Mondják, a nosztalgia felmelegít. Nekünk sincs más célunk a Re-Playerrel, mint egy csipetnyi borzongást, egy leheletnyi sóhajt vagy némi nevetést csempészni a szürke, munkás hétköznapokba. Most visszaszaladunk 1996-ban, amikor a mi Kokónk zseniális ökölvívással olimpiát nyert.

A magyar ökölvívás egyetlen világbajnokaként az olimpián is a legjobbnak bizonyult, nem is akárhogy, kétség sem fért, hogy Kovács István súlycsoportja legjobbja. Kokó Arnaldo Mesával bunyózott az atlantai döntőben és magabiztosan, 14:7-re elpáholta a kubait, megszerezve az olimpiák történetének tizedik magyar bokszaranyát, és persze pályafutása legfényesebb, legfontosabb érmét.

A kommentátorállásban nem volt fékeveszett őrjöngés, de ezt írjuk annak a számlájára, hogy Kokó annyira simán nyert, hogy minimális volt az izgalom. Azért Erdei Zsoltból kitört egy "fantasztikuuuus!"

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon