Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Udine. A magyarországi olaszfoci-kedvelők kedvenc városa. Nem feltétlenül a helyi csapat szeretete miatt, hanem mert Friuli tartomány székhelye a fővárosunkhoz legközelebb eső olyan itáliai település, ahol első osztályban szereplő klub működik. Ha tehát kedvünk szottyan élőben megtekinteni egy Serie A-bajnokit, és kibírunk kétszer hat órát autóban zötyögve, már csak három–négy, hasonlóan kattant útitársat kell szerezni, és kihozhatunk egy egynapos túrát egy Metallica- vagy Rammstein-koncert árából.

A délután három órakor kezdődő mérkőzés a legkényelmesebb választás. Ebben az esetben ráérünk reggel hét körül indulni, így két órával a kezdő sípszó előtt kényelmesen megérkezhetünk. A stadion a nagyjából Debrecen méretű város szélén található, tehát ha ne adj’ isten lemerülne a GPS az Udine-táblát elhagyva, onnan már nincs nehéz dolgunk. Elvileg a jegyvásárlással sem, a közhiedelemmel ellentétben elég a személyi igazolványunk vagy az útlevelünk, semmiféle szurkolói kártyára vagy köztársasági elnöki engedélyre nincs szükség.

Pénzre viszont van. Vasárnapi ott jártunkkor a helyi döntnökök éppen azt találták ki, hogy a vendégszurkolóknak fenntartott szektorokba a mérkőzés napján nem lehet jegyet venni (ilyenekre sajnos számítani kell). Pedig 27 euróért lehetett volna onnan skubizni az Inter játékát, ehelyett választhattunk a szép fedett lelátó (80 eurótól kezdődtek ide az árak) vagy a szemközti, fedetlen között. Utóbbira voksoltunk 42-ért, hiába zúdult a nyakunkba odaföntről jelentős mennyiségű folyadék.

Jó tanácsok kezdő meccstúrázóknak

  • Oda-vissza utazás esetén otthonról hozott szendvicsekkel jelentősen csökken a kajaköltség
  • Érkezéskor az első dolog a belépő megvétele legyen
  • Meccs előtt nem sörözünk, vagy ha igen, a kisdolgot a belépést megelőzően el kell intézni
  • Esernyőt be lehet vinni a stadionba, bármilyen meglepő
  • Ha megoldható, inkább állva nézzük végig a mérkőzést. A visszafelé úton derül ki a jótékony hatása
  • Legyen esőkabát, tartalék zokni, vagy legalább kapucnis felső a hátizsákban
  • Ülőpárnába érdemes befektetni: egyrészt szép emlék, másrészről többször felhasználható, harmadrészt véd a felfázás ellen. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés.
  • Az olasz rendőrök segítőkészek, angolul viszont nem nagyon beszélnek

Némi meglepetésre elég sok rendőr sorakozott fel az átépítés alatt/előtt álló stadion körül (ilyen lesz). A hangulat ennek ellenére békés, majdhogynem családias volt, az aréna környékén mindenféle hangos szó vagy inzultus nélkül sétálgattak a fekete-fehér vagy kék-fekete relikviát viselő szurkolók. Lenne mit tanulnunk, és nem csak a viselkedésről, hanem például a beengedésről. Itthon ugye akadtak/akadnak problémák a bejutást illetően, Olaszországban profi(bb) módon tudják megoldani: beálltunk a nem rövid sorba, megnézték a jegyünket, öt méter múlva motozás, újabb öt méter megtételével egy dolgozó a jegyvizsgáló szerkezet alá tette a bilétát és már bent is voltunk. Három perc alatt.

A Stadio Friuli kellemes környezetben fekszik, a lezárt szektorok és az építési munkálatok ellenére hangulatos. A helyi szervezett szurkolótábor, az ultracsoport a fedett lelátóval szemben foglal helyet, tehát elég közelről hallhattuk, hogyan buzdítják kedvenceiket. Kicsit vérszegényen. Az alig 300–400 főből álló Inter-tábor a túloldalt néha leénekelte őket.

Még a kezdő sípszó előtt történtek érdekességek, például köszöntöttek két egykori Udinese-labdarúgót, Valerio Bertottót és Paolo Poggit (az apropóját homály fedi), a hazai klub indulóját egy helyi legendás öregember énekelte a fél stadionnal együtt. A bemutatásnál Antonio Di Natale, az Udinese legjobb futballistája nagyobb éljenzést kapott, mint a tíz másik társa együttvéve, ami nem meglepő, hisz a klub kirakatemberéről beszélünk. Egyébként az Inter névsorolvasásánál a hazai szurkolók tapssal köszöntötték a milánói kék-feketék sérülésből felépült ikonját, Javier Zanettit – szép gesztus volt, és sok mindent elárul a negyvenesztendős argentin csapatkapitány megítéléséről.

A hazai szurkolók lelkesedését hamar lelohasztotta az Inter közel fél óra alatt berámolt két gólja; ide kapcsolódik, hogy Rodrigo Palacio és Andrea Ranocchia találatainál mindenféle félelemérzet nélkül ünnepelhettünk gyermeki örömmel, senki egy rossz szót nem szólt a környékünkön. Ehhez persze hozzátartozik, hogy bőven voltak elszórva Inter-szurkolók is ezen a részen, sőt, mögöttünk szlovének ültek (bizonyára honfitársuk, a milánói kapus, Samir Handanovic miatt), de találkoztunk Zala megyéből érkezett magyarokkal is.

Jegyzőkönyv

Udinese–Internazionale 0–3 (0–2)

  • Udine, 25 000 néző. Vezette: Massa
  • Udinese: Brkics – Naldo, Danilo, Domizzi – Widmer, E. Badu, Allan, Pereyra (Fernandes, 57.), Gabriel Silva – Muriel (N. Lopez, 70.), Di Natale (Ranegie, 57.); Edző: Guidolin
  • Inter: Handanovic – Ranocchia (Andreolli, 81.), Samuel (Rolando, 38.), Juan Jesus – Jonathan (Pereira, 68.), Taider, Cambiasso, Álvarez, Nagatomo – Guarín – Palacio; Edző: Mazzarri
  • Gólszerzők: Palacio (25.), Ranocchia (29.), Álvarez (91.)
  • Sárga lap: Ranocchia, Pereira, Juan Jesus

A második félidőben Di Natale sérülése, és a fiatal kolumbiai csatárcsillag, Luis Muriel lecserélése után adták fel az udineiek mind a szurkolást, mind a futballt tekintve. Akkor kezdett el egymással foglalkozni a két tábor: a kék-feketék az itthoni „nb-kettő-keleti-csoport”-ként ismert gúnyolódás itáliai verzióját, a „Serie B, Serie B”-t skandálták, amire úgy bepöccentek a zebra-hívek, hogy sokkal erőteljesebb fülsiketítő fütyülést adtak válaszként, mint amikor elküldték őket a picsába ("Udinese, vaffanculo").

Ricardo Álvarez gólját már kevesebben látták, ugyanis a 90. perc előtt jó olasz szokás szerint többen elindultak hazafelé – így lemaradtak az argentin középpályás találata mellett a tisztuló égboltról előbukkanó napsugarak látványáról. Egynapos túra esetén a városnézés kimarad, mert a hármas sípszó után azonnal indulunk haza, hogy éjfél környékén ágyba bújhassunk, és elalvás előtt felidézzük a hosszú, fárasztó és tartalmas nap emlékeit, hogy másnap a munkahelyen legyen mit mesélni a futballszerető kollégáknak.

Adatok

  • Bérelt autó típusa/bérleti díj: Mercedes Vito/30 000 forint
  • Utasok száma: 9 fő
  • Üzemanyagköltség: 60 000 forint
  • Autópályadíj: 2975 forint (magyar), 2 x 7 euró (olasz), 4880 forint (szlovén, heti)
  • Meccsjegy: 42 euró (hölgyeknek 37)
  • Elfogyasztott szendvicsek száma fejenként: 4,7 db (átlag)
  • Elfogyasztott alkoholmennyiség: N/A
  • Meglepetésszerűen felbukkant honfitársak száma: 5 fő
  • A honnan jöttetek? kérdésre kapott Ungheria válaszra rácsodálkozók: 3 fő (ebből egy rendőr)

(Fotók: a szerző és Salamon Péter)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.