Rómát egyszer mindenkinek látnia kell, vagyis inkább meg kell élnie, enélkül marhaság lenne meghalni. A város, ahol egymást érik a több száz, több ezer éves történelmi emlékek, mindenkit elvarázsol álomszerű hangulatával, talán csak az árak és a szűk utcákban csoportosan vonulgató turisták húznak vissza a valóság talajára.

Ciao, Roma!

„Mihály már napok óta Rómában volt, és még mindig nem történt vele semmi sem. Csak Róma történt vele, ha szabad így mondani” – írja Szerb Antal az Utas és holdvilág-ban, és remekül fogja meg, milyen érzés a Krisztus előtt 753-ban alapított város utcáin sétálni, melyen korábban cézárok, hadvezérek és a legnagyobb művészek bandukoltak.

Róma tényleg csak úgy megtörténik az emberrel, mindössze hagyni kell, hogy megtaláljon az élmény. Itt nincs idő hétköznapi problémákon agyalni, mivel egymást érik a lenyűgöző terek, templomok, romok, szökőkutak, az ember alig győzi befogadni a sok szépséget, a világ egyik leginspiratívabb díszlete pedig garantáltan rabul ejti azokat a vándorokat, akiket nem a zsúfolt tengerpartok, hanem az európai kultúra fellegvárai hoznak izgalomba.

Ebben az ihletett hangulatban persze akarva-akaratlanul eszünkbe jut a filmtörténet egyik legelkoptatottabb jelenete Fellini Az édes életé-ből, amikor a Via dei Crociferi sarkán úgy esünk bele a Trevi-kútba, hogy nincs is időnk felkészülni az élményre, de azért azt is el kell mondanunk, hogy a történelmi városrész meglepően kis méretei, és az itt tévelygő turisták hatalmas mennyisége miatt az élet nem csak édes, de meglepően borsos is.

Az utcákon heverő szemét, a sokszor indokolatlanul magas árak, az állandó zsúfoltság nélkül például sokkal könnyebb lenne megadni magunkat a városnak, de amikor már épp kezd olyan érzésünk lenni, hogy itt nincsenek is olaszok, akkor váratlanul bekanyarodunk egy hangulatos kis utcába, elveszünk a Trastevere negyedben, vagy tanúi leszünk, ahogy két motoros vitatkozik a piros lámpánál, és máris elfelejtjük az előbbi eszmefuttatást.

Utazás és szállás

Olaszország és a sztereotípiák fővárosa Wizz- és a RyanAirrel egyaránt megközelíthető: az előbbi Európa egyik legforgalmasabb repülőterére, a Fiumicinóra (Leonardo da Vinci), az utóbbi pedig a kisebb, de városhoz közelebb fekvő Ciampinóra visz. Aki időben foglal és okosan sakkozik a járatokkal, akár 10 ezer forint alatt is megúszhatja az utazást, de más esetben sem kell túl mélyen a pénztárcákba nyúlni.

A repülőterekről leggyorsabban taxival juthatunk be a belvárosba, ha hajlandóak vagyunk 35–50 eurót költeni, de a Leonardo Express vonat fél óra alatt repíti be a turistákat a centrumba 11 euróért. Akinek több ideje van, válassza az olcsóbb Metropolitain járatot feleennyiért, a Terravision közvetlen buszjárat pedig szintén a központi Termini vasútállomásnál tesz ki minket 4–6 euróért, és közben máris megcsodálhatjuk messziről az EUR negyed nagy kockakolosszusát, illetve azokat a helyeket, ahol nem milliomosok és turisták, hanem a római átlagemberek élnek.

A Termini állomáson jön az első sokk, mivel a belváros legkoszosabb környékéről van szó, de nyugtasson a tudat, hogy ennél kizárólag szebb helyeket láthatunk az elkövetkező napokban. A tömegközlekedés egyáltalán nem drága, egy vonaljegy 1,50-be kerül, de csak akkor érdemes metrót vagy buszt használni, ha szeretnénk távolabbi helyeket megközelíteni, hiszen járműveken zötyögve pont a lényegről maradunk le.

A szállások minősége nem sokban különbözik Európa más nagyvárosaiétól, és kizárólag a buksza vastagsága szabja meg, milyen szobában hajthatjuk álomra a fejünket. Húsz euró/éjszaka alatt azért nehéz hostelt találni, de 30–40 körül már pikk-pakk szállásokat találhatunk a belvárosban, ahol nem kell horkoló backpackerekkel közösködni.


