Szertárban öltözős, málladozó vakolatos – A Rákosmenti Testedző Kör pályája
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Több mint négy éve, 2008 tavasza óta járom Budapest labdarúgóklubjainak létesítményeit, szinte mindent láttam már, amit el lehet képzelni egy klubépületben vagy öltözőben, meg persze olyat is, amit nem lehet. A következő néhány hétben képriportszerűen bemutatom a BLSZ-bajnokságokban tapasztalható körülményeket. A fotók önmagukért beszélnek, megkérdőjelezhető minőségük pedig annak köszönhető, hogy kizárólag nem drága telefonnal érdemes meccsre menni.

  1. 1/1

    Kicsit olyan, mintha megállt volna az idő? Pedig talán el sem indult. Lassan alig találunk olyan öreg futballrajongót, aki úgy kezdhetné anekdotáját, hogy "bezzeg, amikor a csodaszép és modern RTK-sportpályán..." A hatalmas, rozsdás vaskerítésen éktelenkedő kék tábla jelzi a Péceli úton, hogy a Rákosmenti Testedző Kör sportkomplexumához értünk, sőt, a korábbi Fradi-játékosról, Zavadszky Gáborról elnevezett utánpótlásbázis is ott működik.

    Aztán elkezdünk befelé vándorolni – tényleg egy túra, mire a pályához érünk, ne adjuk fel! –, és a helyzet kezd egyre kínosabb lenni. Ez maga az Utánpótlás Bázis, és az RTK otthona. Igen, az a málladozó, roskadozó komplexum. És ennyi. Nem, nincs mellette, vagy mögötte megbújva egy modern, a jólelkű, mindig vidám Zavadszkyhoz méltó csodaépület, ahol a legkorszerűbb eszközökkel és módszerekkel nevelik ki a jövő válogatottjait. Egyetlen, közhelyes mondás jut eszembe elsőre, amikor meglátom. Aztán másodjára is: szegény Zava, forog a sírjában...

    Lépjünk hát be az épületbe, bátran, bátran. Az öltözőépület hangulata, hogy is mondjam, ódon. Csodás kis rezervátum ez (ez még a sorozat következő részeiben fokozattan igaz lesz, nem viccelek!), a gulyáskommunizmus építészeti jegyei, a korabeli hangulat szinte harapható, a falambéria felszaggatja a sebeket, könnyeket csal opálos tekintetünkbe. A rácsok pedig azt tükrözik, mennyire rizikómentes bármilyen értéktárgyat az öltözőben hagyni. Egyébként tisztaságra és megjelenésre teljesen átlagosnak mondható.

    Innen már csak pár lépés az impozáns öltöző.  Vagy mi. A nagyjából négy négyzetméteres öltözőféleség nem kizárólag a játékvezetőknek van fenntartva, hiszen a képen is jól látszik, részben szertárként, részben pedig a helyi klub alkalmazottainak, trénereinek dolgozószobájaként is funkcionál. A kellemes hangulat adott. A várótermi padok is.

    Innen már csak egy ugrás a toalett és a zuhanyzó. Előbbiről nem mertem képet készíteni, túlélésre mentem, utóbbit viszont megmutatom. Átlagos. Sajnos. Mint a legtöbb létesítményben, itt sem teljesen veszélytelen a tusolás: azonkívül, hogy össze van nyitva a játékosok zuhanyzójával, a gumipapucs alapfelszerelés – de mint a falon látható, lélegezni sem szerencsés.

    (A szerző saját fotói.)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.