Divat lett leszólni az 1990-es világbajnokságot az elmúlt években. Leginkább a defenzív stílusú és prosztó csapatok (főleg Argentína, Írország és Olaszország) részesültek utólagos kritikában az ínyencektől a tornán mutatott nem túl látványos játékuk miatt, de általánosságban véve a vébé hangulata is megkapta a magáét. Olyannyira, hogy minden idők legrosszabbjának tartják az olaszországit.

Ilyen körülmények között játszotta a döntőt a 2014-es világbajnoki finálé két résztvevője, Argentína és Németország (egészen pontosan az NSZK) 1990. július 8-án. Mindkét válogatott hasonló forgatókönyvet követően jutott el a római Stadio Olimpicóba: az argentinok a házigazda olaszokkal végeztek 120 perc elteltével 1–1-re és nyerték meg a tizenegyespárbajt 4–3-ra, míg a németek Angliával játszottak hosszabbításos, szintén 1–1-es döntetlent, majd 4–3-as győztes büntetőpárbajt hozó elődöntőt.

A 73 603 néző elé Franz Beckenbauer az Illgner – Brehme, Kohler, Augenthaler, Buchwald, Berthold – Hässler, Littbarski, Matthäus – Klinsmann, Völler összeállítású  tizenegyet küldte ki, a másik oldalon Carlos Bilardo a Goycoechea – Ruggeri, Simon, Lorenzo, Serrizuela – Sensini, Burruchaga, Basualdo, Troglio – Dezotti, Maradona csapatban látta a leendő világbajnokot.

Az argentinoknál eltiltás miatt nem lehetett ott a loboncos szőke veszedelem, a brazilok elleni továbbjutást érő gól szerzője, Claudio Caniggia. A nemzeti himnuszt teli torokból fütyülte a nem Argentínáért szorító többség, hiába játszott sok játékosuk (köztük maga Diego Maradona) Olaszországban.

Maga az első félidő bűnrossz volt. Az NSZK birtokolta többet a labdát, de igazi helyzetig képtelen volt eljutni, a mindent Maradonától váró Argentína dettó. A második 45 perc sem alakult sokkal izgalmasabban, ha csak nem vesszük annak a szünetben beállt (!) Pedro Monzón piros lapját, amivel ő lett a világbajnoki finálék első kiállított játékosa. A döntés túl szigorúnak tűnt a semlegesek és a gauchók szerint, a szabálytalanságnál Jürgen Klinsmann látványosan nagyot repült.

Az emberhátrány miatt Argentína még mélyebbre ásta a várárkot és egyetlen célja maradt: kihúzni valahogy a tizenegyesekig, ahol majd reményeik szerint a vb csodakapusa, Sergio Goycoechea megnyerte volna nekik a trófeát. Öt percet kellett volna kibírniuk még a hosszabbításig, ám ekkor Roberto Sensini ellökte a 16-oson belül Rudi Völlert, a mexikói Codesal Mendez játékvezető pedig büntetőt ítélt.

A tizenegyes elvégzésére az NSZK legjobbja, a tornán addig öt gólt szerzett Lothar Matthäus volt eredetileg kijelölve, csakhogy ő nem vállalta a feladatot egy cipőjében leszakadt stopli miatt. A hős így a szélsőhátvéd Andreas Brehme lett, aki a 85. percben higgadtan gurított a nagy tizenegyesölő Goycoechea kapujának jobb oldalába. Az argentin játékosok nehezen viselték a történteket, Gustavo Dezotti például nyakon ragadva rántotta le Jürgen Kohlert egy sárga lapért, ami a második volt neki, tehát csapata kilenc emberrel fejezte be a meccset.

A gigasztár Diego Maradona zokogásban tört ki a végén, nyilatkozatában a véleményes büntetőt megadó játékvezetőben látta a kudarc legfőbb okát. Codesal Mendeznek pályafutása utolsó mérkőzése volt az 1990-es döntő, mely után így nyilatkozott: Végig bátor és őszinte voltam, ahogy mindig. A szabálytalanság az argentinok hibája volt, nem az enyém. Nyugodt és boldog vagyok.

Utóbbit maximum a német szurkolók mondhatták el magukról harmadik vb-aranyukat és (másnap) Németország újraegyesülését ünnepelvén. Úgy nyerték meg a tornát, hogy utolsó három mérkőzésükön három gólt rúgtak, ebből kettőt büntetőből. Argentína pedig a történelmi piros lap mellett másik rekordot is felállított: az első csapat lett, amely nem szerzett gólt vb-döntőben.

(Fotó: Europress/AFP)

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon