A 90 kg-ban szereplő cselgáncsozó, Madarász Tamás fél évig abban a tudatban élt, hogy nem indulhat az olimpián, a versenyzést is abbahagyta, sőt már be is rendezkedett a civil életre, hobbi DJ-ként szórakoztatta a népet. Aztán teljesen váratlanul, már-már csodával határos módon kapott egy szabadkártyát és augusztus 1-én tatamira is lép Londonban. Rápihent az olimpiára.

Ungvári Miklós egy ezüst-, Csernoviczki Éva pedig egy bronzérmet szállított a magyar csapatnak a londoni olimpiai első két napján, cselgáncsozóink tehát alaposan kitesznek magukért Angliában. Ám akad köztük egy, aki már azzal csodát tett, hogy ott van a játékokon. A nyolcadik ember, a szabadkártyás DJ. Kicsit utánanéztünk, ki is ő.

Egy szép május eleji reggelen Madarász Tamás barátjával, az ausztrál színekben dzsúdózó Pekli Marival csetelt, aki afelől érdeklődött, vajon sikerült-e az olimpiai kvalifikációja a majd' egy mázsás cselgáncsozónknak. Madarász persze kapásból rávágta, hogy nem, hiszen az utolsó kvalifikációs viadalon, a tavaly áprilisi isztambuli Európa-bajnokságon nem ért el olyan eredmény, ami feljogosította volna az indulásra, és persze korábban sem. Azóta pedig volt egy magyar bajnokság és ennyi. De ha már Pekli így rákérdezett, gondolt egyet és ránézett a nemzetközi szövetség honlapjára. Abból baj nem lehet. Aztán a szívéhez kapott a nagydarab fickó, mert ott figyelt a neve a listán. Nyolcadik magyarként.

Pontozás

  • Jukó: legkisebb értékű akció, amely felkerül az eredményjelző táblára; majdnem vaza-ari
  • Wazari: majdnem ippon (2 vaza-ari már győzelem)
  • Ippon: teljes értékű győzelem

Mégis hogy került Londonba? Ennek elmagyarázását rábízzuk a magyar szövetség sportigazgatójára: „Az EJU ötven országot fed le, és ennek felét, vagyis huszonöt kontinentális kvótát oszthat szét az olimpiáról lemaradt versenyzők között, tizennégy férfinak és tizenegy nőnek. Egy országból egy, súlycsoportonként pedig két ember juthat kvótához, és a bonyolult számítási rendszer alapján a kilencven kilogrammban amúgy csak 107. helyen rangsorolt Tamás éppen beért az utolsó, 25. EJU-kvótás helyre. Bennünket is váratlanul ért ez az örvendetes fejlemény.” - nyilatkozta az MTI-nek Nagy András.

Tamás álla nem csak azért csapódott nagyot, mert százhetedikként vajmi kevés esélye volt a játékokon szerepelni, hanem mert a novemberi országos bajnokság után (ahol 5. lett!) felhagyott a versenyszerű sportolással. Egy jó fél év rápihenés. Mit rápihenés, életmódváltás! Madarász ugyanis Debrecenben nem egy hagyományos "kiöregedett" sportolóéletet választott, nem dolgozgatott be a helyi klubnál szervezőként vagy utánpótlásedzőként, ahogy az logikus lenne, nem töltött be már fontos szerepet életében a cselgáncs. Hanem valóra váltotta és élte régi dédelgetett álmát - DJ-skedett egy helyi szórakozóhelyen. (Úgy látszik, ez Debrecenben és környékén megszokott, a pályafutását a DVSC-ben kezdő mátészalkai focista, Bodnár László is DJ-nek állt tavaly, mikor épp nem volt klubja.)

Dobások és földharctechnikák

  • Kézdobások : te-waza; Csípődobások : kosi-waza; Lábdobások : asi-waza; Hátravetődés : ma-sutemi-waza; Oldalra vetődés : joko-sutemi-waza
  • Leszorítások : oszae-waza; Fojtások : sime-waza; Feszítések : kansetsu-waza (kanszetszu)

Persze arról szó sincs, hogy Tamás orrvérzésig keverte a zenéket miközben döntötte magába a balikólát. Természetesen nem hagyta el magát, rendszeresen edzett, ám még véletlenül sem az olimpiára készülve. Egyszerűen csak nem akart egyik napról a másikra kiszállni a mókuskerékből, amit már gyerek kora óta pörgetett. És mondják, minden jóban van valami jó. De ki hiszi el ezt az elcsépelt klisét? Aki megtapasztalja: "Az edzettségi állapotom biztosan jobb lenne, ha nincs ez a kihagyás, viszont a stressz nélküli hónapok mentálisan erősebbé tettek. Miután nem kellett idegeskednem a kvalifikációs versenyeken, nem „forgattam magam” az edzéseken és a fogyasztásokkal, így lelkileg a lehető legjobb formában várom az olimpiát. Egy világversenyen nüanszok döntenek, ezért az az egyik legfontosabb szempont, hogy mentálisan legyen topon a versenyző." Lehet, hogy így kell készülni egy olimpiára. Nyugiban, tét és teher nélkül. No persze a hír utáni negyedévet megpörgette Tamás, ám edzőivel, Raus Tamással és Nagy Istvánnal arra jutottak, hogy nem érdemes nekiállni alapozni és új technikai elemeket megtanulni, mindent elölről kezdeni, mert épp augusztusra érheti el a versenyzőt a hullámvölgy. A fél év kihagyás megérződik tehát majd a kondiján, mégis inkább a meglévő technikája csiszolása tűnt használható megoldásnak. Ahogy ő fogalmazott, „lecsiszoltuk a rozsdát”, „levertük a port” a régi, már készségszinten lévő technikákról.

A 25 éves Madarász Tamás tehát az első olimpiájára "készülhetett", úgy, hogy eddigi legnagyobb sikere egy varsói világkupaverseny megnyerése volt még 2009 márciusában, valamint egy bajnoki aranyérem még 2008-ból. Augusztus első napján - ekkor lép tatamira főhősünk - meglátjuk, hogy a diszkóban keverős, stresszmentes felkészülés mire lehet elég a világ legfontosabb versenyén. Valóra válhat a másik régi álom is, ami maga lenne a csoda. Mi drukkolunk, abban nem lesz hiba!

Ihász Kálmánnal beszélgettünk labdarúgó-pályafutásáról, arról, hogyan rúgta össze a port edzőivel, és hogy mi a véleménye Mezeyről, Illovszkyról és Puskásról. Olvastad már?

(forrás: haon.hu, wikipedia.hu)
(fotó: telesport.hu) 

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon