiak vagy épp karrier-tüzelte indokok is, erről külön cikket lehetne írni. Azonban az, hogy mindkét családfő teljes állásban dolgozik babysitter nélkül kivitelezhetetlen, így nagyon sokan preferálják az olyan munkahelyeket, ahol biztosított a flexibilis munkabeosztás, így felváltva vagy akár együtt is otthon tudnak lenni a szülők, a családjuk közelében.

3: Továbbképzés

Több kutatásból is kiderül, hogy az ezredfordulós generáció túlnyomó többsége a munkába állása után is szeretné tovább képezni magát. A tréningek és fejlesztések nem csupán hobbit jelentenek a huszonegyedik században: tulajdonképpen sok munkaterületen egyenesen életbe vágó, hogy továbbképezzék magukat a dolgozók, különben lemaradnak és akár ki is eshetnek jelenlegi pozíciójukból. A fiatal alkalmazottak szeretnék bővíteni a tudásukat és folyamatosan profik lenni a legújabb és / vagy legjobb módszerekben, mert nagyon sok mindenhez kell érteni egyszerre, hogy az ember megtartsa a jól kereső állását és feljebb lépjen.

A szakmai továbbtanuláshoz, nyelvi készségek fejlesztéséhez és egyéb, gyakorlati készségekre vonatkozó tréningekhez pedig nagyon nem passzol a nyolc órás munkarend: egyszerűen kivitelezhetetlen a kettő egyszerre. Így a fiatal generáció ebből a szempontból is radikálisan a nyolcórás munkaidő elleni utat tapossa.

4: Produktivitás a kliséken túl

A meggyökeresedett szokások nem mindig azért nyúlnak olyan mélyen és nehezen kitéphetően a talajba, mert jók: a nyolcórás munkabeosztás pedig pontosan ilyen. Nem huszonegyedik századi hisztiről van szó: egész egyszerűen bizonyított tény, hogy az eddig normálnak tartott munkaidő nincs összhangban az emberek energiakészletével, fizikai vagy mentális állóképességükkel és így a hatékonyságukkal sem. A legtöbb helyen azért vezették be a 9-5-ig irodai munkaidőt, hogy a főnök folyamatos ellenőrzése alatt tarthassa az alkalmazottait. De például én is saját tapasztalatból tudom, hogy rengeteg állást egyszerűen képtelenség ebbe beskatulyázni: 9-5-ig irodában dolgoztam szövegíróként egy reklámügynökségnél és enyhén szólva is a kreatív ötletek és a hatékonyság ellen ágált ez a normál munkarend – az embernek nem reggel kilenctől délután ötig vannak jó ötletei, aztán öt óra tízkor már nincsenek; akkor vannak jó ötletei, amikor ő maga a legkreatívabb. Ez az idő pedig gyakran köszönőviszonyban sincs a normál munkarenddel.

Emellett a nyolcórás munkaidő gyakorlatilag az ember minden idejét elveszi – nem marad idő a társas kapcsolatokra, aktivitásokra, kikapcsolódásra. Hétfőtől péntekig egész nap robotolunk, az alig várt pénteken iszunk egy nagyot, szombaton ezért hullafáradtan otthon punnyadunk, vasárnap meg nincs nyitva semmi - és kezdődik az egész előlről.

De szerencsére egyre több cég engedi flexibilis időbeosztásban és nem kötött helyszínről dolgozni az alkalmazottait a „ha megvan időre a munka és kiválóan van elkészítve, akkor nekem mindegy, hol és mikor csinálta meg a tag” elven. Valamint mivel az ezredfordulós generáció már keményen tapossa a maga új, formabontó útját, tényleg könnyen lehet, hogy tíz-tizenöt év múlva a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás csak egy régi dal lesz, amit nem igazol már a tényleges munkaidő-beosztás. És ez jó. Nagyon jó.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Hamarosan szó szerint beérhet az ehető Budapest koncepció

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés