Aki mégis próféta lett saját hazájában – Nagy László a világ legjobb kézilabdázója

Egy magyar lett a világ legjobb játékosa egy olyan csapatsportágban, ahol hihetetlen nagy a konkurencia, ahol Európa legtöbb országában kiemelkedő tudású játékosokat nevelnek ki évről évre. Az egyik leggyorsabban fejlődő, legkomplexebb sportágában, a kézilabdában a szurkolók szerint Nagy László volt 2011-ben a legjobb játékos. Az a Nagy László, akit korábban kiátkoztak hazájából. Elégtétel.

Három éve, amikor is lemondta a magyar válogatottságot, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de stabilan csuklik Nagy László. A magyar nem az a nép, aki könnyen túllép és megbocsát egy csalfának, noha be sem bizonyosodott, hogy Nagy – akárcsak gondolatban is – félrelépett volna. Vörös posztó volt honfitársaink szemében, nem szeretjük az olyanokat, akik nem állnak be a sorba, mert véleményük van, felemelik a szavukat, ne adj isten jobbat szeretnének, mert máshoz vannak szokva.

Barcelonában, Spanyolországban ellenben imádták, az itthoniak pedig ferde szemmel néztek rá – Nagy kétszer nyert Bajnokok Ligáját a Barcelona játékosaként (2005, 2011) és minden jel arra utalt, hogy spanyol színekben kíván részt venni az olimpián. Fúj! Áruló! De erről már sokat beszéltünk, azóta igen komoly fordulatot vett az ügy: Magyarország negyedik helyen végzett a londoni játékokon, a kiválóan játszó és oroszlánként küzdő Nagy László vezetésével.

Handball-planet.com év játékosa szavazás

  1. Nagy László – 33,1%
  2. Mikkel Hansen – 30,1%
  3. Danijel Sarics – 12,76%
  4. Uwe Gensheimer – 12,07%
  5. Hans Lindberg – 8,65%

Még a szakma is fanyalgott, morálisan elfogadhatatlannak tűnt Nagy reaktiválása, hiszen három évig nem állt rendelkezésre, és az olimpiai kvalifikációban sem vett részt. Ám, ha valaki hiteles szakember egy labdajátékban szakmailag és pedagógiailag, az Mocsai Lajos. A mester nem találta aggályosnak Nagy visszatérését, ezért szemernyi kétségem sem volt, hogy a csapatmorál nem sérül. Szakmailag meg épeszű ember nem kérdőjelezhette meg a helyét a válogatottban.

Eközben Nagy nem vette fel az újra és újra elé hajított, egyre kopottabb nemzeti színű kesztyűt, nem dumált, nem feleselt, és legfőképp nem magyarázkodott. Tudta, neki, mint profi sportolónak, nem szájkaratéban kell megnyernie saját kis csatáját, neki a pályán kell bizonyítania, a parkettán kell visszaszereznie az ország elveszített bizalmát. Nagy László csendben tette a dolgát, és akármekkora közhely is, de igaz: kettőzött erővel, vért izzadva szaggatta fel a kézilabdacsarnok borítását Londonban. Nem szórta a gólokat, ám összefogta a társaságot, majd az olimpiák történetének egyik legnagyobb csatájában emberfelettit nyújtva (kilenc gólt dobott), Izland ellen győzelemre és ezzel elődöntőbe vezette Magyarországot. Megvolt az első válaszlépés a kritikákra.

És ekkor már azt is tudtuk, hogy a nyári játékok után Veszprémbe igazol. Az MKB-nál nagyon komoly gazdasági és szakmai átalakulások voltak a nyáron, tehetős cégek álltak az Európa közvetlen élvonalába vágyó együttes mögé, és egy spanyol ösvényen indultak el. Érkezett egy új szakvezető és néhány kiemelkedő tudású válogatott játékos, valamint Nagy László.

A magyar maggal kiegészülve egy roppant erősnek tűnő csapat képe kezdett körvonalazódni, melynek vezére ki más lehetne, mint a 208 centis, korábbi barcelonai átlövő. Mondanom sem kell, mindenki azon pörgött, vajon mennyi pénzt kaphat Nagy, ha képes volt otthagyni a csodálatosan szép és meglehetősen vonzó klímával bíró Barcelonát egy bakonyi kisvárosért. Röpködtek a milliók havi szinten, mindenki szeretett volna az átlövő zsebébe látni.

Snitt. Október eleje. Az alakulófélben lévő, még kissé csiszolatlan, de már módfelett értékes MKB Veszprém a Bajnokok Ligája csoportkörében előbb Madridban játszott az Atléticóval (leánykori nevén Ciudad Real), majd négy nap múlva a német THW Kielt fogadta.

Azt a két csapatot, mely idén májusban a döntőt játszotta a BL-ben. (A Kielé lett a trófea.) És a Veszprém mindkét együttest legyőzte egy góllal (az Atlético ellen 27:26, a címvédő ellen 31:30), a világ két legjobb kézilabda-csapata fejet hajtott egy magyar klub előtt. Irány a Final Four?!

Nagy László 19 gólt dobott a két mérkőzésen.

És a Kiel elleni ütközet előtt a veszprémi arénában megkapta azt a kristályvázát, mely az év legjobb játékosának jár (2011) – Nagy a handball-planet.com című internetes szaklap szavazásán végzett az élen, amelyen több mint 6500 szurkoló vett részt a világ minden tájáról.

Újabb csattanós válasz. Fityisz helyett gólokat és díjat mutatott a balkezes zseni.

Miért ő?

Nagy 2011-ben Bajnokok Ligáját és bajnokságot nyert a Barcelonával, és mindkét sikerben komoly érdemei voltak. A BL eldöntőjében a Hamburgot, a döntőben pedig nagy rivális Ciudad Realt győzte le a Barca – mindkét sikert a remek védekezésének köszönhette, melynek vezére Nagy László volt. A két trófeának és a kiemelkedő teljesítménynek köszönhető, hogy a szurkolóktól ő kapta a legtöbb szavazatot.

„A Barcelona balkezes játékosa az egyik legjobb volt a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjében, amelyen a Barcelona hatéves szünet után ült fel ismét az európai klubkézilabdázás trónjára. A tizenkettedik idényét töltötte el Katalónia legnagyobb városának csapatában, és ennyi év alatt a legnagyobb kézilabdaklub szimbólumává vált. A legutóbbi, Atlético Madrid elleni spanyol derbin nyújtott teljesítményével megerősítette, hogy a Barcelona sikertörténetének egyik kovácsa" – írta Nagyról a handball-planet.com.

Ezek után mikor lesz próféta saját hazájában, ha nem most? És vajon kit érdekel már, mennyit visz haza? Ma már istenként tisztelik Veszprémben és Magyarországon is.

Nagy Laci most is csuklik, de már nem fáj neki. Ő a világ legjobb játékosa.

(Fotó: Panorama online.hu, Londoniolimpia.europakalauz.eu)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon