A playboy, Don Shula és a faltörő Zonk – Magyarok az NFL-ben

Gondoltad volna, hogy egy ízig-vérig amerikai sport legnagyobb alakjai között több magyar is található? Cikksorozatunk első részében bemutatunk egy playboyt, egy edzőlegendát és egy faltörő kost.

Ha azt mondjuk Puskás, akkor Rio de Janeirótól Tokióig mindenki tudja kire gondolunk, de az Egyesült Államokban lehet, hogy még több barátunk lesz, ha Joe Namath vagy Larry Csonka nevét emlegetjük. Háromrészes sorozatunkban bemutatjuk az NFL történetének legsikeresebb magyar származású játékosait, illetve a jelenkor egyetlen magyar ajkú csillagát. Bár ahogy a labdarúgásban, úgy az amerikai fociban sem mostanában voltak nagy magyar sikerek, de bízunk benne, hogy idővel egyre több honfitársunknak szoríthatunk a világ legkeményebb ligájában.

Joe Namath

Nem kezdhetjük mással a névsort, mint a liga történetének egyik legnagyobb playboyával. A nagyapai ágon magyar származású Joe Namathnek már egészen fiatal korában megmutatkozott a tehetsége bármilyen sporthoz. Zsenge tinédzserként állítólag már két kézzel zsákolgatott, baseballtudásáról pedig legyen elég annyi, hogy hat profi csapat is szerződést ajánlott neki, de ő mégis az Alabama egyetem futballösztöndíját választotta.

A három egyetemi éve alatt egy nemzeti bajnoki címet szerzett, és mindkét (NFL, AFL) akkor működő futball ligánál kiválasztották. Nem meglepő módon Joe New Yorkot és a Jetset választotta, akkoriban rekordot jelentő 427 ezer dolláros fizetésért. Makacs térdsérülései ellenére már első éveiben az AFL legmeghatározóbb játékosai közé került, 1968-ban az AFL legjobb játékosaként lett bajnok, majd a két liga 1969-es egyesítésekor a Super Bowl-gyűrűt is megszerezte.

Tizenhárom éves pályafutása alatt számos rekordot állított fel, például ő volt az első játékos az NFL történetében, aki egy szezon alatt négyezer passzolt yardig jutott – 1985 óta a Hírességek Csarnokának tagja, 12-es számú mezét a New York Jets visszavonultatta. Nem túlzás azt mondani, ő volt az egyesített amerikai futball első igazi sztárja, nem véletlenül ragadt rá a Broadway Joe becenév. Megmutatta, hogyan lehet valódi művészként viselkedni a pályán, a pálya szélén egy szőrmekabátban, vagy akár azon kívül is.

Amikor éppen nem játszott, akkor a legjobb csajokkal randizott, a legmenőbb bárokban mulatott, vagy egyszerűen csak élvezte a sztárság minden előnyét. A hetvenes években kisebb-nagyobb filmekben is szerepelt, sejthetjük, hogy nem ezekért az alakításokért maradt meg az amerikaiak emlékezetében. Arról, hogy a magyar vér még mindig hajtja, ez a néhány évvel ezelőtti videó is tanúskodik, ahol Joe bácsi enyhén illuminált állapotban ráhajt a pályaszéli riporternőre.

Don Shula

Don Shula 1930-ban Magyarországról kivándorolt katolikus szülők gyermekeként született, és nem túlzás azt állítani, hogy ő az NFL történetének talán legsikeresebb edzője. Shula tizenegy éves korában kezdett el amerikai focizni, de azt, hogy játszik, egészen a középiskola utolsó évéig titkolnia kellett szülei előtt, akik egy arcsérülés miatt eltiltották őt a sportágtól. A sors furcsa fintora, hogy Shula sem egyetemi, sem NFL-szinten nem volt meghatározó játékos, játékoskarrierjének vége után viszont már nem kerülték el a sikerek.

Néhány éves egyetemiedző-pályafutás után 1963-ban, mindössze 33 évesen kapott először az NFL-csapatban vezetőedzői állást. A Baltimore Coltsszal ugyan sok szép győzelmet ért el, de két döntőt is elveszített, az egyiket 1969-ben éppen a Joe Namath vezette New York Jetsszel szemben. Ám a néhány évvel korábban megalakuló Miami Dolphins kispadján ülve végre megjöttek a várva várt sikerek. A hetvenes években Shula csapata hatvan meccsen keresztül nem kapott ki kétszer egymás után, 1972-ben pedig örökre beírták magukat a történelembe a Tökéletes Szezonnal, ugyanis sem előtte, sem utána nem sikerült NFL-csapatnak egy szezonon keresztül veretlennek maradnia.

1973-ban ugyan két vereség becsúszott, de a Super Bowl és a vele járó Lombardi-trófea ismét Miamiba került. A nyolcvanas években Shula kezei alatt lett NFL-játékos Ace Ventura kedvence, Dan Marino is, nagy fájdalom, hogy Marinónak soha nem sikerült bajnoki aranygyűrűt nyernie.

Shula 1995-ig 33 évet töltött az NFL-ben vezetőedzőként, 347 győzelmet és 176 vereséget elkönyvelve. Máig fennálló NFL-rekordjai: 33 egymást követő vezetőedzőként eltöltött szezon, 529 meccs edzőként, hat Super Bowl-részvétel. Talán nem meglepő, hogy Shulát a Pro Football Hírességek Csarnoka szabályai alapján az első lehetséges évben, 1997-ben tagjai közé választotta.

Larry Csonka

Magyar szülők gyermekeként jött a világra a legnagyobb magyar közösséggel rendelkező amerikai államban, Ohióban. Az ifjú Larry már gyerekként is kilógott társai közül méreteivel. Tizenkét évesen hetven, tizenhat évesen százkilósként várható volt, hogy nem tornász vagy síugró lesz belőle. Csonka védőjátékosként kezdte karrierjét, ám amint egyszer a kezébe került a labda, eldöntötte, hogy futójátékos lesz. Mégpedig a lehető legjobb.

Egyetemi évei alatt már szép számokat hozott futóként, az NFL-ben azonban meg kellett tanulnia vállal ütközni, előtte ugyanis leginkább arról volt híres, hogy fejjel átrepeszt a szembeálló ellenfélen. Don Shula mester tanítása 1972-re meghozta gyümölcsét az első Super Bowl-győzelemmel, 1973-ban pedig 145 futott yarddal, két touchdownnal és Super Bowl MVP-címmel ünnepelte a címvédést a Zonk becenévre hallgató Csonka.

A hetvenes években az ellenfelek szinte rettegtek tőle. Erejéről a nyolcadik Super Bowl-vesztes csapatában, a Minnesota Vikingsben szereplő védőjátékos, Jeff Siemon nyilatkozta azt, hogy Csonka tulajdonképpen egy folyamatosan mozgó súly, amit nem lehet földre vinni, mert ő visz téged magával. A Miami Dolphins egykori támadófal-edzője, Monte Clark csak így jellemezte Larry játékstílusát: „Ha ő szafariba megy, az oroszlánok lehúzzák a rolót.”

Kétszeres Super Bowl-győztes, Super Bowl MVP, ötszörös Pro Bowl-játékos, 1987-ben pedig bebocsátást nyert a Hírességek Csarnokába. Larry Csonka sok rekord mellett egy különleges kategóriában is első: ő az egyetlen labdavivő játékos, akire valaha is unnecessary roughness vagyis „szükségtelen durvaság” büntetést fújtak. A lenti videón látható az ínyencség, amint 1970-ben egy Buffalo Bills elleni meccsen Csonka megunja, hogy addig elég sokat kapott a védőktől, ezért egy futójáték közben egy jobbhoroggal nemes egyszerűséggel kiüti az ellenfél védőjátékosát, John Pittset.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A sivatagi túlélőversenyhez: Szahara pokla – Marathon des Sables

(Fotók: Newspaper.li, Profootballhof.com, Coacheshotseat.com)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon