Van pár nép Európában, akik nagyon tudják, hogyan kell magasan élni és a hétköznapokat is ünnepnappá tenni. Na a franciák épp ilyenek: és ha már nyár meg franciák, akkor kötelezően Côte d'Azur. A Riviérának – azon kívül, hogy természetesen fantasztikusan szép – van egy iszonyú előnyös tulajdonsága, miszerint az, hogy jobbnál jobb városok armadája fekszik egymástól egy karnyújtásnyira. Úgyhogy ha ránk hallgatsz, akkor a Riviérán lehetőleg nem egy városban foglalsz szállást, hanem az egymástól 10-40 kilométerre lévő faszaságokat is rátűzöd a route planre. Íme a mi javaslataink.

Antibes

A város olyan festőket ihletett meg, mint Monet vagy épp Picasso, úgyhogy nem túlzás azt mondani rá: festői. De ugyanennyire költői is, ha arra gondolunk, hogy F. Scott Fitzgerald itt fejezte be A nagy Gatsby-t és kezdett Az éj szelíd trónján-ba, nem is beszélve legjobb pajtásáról, Hemingwayről, aki szintén vendégeskedett nála.

Antibes régi és kellemes tengerparti város gyönyörű kikötőkkel és pazar éttermekkel, ahol könnyen kilazulnak az idegek, majd az esték könnyen csapnak irodalmi álmodozásokba a tengeren hullámzó luxusjachtokat nézve (vagy a közelükben megfürödve). A városról itt írtunk bővebben:

de ha még bővebben érdekel, akkor mindenképp tölts el legalább egy-két napot a „szemben lévő” városban.

Nizza

Avagy Nice, ha már be akarunk illeszkedni a franciákhoz. Kábé tizenkét kilométerre fekszik Antibes-tól (méghozzá szemközt, innen Antibes neve) és az egyik legdinamikusabb, leginkább élettel teli és igazi helyiektől nyüzsgő városa a Riviérának. Ez az a város, ahol ha egy fél órára beborul az ég, az összes lakos személyesen kér tőled bocsánatot és fejezi ki értetlenkedését a dermesztően furcsa időjárási anomáliával kapcsolatban – de ez igen ritkán fordul elő, Nizza ugyanis a napsütés városa.

Érdemes felmenni a város tetején fekvő Fort Mont-Albanba, ahonnan drámaian szép kilátás nyílik a homokos öbölre és a kopottas, sárgás-rózsaszín városra, majd megebédelni kábé bármelyik francia-olasz fúziós étteremben (amiről tuti kiderül, hogy öt generáció óta ugyanaz a család viszi teljes lélekbedobással), este pedig a sikk & hype Rue Bonaparte-on az egyik bárban bedobni életed gintonikját és nézni azt az erőlködés nélküli, vibráló francia eleganciát, ami körülötted megy és attól csodás, hogy utánozhatatlanul ezé a nemzeté. Szállásként mi a négycsillagos Ellingtont próbáltuk és nagyon-nagyon nem csalódtunk; minden látványosság 10 perc séta, a szoba és a kiszolgálás pedig még edzett utazóújságírók számára is kifogástalan.

Cap du Ferrat, Villefranche, Éze

Akkor most kerekedj újra fel, pattintsd be a Wazédba, hogy Saint-Jean-Cap-Ferrat (avagy olaszosan: San Giovanni Capo Ferrato) és mehet is életed krúzolása a Riviérán! Tíznapos Riviérás roadtripünk után számomra nem kérdés, hogy szinte lehetetlen rosszul választani a Côte d'Azur-ön szállásügyileg – viszont az sem reális, hogy 4 kilométerenként megszállj valahol. Így tapasztalatból nagyon ajánlom, hogy két szállás között ütemezz(etek) be egy kis felhőtlen, napsütéses autózást, zenében dobjatok be egy Pink Martini: Je Ne Veux Pas Travailler-t és lassan kocsikázva csak nézzétek az elsuhanó városokat.

Saint-Jean-Cap-Ferrat olyan hely például, ami valószínűleg ugyanolyan kielégítő fentről is, mint lentről, a városon belülről – sőt. Félelmetesen szép S-betűkkel lehet kacskaringózni fölötte és jobbra-balra kapkodni a fejed a luxusszállodák és még luxusabb nyaralók közt, vagy épp nézni a tényleg azúr tengert.

Éze (ejtsd: Ezé) szintén ilyen város, csak míg Saint-Jean-Cap-Ferrat mélyen fekszik, addig Éze-t a hegyekbe ékelték: kis ékkő ez, amit szintén bőven elég autóból is megcsodálni (onnan ugyanis bámulatos, a kis hegyi sziklafalucska belülről viszont olyan turistás, mint a Kazinczy-Dob sarok a legszaggatóbb péntek estén). Villefranche dettó: és ezek a helyek mind egymástól 30-40 percnyire sincsenek, szóval nagyon megérni csak autózni a szerpentinen (már Quimby-t dúdolunk) és látni az ezer francia csodát.

Monaco

Lehet, hogy elhúzod a szád a műmájer luxikaszinós Monaco gondolatára, de ha ránk hallgatsz, adsz neki egy sanszot. Van valami félelmetes ebben a fajta gazdagságban: valami letaglózóan vicces és szürreális, amit, ha már ilyen közel vagy amúgy is hozzá, nem szabad kihagyni.

A VIP-belépős jachtkikötőben úgy parkolnak a luxushajók, mint egy irodai parkolóházban a kocsik hétfő reggel – és apropó, autók, a Monte Carlo Casino előtt kizárólag Ferrarik, Bentley-k, Rolls-Royce-ok és egyéb, használtautós gépbontóban sufnituningolt kocsik sorakoznak, a luxusshopping sugárutakon pedig a MaxMarás napszemüveges dívák mögött sorakoznak a hölgyek aznapi vásárlásának szatyraival a személyi sofőrök: igazi szociológiai-filozófiai esettanulmányt lehetne írni Monacóról.

Vence

A luxuskrúzolás után itt egy város, ahol bátran ajánljuk, hogy szállj meg pár napra. Vence-ról nemigen hallani a nagy Riviéra-ajánlókban, ami egyrészt méltánytalan, másrészt viszont, kissé önző szemüveggel nézve csodás, mert megmaradt igazán francia városnak.

A tízezres lakosú Vence-tól fél óra a tenger és fél óra az Alpok is, tehát nyugodtan eldöntheted, hogy fürödnél-e a habokban vagy inkább lesiklanál a havon – de arrébb se kell menni, mert maga a város is elég. Vence középkori óvárosának templomában eredeti Chagall-mozaikra hangolhatod a művtöri-antennád, ha pedig egy kicsit kisétálsz a központból, egy eredeti Henri Matisse kápolnát csodálhatsz meg. Fantasztikusan franciás a hangulat: mindenki ismer mindenkit, és ha letelepedsz egy árnyas helyi bárba, akkor percenként ötször láthatsz hárompuszis bisous-kat és hallhatsz csicsergős Oui, ça va, tu vais bien?-eket.

Ha ránk hallgatsz, akkor a butikhotelek mennybemenésében, a La Vague de Saint Paul-ban veszel ki szobát, ami a várostól csupán negyed óra autóval, egy madárcsicsergős, nyaralókkal tűzdelt erdő közepén.

Nem voltam még életemben kifogástalanabb hotelben: a minimalistán esztétikus dizájn, a választékosan francia reggeli, a saját medence, a romantikus esti pinot noirozásokra teremtett terasz és a természet szélsuhogós ölelése egyben olyan luxus, amiért megéri fizetni. Éttermi ajánlatunk az idilli Côté Jardin, ahol mindegyik fogás az otthonos francia konyha és a magaspolcos gasztronómia közötti aranymetszés (és lehengerlő kilátás nyílik a teraszról a hegyekre), valamint az óvárosi La Table de Domi, ahol a középkori téren sürgő-forgó életet személheted, miközben a helyet jótékony anyukaként körüllengő tulajdonos minden kívánságodat azelőtt kihozza két jéggel, hogy te magad megfogalmaznád. Extra ajánlatunk egy nagyon magasélet opció: a fenséges hotellel egybekötött  La Table du Cantemerle.

A séf maga egy Michelin-csillagot hozott már egy másik étteremnek, de itt kifejezetten a helyi termelőkre specializálódott, évszakokkal változó konyhát visz (azért az mit mond egy séfről, hogy nem akar Michelin-csillagos helyet, mert ennél feljebb pozicionálja a minőséget, amit csinál?). Na itt olyat ettünk kedves útitársammal, hogy fényt láttunk és egy-egy fogás után percekig csukott szemmel dicsértük az elfogyasztott ételszimfóniákat. Lehetne még sorolni, de a lényeg így is átjön: nagyon-nagyon ajánljuk Vence-t.

Cannes

A Vence-hoz szintén nagyon közeli Cannes-t nem kell bemutatni: ha másról nem, világhírű filmfesztiváljáról és a hírességeknek szánt promenade-járól úgyis ismered. Cannes-ban ezeken a kultikus célpontokon felül érdemes felmenni a város tetejére és beszívni a kilátást, venni egy-két ruhát magadnak a 8-10 shopping street egyikén, elnyalni egy fagyit és sétálni a tengerparti úton, nézve a grandiózus hoteleket.

Biot

Végül egy apró gyöngyszem, melyet Vence-hoz hasonlóan nem ajánlanak 64-es betűmérettel az útikönyvek: ez Biot, a művészek városkája. A hegyi kis település híres (lehetne) üvegműveseiről és a városukra nagyon büszke művészekről (egyikük éjjel 11-kor becibált a műtermébe és borzasztó aranyosan rámtukmált pár reprót a festményeiből) vagy épp a franciásan romantikus, macskaköves kis utcákról – oké, igazából annyi híres helye van ennek a nemzetnek, hogy Biot valóban nem tud befurakodni a top tízbe – de egy Riviérás road trip közben nagyon ajánljuk, hogy simogass meg egy négyszáz éves lépcsőn nyújtózó cicát és igyál egy allongé-t az egyik helyes kávézóban, két galéria között.

Ha még több ismeret vagy konkrét tanács érdekel a Riviérával kapcsolatban, akkor nagyon ajánljuk a Côte d'Azur turisztikai weboldalát- és személyzetét, akik örökké segítőkészek, na meg naprakészek is az egész Côte d'Azurrel kapcsolatban. Egy biztos: egy ilyen trippet nagyon elrontani nem lehet – de ha a maximumot akarod kihozni belőle, akkor ezeket a helyeket felírod egy cetlire és egy üveg champagne mellett bepakolod a bőröndödbe. Bon voyage!

(Képek: Szerző fotói, Getty, Unsplash, Turisztikai hivatal)

És ha eddig eljutottál ebben a cikkben, ez tuti, hogy érdekel:

Felfedeztük a Côte d'Azur féltve őrzött titkát - Roadster

Vence természetesen nem titok, ott van a térképeken már több ezer éve, itt vezetett át a rómaiak korabeli M1-es autópályája Róma és Lutécia, azaz a mai Párizs között. Vence azonban mégis egyfajta titok, ugyanis kevesen tudják, mennyire jó hely, és meg kevesebben mennek el oda, hogy ezt meg is tapasztalják.