Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Támadjunk több szögből, ne hanyagoljuk el a mozgásirányokat! Evezés, pull egy kézzel, súllyal vagy súly nélkül.

Az alapvető öt mozdulatot lefedő gyakorlatokat és módszereket bemutató sorozatban eljutottunk a húzáshoz. Az általam keretként és kiindulási pontként használt rendszertől – melyet Dan John erőedző munkássága jelent –, kissé eltérek, hiszen az is csak egy ajánlás, még ha a legjobbak közül való is. Az elhatárolódás azonban korántsem eretnekség, egyszerűen a mozgás síkjából adódóan két részre bontom a húzás és nyomás mozdulatait.

A gyakorlatokból rengeteg van, az érthetőséget is megkönnyíti a bontás. A fej feletti munka, azaz a vertikális síkban történő nyomás és húzás, valamint a horizontális, a szagittális síkban történő nyomás és húzás teljesen más izomcsoportokat dolgoz meg, ezért érdemes külön is tárgyalnunk. Mindkét irányban dolgozni kell, egyik sem elhanyagolható.

Ha húzás, akkor hát


Igen, ezek a hát izmait erősen megdolgozó gyakorlatok, mozdulatok. A hát kisebb-nagyobb izmai nagyon strapabíróak, húzásban erősek vagyunk. Azért a karhajlítókról se feledkezzünk meg, komoly terhelést kapnak a húzó mozdulatok során. Olyannyira, hogy a funkcionális erőedzést előnyben részesítő atléták szinte sohasem edzenek karra. Azok úgyis megkapják a magukét a nehéz nyomásokban és húzásokban.

Aktuális bontásunkban most következzenek a horizontális, azaz a vízszintes húzások! Tapasztalataim szerint ez a fontos mozgássík meglehetősen elhanyagolt mostanság az edzőtermekben, valahogyan elvesztek a csigás tarkóhoz húzás és az ülve evezés rengetegében.

Saját testsúllyal

A saját testsúlyos edzésben a vízszintes húzás erősen alapgyakorlatnak számít. Számos névvel illetik, invertált evezésnek (inverted row), ausztrál húzódzkodásnak (australian pull up) vagy vízszintes húzásnak (horizontal pull) nevezik. Rávezetésnek tekinthető a függőleges húzáshoz, a húzódzkodáshoz, hiszen itt csak a testtömegünk egy részét kell megmozgatni. Ám ettől még ne gondoljuk, hogy könnyű. Alapesetben a húzás tényleg vízszintes, a test közelít a padló síkjához, a karok pedig teljesen függőlegesek. Így pont a kapaszkodó alatt vagyunk. No, így már nem is olyan könnyű. A mozdulat tulajdonképpen egy fordított fekvőtámasz: nem eltoljuk magunkat a támasztól, hanem a fekvőtámaszban igénybe vett izmokkal ellentétes, az úgynevezett antagonista izmok munkája révén felhúzzuk magunkat a kezek vonalába. A felső ponton mellkasunk érinti a rudat, illetve a kapaszkodó kezekkel minimum egy síkba kerül.

A fegyencedzés rendszerének is integráns része a vízszintes húzás, a második lépés az egykezes húzódzkodás mesterlépése felé. Ahogy a mesterlépések felé vezető többi gyakorlat esetén, e lépéshez is kezdő, középhaladó és haladó szintek vannak rendelve, a hozzájuk illő sorozat és ismétlésszámmal. A vízszintes húzásból 3x30 ismétlést kellene teljesíteni a továbblépéshez. Sok gyakorlott húzódzkodó máig sem képes erre.

A húzás végezhető gyűrűn, TRX-en, rúdon, de akár egy asztal lapja is megteszi. Az instabil gyűrű és a TRX ingatagsága a törzserőtől extra munkát igényel. Érdemes kísérletezni a fogással, a változtatás itt is megtérül. Nehezítésként a lábunk alá zsámolyt tehetünk, de a súlymellény fokozatos terhelése is megteszi. Akiknek már nagyon könnyű a gyakorlat, azok váltsanak egy kézre. Nagyon kemény tud lenni...

Rúddal, súllyal, kettlebellel

A saját testsúlyos edzés jó belépő az erő világába, olyan út, amely nagyon messzire vezet, van azonban egy pont, ahonnan a fejlődés fenntartása érdekében már mindenképpen extra terhelésre lesz szükség. Az mindegy, hogy milyen formában – lehet az súlymellény, tárcsa, netán a partnerünk –, de eljön a súlyok ideje. Ha már súly, akkor az erőfejlesztésen a rúd uralkodik, és ez így igazságos.

Rúddal, kézisúllyal (dumbbell), kettlebellel egyaránt végezhetünk horizontális húzást. A mozdulathoz a belépő a denevérszárny (batwing) nevű gyakorlat, ez megfelelő alapozás, hogy a lapockák préselését elsajátítsuk. Egy padra kell hozzá feküdni, a kezünk ügyében egy pár közepes-nehéz kettlebellel, illetve kézisúllyal. Szorosan a test mellett felhúzzuk a súlypárt, majd tíz–tizenöt másodpercig tartjuk a felső pozíciót, erősen összepréselve a lapockákat. Igen, ez egy izometrikus gyakorlat, statikus tartás.

Ezt követően jöhetnek a különféle evező mozdulatok. Rúddal, szimmetrikus munkával hatalmas súlyokat lehet így megmozgatni a döntött törzsű evezésben, a szabályosság kulcsa a hát neutrális helyzete, akárcsak az egykezes verzióknál. Akár kettlebellhez, akár kézisúlyhoz nyúlunk, támaszkodhatunk térden és padon is. Ezeket az egykaros evezéseket sok edzőteremben fűrészelésnek nevezik.

Helyesen járunk el, ha a mozgás különböző síkjai közül egyet sem hanyagolunk el, vertikálisan és horizontálisan is támadjuk az izmokat. Kombináljuk! Ez nem csak a húzásokra, hanem a nyomásokra is áll, hamarosan megtudjuk, miért.

(Fotó: Tóth István. A képek a Thor Gymben készültek.)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.