Kultúra és kultúra

Focidrukkertől a gasztro-turistán át az önjelölt művészettörténészig Rómában mindenki talál magának tartalmas programot. Most maradjunk az utóbbinál, elvégre az olasz főváros a világ legnagyobb szabadtéri múzeuma, minden sarkon az arcunkba ordít a történelem, ezért úgy is lehet teljes a kirándulásunk, ha a pár napba nem fér bele egy egész napos túra a Vatikáni Múzeumban, ahová a legtöbb turista a Sixtus-kápolna freskója miatt fizeti be a 15 eurós beugrót, vagy egy hosszabb meditálás a Colosseumban.

Persze aki teheti, semmiképp se hagyja ki a felsorolt programokat, a Szent Péter bazilika kupolájába is érdemes fellépcsőzni öt euróért, a klausztrofóbiások és tériszonyosok kiváltképp élvezik majd. Igazából azonban minden kultúrtörténeti kincs ott hever az utcákon. A teljesség igénye nélkül: ott van a Vatikánváros, a Piazza Navona különleges szökőkútjaival nyűgöz le, a helyiek által gyűlölt, gigantikus II. Vittorio Emanuele emlékmű mindenhonnan jól látszik, a Pantheonban lehetetlen nem a tetőtér egyetlen kör alakú nyílását bámulni, a spanyol lépcsőre éjszaka érdemes kiülni fagyival a kezünkben, hiba lenne kihagyni a Villa Borghese ligetet, vagy a Janiculum dombot, ahol a világ legszebb panorámájában gyönyörködhetünk, Garibaldi lovasszobra árnyékában. Rómában egyszerűen nem tudsz rossz felé menni.


Étel és ital

… ahogy rossz étterembe is nehéz beülni, és ebben az esetben is csak a pénztárcánkkal kell kompromisszumokat kötni. Bármerre is járjunk, plusz egy kilóval leszünk súlyosabbak és mínusz tíz-húsz euróval könnyebbek. A pincérek nem rohangálják körbe a vendéget, ha tudnak angolul, akkor is inkább anyanyelvükön beszélnek – itt az ételek csinálják a marketinget.

A legjobban akkor járunk, ha olyan helyre ülünk, amely mellett a legtöbb olasz szót halljuk, ugyanis mindig a helyiek tudják, mi a tuti. A rendelésnél érdemes olyan fogásokra koncentrálni, amiből sok van az étlapon: ha a pizzából van nagy választék, akkor minden bizonnyal arra specializálódott a risztorante. Emellett érdemes olyan falatokat is kipróbálni, aminek nem is tudjuk kimondani a nevét, ne sajnáljuk a pénz az előételre sem, egy jó bruscetta és egy kancsó házi bor ugyanis azonnal kipárnázza a helyet a főfogásnak. Ha épp nem kívánunk desszertet, azért egy fagyit akkor is kérjünk mondjuk a tradicionális Giolitti cukrászdában, ahol könny szökik az ember szemébe a gelato-felhozatal láttán.
Ami pedig az éttermeket érinti: a legjobban akkor járunk, ha a belváros zsongásából kicsit kijjebb húzódunk, a már említett Trastevere negyedben, ami egyértelműen a város legizgalmasabb kerülete, itt érdemes elveszni, és lehetőleg a kirándulás végén, hogy ez a kép maradjon meg a fejünkben. A Trastevere ugyanis egy idilli falu a metropolisz szívében, ahol mammák teregetnek az ablakban, macskák ülnek a kocsik tetején és pocakos pincérek mondják ki a gasztronómiai varázsszavakat.

Arrivederci, Roma!

Ahogy a hasonló európai turistamágnes fővárosok, úgy Róma is bekapja, megrágja, végül kiköpi az embert, akinek a kirándulás után jó pár nap kell még, hogy megeméssze a látottakat. Az viszont biztos, hogy az illető akár dobott pénzérmét a Trevi-kútba, akár nem, élete valamely pontján biztos vissza akar majd térni az Örök városba. Nem véletlenül mondják, hogy minden út Rómába vezet. Pláne a fapados légitársaságok aranykorában!

Olaszországból sosem elég? Íme néhány további utazási tipp a Playertől!

(Fotók: yarwood, chris yunker, markturner, italianjob)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon