Nem szabad a fogás – Olimpia, birkózás nélkül

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy 2020-tól leveszi a birkózást az olimpia műsoráról. Jogos-e a felháborodás vagy a fejétől bűzlik a hal?

Nem csak a magyar, de a nemzetközi sportsajtót is megrázta a hír, miszerint 2020-tól kikerülhet a birkózás a világ legnagyobb sportseregszemléjéről. Rengeteg cikk jelent meg azóta a témában, amelyek kemény hangon támadják a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntését, pedig ha a jelenleg az olimpiai játékokat mozgató szempontokat nézzük, akkor nagyon is érett ez a lépés. Más kérdés, hogy nem biztos, hogy a sportág azonnali likvidálása jelenti a megoldást.

Aki a legutóbbi két olimpián, Pekingben és Londonban nézett birkózást, annak feltűnhetett, hogy valami nagyon megváltozott. Már nyoma sincs a például a Szöulban vagy Barcelonában látott pont- és támadásözönnek, helyette általában ímmel-ámmal dörgölőző versenyzőket láthattunk, akik közül végül kihoztak valakit győztesnek a 3x2 perc után. Szabadfogásban még rosszabb volt a helyzet, mint kötöttfogásban, ott a meccsek körülbelül 85–90%-a sorsolással dőlt el, és előfordulhatott az, hogy egy versenyző egyetlen épkézláb támadási kísérlet nélkül olimpiai döntőben birkózhatott.

Félreértés ne essék, nem magukat a sportolókat becsüljük le, hiszen ők minden bizonnyal a lelküket kidolgozzák egy felkészülés és egy olimpia alatt, a probléma gyökerét a sportág vezetésében kell keresni. Az elmúlt években ugyanis a birkózószövetség ­­– nyilván a NOB hatására – új szabályokat vezetett be, nem titkoltan azzal a céllal, hogy látványosabbá, pörgősebbé, eladhatóbbá tegye a sportágat. Ám ezekkel a szabálymódosításokkal pont az ellenkezőjét érték el.

A kétperces menetek minimálisra csökkentették a támadások számait, hiszen jó pár olyan akció van, amelynek egyszerűen nincs idő a végrehajtására, illetve ha egy adott akció nehezebben kivitelezhető vagy kockázatosabb, akkor sokkal nagyobbat lehetett bukni vele. Vagyis leegyszerűsítve sokkal nagyobb és kockázatmentesebb az esély a pontszerzésre a sorsolással, mint egy támadással.

A NOB-ot rengeteg támadás érte a héten meghozott döntésével kapcsolatban. Az ellenzők egyik fele a birkózás ősi múltját hozza fel, hiszen ez az egyik legrégebbi olimpiai sportág, és az eltüntetésével a coubertini szellemiséget köpi szembe a bizottság. Tegyük a szívünkre a kezünket: mennyi köze van általában a modern kori, rekordokat halmozó, doppinggal mélyen átitatott versenysportnak az első olimpiákhoz? Az élsport már réges-régen nem az, mint aminek még a XX. század elején megálmodták, az olimpia pedig bármennyire is fáj, a sportteljesítmények mellett már nagyon régen az üzletről is szól.

Ha a birkózást nézzük, a mai formájában az már sem az ókori, sem az újkori játékokkal nem vethető össze. De ha jobban körülnézünk, akkor hány olyan sportág maradt, ami az első olimpiák óta változatlan formában van jelen? Költői kérdések. Tetszik vagy sem, a globalizáció a sportban is megjelent, és manapság az üzleti érdekek, az eladhatóság, a látványosság legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a tradíciók.

A birkózás helyére pályázó sportágak listája szintén elég sok ellenszenvet váltott ki nem csak a birkózás, hanem en bloc a sport szerelmeseiből is. Egyelőre jómagam sem tudom, hogy a sportmászás, a görkorcsolya, a fallabda, a karate, a wakeboard, a vusu, illetve a baseball és a softball miben lehet jobb és népszerűbb egy olimpián, mint a birkózás, de az biztos, hogy jelenlegi formájában a birkózás a korongfeldobással nem működhet tovább.

A cselgáncs egy fokkal szerencsésebb helyzetben van, de Londonban sem volt mindig érthető, mi és miért történik, így nem lenne meglepő, ha a judo lenne a következő a sorban. A modern öttusa búcsújára már 2000 óta felkészült a sport világa, ott az élvezhetőségi faktor mellett még nagyobb problémát jelent a több helyszín miatti lebonyolítás nehézsége is. A londoni olimpián szereplő 26 sportág közül jó pár helye még a laikusok számára is igencsak megkérdőjelezhető, Rióban pedig már a rögbi és a golf is feliratkozik a listára. Kérdés, hogy milyen sikerrel, hiszen e két sportág olimpia nélkül is kiválóan megvan és kiszolgálja a saját piacát. Nem hinném, hogy pont az olimpiával járó publicitásra és megbecsülésre lenne szükségük.

Mondani sem kell, hogy Magyarország egyik sikersportágát mennyire rosszul érintette a bizottsági határozat. A birkózósport itthon amúgy is pengeélen táncol, minimális állami támogatással kell újrakezdeniük évről évre a felkészülést, képzelhetjük, mit tartogat a jövő, ha a NOB olimpiai sportágakra szánt támogatásától is elesnek. Az ügy megoldása nem a sportolókon múlik, a birkózás már évtizedek óta csúszott lefelé a lejtőn, a szakadékba pedig tulajdonképpen a saját vezetősége lökte bele.

Elképzelhető megoldás lenne, ha ismét módosítanák a szabályokat, és elfelejtenék a jelenlegi egy nap-egy súlycsoport szisztémát, valamint a rövid meneteket is felváltaná egy három- vagy akár ötperces menetidő. Aztán persze kérdés, hogy az éppen erkölcsi válságban lévő Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyáltalán akar-e még tenni valamit a birkózósportért, vagy inkább kitart a pénzügyi szempontból szükségszerű döntése mellett.

A héten meghozott határozat ellenére a birkózás még korántsem biztos, hogy kikerül az olimpiai programjából. Amerikai és orosz oldalról ugyanis hatalmas nyomás fog nehezedni a NOB-ra, hiszen a két nagyhatalom az évek során rengeteg érmet szerzett ebben a sportban, nyilvánvaló, hogy nem hagyják csak úgy annyiban az ítéletet. Az Egyesült Államokban már általános és középiskolában is rengetegen birkóznak, Oroszország pedig – kiegészülve az egykori Szovjetunió tagállamaival – szintén a sportág egyik fellegvárának számít. Iránban vagy Pakisztánban a birkózás nemzeti sport és szívügy, Törökországról nem is beszélve. Együttes erővel elképzelhető, hogy tudnak annyira hatni a döntnökökre, hogy már a bizottság május végi, szentpétervári ülésére megváltoztatják a verdiktet, akkor pedig a szeptember 7-én, Buenos Airesben tartandó végső bizottsági összejövetelnek is teljesen más forgatókönyve lehet.

Még ha vissza is vonják döntésüket, a birkózószövetségnek akkor is kezdeni kellene valamit a jelenlegi szabályokkal, mert a mostani rendszerben a sportág élvezeti faktora – a nézők szempontjából legalábbis – igencsak megkérdőjelezhető.

(Fotó: Getty Images)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon