Tíz olyan mérkőzés, amelyen az egyik csapat csodával határos tettet hajtott végre.

10.  Tottenham–Manchester United 3–5 (Premier League, 2001)

Zajos szomszédok (Manchester City) és olajmágnások játékszere (Chelsea) hiányában Sir Alex Fergusonnak akkoriban a White Hart Lane-en ment fel a vérnyomása a veszélyeztetett határig, amikor a szünetben Richards, Les Ferdinand és Ziege góljaival 3–0-ra vezettek a londoniak. A félidőben alighanem előkerült hajszárító hatásosnak bizonyult: Blanc, Andy Cole, Van Nistelrooy, Veron és Beckham is betalált, Fergie meg vigyorogva rágózhatott.

9.  Werder Bremen–Anderlecht, 5–3 (Bajnokok Ligája, 1993)

Otto Rehhagelt nagy csodatévőként ismerjük – gondoljunk a Kaiserslauternnel újoncként nyert bajnoki címére, vagy a görög válogatott szövetségi kapitányaként bevasalt Eb-győzelmére –, ez a húsz évvel ezelőtti alkotása talán mindennek az alapja. A belga klub háromgólos előnyt szedett össze fél óra után, és még a 65. percben sem gondolták a brüsszeli hívők, hogy búskomoran telik a hazaút. Wynton Rufer a 66.-ban szépített, majd ezt követően a 72. és a 89. perc között még négy gólt szereztek a zöld-fehérek, így lett Otto kiskirály.

8. Newcastle United–Arsenal 4–4 (Premier League, 2011)

Ugyan csak döntetlenre mentette a meccset a Newcastle, de hogy! A tizedik percben 3–0-ra mentek az ágyúsok, negyedórával később néggyel, az 50. percig senki emberfia nem sejtette, hogy varázslatot látunk hamarosan. A vendégek középpályása, Diaby piros lapot kapott, a szarkák meg vérszemet: a 68.-ban szépítettek tizenegyesből, aztán hétpercenként gólokat lőve feljöttek egyre. Ekkor már izzott a St. James’s Park, három perccel a lefújás előtt Tioté egyenlítést érő távoli bombájakor fel is robbant.

7. Internazionale–Sampdoria 3–2 (Serie A, 2005)

Még hogy az olasz futball unalmas… Egy átlagos téli délutánnak indult, a Campionato történetének legemlékezetesebb fordítása lett. A genovai csapat hét perccel a vége előtt kétgólos előnyben labdázgatott, a Giuseppe Meazza stadion nézőseregének egy része vagy elindult hazafelé, vagy Roberto Mancini edzőt szidta. A hajrában négy csatárral támadó Inter Martins találatával szépített a 88. percben, Vieri egyenlítésekor (90.) az arénát majdnem elhagyók persze rögtön visszafordultak, s láthatták, ahogy az önkívületben futballozó kék-feketék a hosszabbításban Recoba révén a győztes gólt is megszerzik. Mancini vissza is mutogatott.

6. Tottenham–Manchester City 3–4 (FA-kupa, 2004)

Szegény Tottenham, megint kevés volt a hármas fór egy manchesteri klub ellen… És ehhez még adjuk hozzá Joey Barton (ki más?) szünet előtt nem sokkal begyűjtött piros lapját vendégoldalról. Amely csapat innen képes veszíteni, azt nem tudjuk sajnálni. A Spursnek sikerült! Tíz perccel a vége előtt is vezettek még, akkor jött Wright-Phillips szépséges egyenlítése, a 90. percben meg Macken mindent eldöntő fejese. Kevin Keegan, a City menedzsere a szünetben azzal a kérdéssel fordult segítőjéhez, hogy merre van a legközelebbi munkaügyi központ. Aztán annyit mondott a játékosainak: játsszatok a büszkeségetekért, és bízzatok a csodában. Ámen.

5. Angola–Mali 4–4 (Afrika Kupa, 2010)

Tisztában van minden futballszurkoló az afrikai labdarúgás hibáival, ezek közé tartozik például a taktikai éretlenség vagy a szervezetlenség. A 2010-es torna nyitómérkőzése remek lehetőség eme tétel bizonyítására: a 79. percben még négy góllal (!) vezetett a kontinensviadal házigazdája, ám Mali az akkor a Barcelonában szereplő Keita duplájával, valamint Kanouté és Yatabaré góljaival a 94. percben döntetlenre mentette a meccset. Ugyan nem fordítás, hiszen Mali nem nyert, de mivel bő tíz perccel a vége előtt még néggyel ment az ellenfél, egyszerűen nem tudtuk kihagyni!

4.  Bochum–Bayern München 5–6 (Bundesliga, 1976)

A Bayern Münchent nem olyan klubként ismerjük, amelyik könnyen feladja. A Bundesliga históriájának egyik legnagyszerűbb mérkőzésén sem tette. A Bochum a második félidő elején 4–0-ra húzott el, de Schwarzenbeck, Rummenigge és Gerd Müller góljainak köszönhetően a bajorok a 70. percben már vezettek! A hazaiak a sokkból feléledve még volt annyi erejük, hogy egyenlítsenek, de Uli Hoeness utolsó pillanatokban szerzett gólját nem tudták megakadályozni. 

3. Manchester United–Bayern München 2–1 (BL-döntő, 1999)

A Camp Nou-ban játszott BL-döntő tele volt kultikus pillanatokkal. A németek Basler szabadrúgásgóljával a hatodik percben előnyhöz jutottak, két kapufájuk is jelezte, hogy szinte végig dominálták a mérkőzést. Szinte. Ahogy Knézy Jenő a közvetítésben említette: a németek fél kézzel már a kupa fülét fogták. Sir Alex Ferguson két csatárcseréje közül előbb a 90. percben Teddy Sheringham egyenlített, majd a 93.-ban Ole-Gunnar Solskjaer a mindent eldöntő találatot is bevitte, megfordítva minden idők legdrámaibb Bajnokok Ligája-döntőjét.

2. Liverpool–AC Milan 3–3 (BL-döntő, 2005)

Vajon mekkora oddsot adtak a fogadóirodák egy első perces, jobb lábbal szerzett Paolo Maldini-gólra? Nem a Milan legendás balbekkjének nyitótalálata volt az egyetlen váratlan esemény ebben a BL-fináléban. Hernan Crespo sokkolva a liverpooli híveket, még a félidő előtt berámolt kettőt, így 3–0-val fordultak a csapatok.

Hogy Rafa Benítez mit mondott a szünetben a fiainak, nem tudjuk, csak annyit láttunk, hogy a középpályás Steven Gerrardot jobbhátvédbe vezényelte, és hogy csapata az 54. és a 60. perc között Gerrard, Smicer és Xabi Alonso góljaival ledolgozta a hátrányt. A hátralévő idő és a hosszabbítás nem hozott további gólokat, a tizenegyespárbajt a kettőt hárító Dudeknek hála végül az angolok nyerték. A döntő az „isztambuli csoda” néven került be a történelemkönyvekbe.

1. Charlton Athletic–Huddersfield Town 7–6 (Division Two, 1957)

Sajnos a történelem legfordulatosabb futballmérkőzéséről nem maradt fenn mozgóképanyag. A legendás Bill Shankly edzette Huddersfield a fagyos decemberi 21-i bajnokin egy sérülés miatt a 17. perctől emberelőnyben játszott és szerzett könnyedén négygólos előnyt (5–1). Mindössze 27 perc volt hátra, amikor egy bizonyos Johnny Summers (a képen) nevű hazai támadó elkezdett futballozni; szerzett négy gólt, adott egy gólpasszt, a Charlton pedig – emberhátrányban – fordított.

Shankly legénysége a 86. percben ki tudott egyenlíteni, de Summers újabb gólpasszát követően Johnny Ryan a 89. percben véghezvitte az igazi karácsonyi csodát és lezárta ezt a „hihetetlen, csodálatos, fantasztikus” találkozót, ahogy a másnapi újságok írták.

(Fotó: Europress/Getty)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon