Minden idők egyik legnagyobb és legelvetemültebb pénzhamisítója, William Chaloner a szexiparban kezdte, majd kalandos karrier után kénytelen volt megtanulni, hogy nem érdemes világhírű fizikusokkal szarozni. Sir Isaac Newton akcióba lendül.

A kis William Chaloner 1650-ben vagy 1665-ben (ebbe ne menjünk bele!) sírt fel az angliai Warwickshire-ben egy takácsfamília gyermekeként. Alig kezdett el pelyhedzeni az álla, amikor a szülők Birminghambe zavarták egy szegkészítő manufaktúrába, ám itt nemcsak a százas szögek rejtélyes világába nyert betekintést. Mestere a műhely elhagyott zugaiban ugyanis szorgalmasan hamis négypennys érméket gyártott, ami ebben a városban szinte nemzeti sport volt akkoriban. Ha egy birminghaminek véső és egy darab vas akadt a kezébe, az biztosan összehozott valami hamisítvány-féleséget.

Mivel a fővárosban székelő céhek nem engedték hősünknek, hogy a szakmáján belül találjon normális állást, ezért William egy ideig nem nagyon látott sem igazi, sem hamis négypennyst. Helyette elkezdett ónból készült órákat, illetve (...hatásszünet...) műpéniszeket gyártani, sőt, műpéniszt tartalmazó órákat is gyártott, ami már akkora WTF, hogy nem tudunk nem leborulni a srác kreatív zsenije előtt.

Business, yo!

Túlzás lenne azt állítani, hogy a bizniszből áramló pénz felvetette emberünket, így – miután egy ideig kuruzslással és jövendőmondással hülyítette az embereket – lakásbetörésekre adta a fejét. Néhány sikeres akció után elkapták, majd rövid börtönbüntetés után elhatározta, hogy pénzhamisításból fogja megkeresni a betevőt. Sikerének csúcsán legalább öt embere volt; véső, aranyműves, sablon-készítő, illetve egy házaspár, aki a hamis érméket terítette a városban és környékén.

Chaloner a fenti képen látható négypennys mellett aranytallérokat és francia érméket is hamisított. Tehette ezt teljes lelki nyugalommal, hiszen a korabeli hatóságok nagyon nem álltak a helyzet magaslatán. A fémpénzt csak 1662-től kezdték el géppel nyomni, így még a század második felében is voltak forgalomban jó szándékú, de kétbalkezes pénzverők által összegányolt girbe-gurba érmék. Ráadásul korábban nem csak az érmék súlyának, de nemesfém-tartalmának méricskélésével sem nagyon foglalkoztak, aminek egyenes következménye volt, hogy külföldön többet ért az angol fémpénz, mint otthon, ami a század végére problémákat okozott az ezüst-kereskedelemben is. A káosznak az Angol Nemzeti Bank és a Királyi Pénzverde felállítása vetett véget. A Pénzverde élére maga Sir Isaac Newton, a polihisztor fizikus került, aki átfogó vizsgálatot rendelt el. A precíz Newton kimutatta, hogy a forgalomban lévő érmék tíz százaléka hamisítvány.

Kis gyökérhatározó

A hamisítási bizniszbe beszálló Chalonernek olyan jól ment a bolt, hogy pár év után saját birtokot vásárolt Knightsbridge-ben, és bár néhányszor meglátogatta a Newgate börtönt, egy-két napnál többet soha nem kellett hűsölnie. Erkölcsi rugalmasságáról ehelyütt csak annyit, hogy amikor nyakon csípték, szívfájdalom nélkül feldobta az összes riválisát, de még néhány bűntársának nevét is hajlandó volt halkan megsúgni a hatóságoknak, ha úgy hozta a szükség. Akkorára nőtt az egója, hogy egy pamfletben korrupcióval vádolta az egész Királyi Pénzverdét és bekóstolta Newtont is, ami, ahogy később láthatod, nem volt egy ragyogó ötlet. Mellékesként olyan csibészségeket is megcsinált, mint amikor négy úriembert megbízott azzal, hogy nyomtassanak jakobinus propagandát, aztán elsétált a hatóságokhoz, feljelentette a szerencsétleneket, az ezer font nyomravezetői díjat pedig felmarkolta. Igazi gentleman, ugye?

1695 júniusában az Angol Nemzeti Bank új 100 fontos bankjegyeket bocsátott ki. Chaloner gyorsan leutazott vidékre, beizzította a nyomdagépét, elővette az addigra felhalmozott biankó pénzpapírokat, aztán elkezdte nyomni saját százfontosait. Az ő verziója még csak nem is hasonlított a központi bank által kibocsátott bankóra, de az emberek készséggel elhitték, hogy ez az új friss, ropogós százas. Két hónap múlva jöttek csak rá a csalásra, de addigra emberünk egy egész vagyont szedett össze. Amikor egyik nyomdásza beköpte, ő egy szempillantás alatt gyanúsítottból koronatanúvá lépett elő. Feldobott mindenkit, akit csak tudott, míg végül nem csak hogy nem macerálták az összeharácsolt vagyonát, de szolgálatai elismeréséül az Angol Nemzeti Bank még meg is köszönte erőfeszítéseit 200 font jutalom átadása mellett. Keresd meg az állad, és olvass tovább!

Newton ötödik törvénye: az, ki hamisításból él, végül úgyis megdöglend

A végzet Sir Isaac Newton képében csapott le erre a gumigerincű csalóra. Newton nem igazán tudta lenyelni Chaloner korrupciós vádjait és magánnyomozásba kezdett. Évek alatt akkurátusan felgöngyölítette emberünk összes régebbi kapcsolatát, kihallgatva mindenkit, akihez valaha a hamisítónak köze volt. Betonbiztos bizonyítékok garmadájával ballagott el 1699-ben a hatóságokhoz, így Chalonert az év márciusában le is tartóztatták.

A bíróságon már nem volt helye rimánkodásnak és egyezkedésnek. Az Old Bailey-ben tartott tárgyaláson elnöklő bíró, Sir Salathiel Lovell - akit csak "bitós" Lovellként emlegettek - hazaárulás és egyéb hasonlóan súlyos bűncselekmények miatt halálra ítélte a hamisítót. A kivégzésre március 16-án került sor. A szemtanúk szerint Chaloner percekig járta az "akasztottak táncát", aztán örök mozdulatlanságba dermedt. A brit sajtó tényszerűen állapította meg: "Győzött az igazság!".

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Hamarosan szó szerint beérhet az ehető Budapest koncepció

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés