A 2003-as esztendő egyik legjobb filmjében, az Elveszett jelentésben Bill Murray egy japán szeszesitalt reklámoz. Az Oscar-díjjal jutalmazott alkotásban megjelenő márka mi más is lenne, mint a Suntory! Kamerába néz, mint öreg barát! Ha eljött a pihenéás ideje, akkor eljött a Suntory ideje!
Nyugaton sokáig tartotta magát a vélemény, miszerint a japánok próbálkozhatnak életük végéig, a whisky-készítés elitjébe soha nem fognak betörni. Persze, ha az ember a 60-as években beült volna egy detroiti bárba, akkor az ott iszogató munkások az életükre is megesküdtek volna, hogy a japán autók soha nem szoríthatják ki a hagyományos amerikai márkákat. Ma pedig ezeknek az embereknek a fiai ülnek a dugóban, a Hondájukban és azt kérdezgetik maguktól: hogy történhetett ez?
Hát úgy, hogy ha tanulásról van szó, a japánok nem sajnálnak se pénzt, se időt, se energiát. 100 éve elhatározták, hogy magas minőségű whiskyt fognak produkálni, és napjainkban a termékeik sorra hozzák el az aranyérmeket a rangos nemzetközi versenyekről. A legrégebbi és legismertebb márka a Suntory, amelynek történetén keresztül betekintést nyerhetünk az egész folyamatba.
A Suntory alapítója egy Shinjiro Torii nevű úriember volt, akit napjainkban csak úgy szokás emlegetni: a férfi, aki elhozta Japánnak a whiskyt. 13 évesen kezdett el dolgozni egy gyógyszereket árusító kereskedésben, amely szeszes italokat is forgalmazott. Hősünk gyorsan lépkedett előre a ranglétrán, és hét évvel később megnyitotta saját üzletét Oszakában. Elsősorban import borokat árusított, de néhány évvel később már egy általa készített édes borral is megjelent a piacon. Ekkor már szilárdan élt benne az elhatározás, hogy szeszes italokat gyártó céget alapít, de hogy éppen a whiskyre esett a választása, az több mint meglepő.
A századfordulón a szigetországban ugyanis a whisky szinte teljesen ismeretlen volt. Az átlag japán szigorúan a nemzeti italt, a szakét fogyasztotta, hiszen a méregdrága nyugati whiskyket csak a legtehetősebbek tudták megfizetni. A legenda szerint Shinjiro Torii „kicsiben” kísérletezett különböző égetett szeszekkel, és az egyik adagot néhány esztendőre egy öreg boroshordóban felejtette. Amikor évekkel később a pince sarkából előkerült az elkallódott hordó, elég volt egyetlen korty kóstoló, és a fiatalember tudta: ez lesz az ő útja. Persze nehéz megmondani, mennyi igaz ebből a romantikus meséből, de az biztos, hogy 1924-re Shinjiro Torii felépíttette Japán első whisky-lepárlóját, és megalapította saját cégét, a Kotobukiyát. Öt évvel később pedig elkészült az első saját készítésű whiskyje, aminek a Suntory Shirofuda nevet adta.
A cég öles léptekkel haladt előre pályáján, még a Japán számára katasztrofális következményekkel végződött II. világháború sem ingatta meg. A 60-as évek elején az alapító másodszülött fiának adta át a kormánybotot, és ő keresztelte át a Kotobukiyát Suntory-ra. A Suntory valójában Keizo Saji irányítása alatt vált virágzó vállalatból valóságos birodalommá. A 90-es években a Forbes magazin már Ázsia egyik leggazdagabb embereként emlegette Keizo Saji-t, a Suntory értékét pedig 5.6 milliárd dollárra becsülte.
Ami néhány évtizede még elképzelhetetlen volt, az mára valóság lett. 2003-ban Nagy-Britanniában az egyik legnevesebb szakmai versenyen (International Spirits Challenge) a cég Yamakazi nevű, 12 évig érlelt whiskyje aranyérmet nyert, majd 2010-ben ugyanitt a Suntory-t választották az év whisky-készítőjének. Nem egészen száz esztendő alatt a japán whisky a semmiből indulva felért a csúcsra. Vagy, hogy egészen pontosak legyünk: a japán ウイスキー felért a csúcsra.
Ha érdekel, hogy milyen lehet egy ötcsillagos izlandi vodka, a Playeren olvashatsz róla!