Tíz dolog, amit csak New Yorkban tudtam meg New Yorkról

New Yorkot az ember már mindenhogy látta képernyőn; alienekkel megpakolva, chitauri-invázióban, Szex és New Yorkosan, árvíz alatti utópiában, tényleg mindenhogy. De ha az ember valóban elmegy a városba, akkor azért rájön, mennyire nem ismerte meg a kis apróságait a filmvászonról. Nekem legalábbis ez a tíz dolog új volt és csakis az első New York-i trippemen tanultam meg.

Alig egy hónapja voltam életemben először New Yorkban (meg úgy Amerikában is, ami azt illeti) és természetesen élőben látni ezt az egész örökmozgó, gigantikus gépezetet egészen más, mint otthon a kanapéról. A meglepetések persze nem a nagy dolgokban értek – Manhattan ugyanolyan hatalmas élőben is, Williamsburgh ugyanannyira menő és hype, a kilátás a Brooklyn Bridge-ről is teljesen megegyezik, satöbbi – de az apróságokban vagy a filmekben és könyvekben annyira nem átjövő dolgokban azért volt egynémely részlet, amit nem tudtam New Yorkról.

Elképesztően pazarolnak

A városban, ami tényleg sohasem alszik, minden a lakók pillanatnyi kényelmét szolgálja ki – és ez gyakran egészen eszement pazarlásban csúcsosodik ki. Rendelsz egy bagelt, amit helyben szeretnél megenni, de már azonnal becsomagolják elviteles zacskóba. Veszel egy doboz cigit egy kisboltban és azonnal két nejlonzacskóba teszi az eladó a tenyérnyi méretű, konkrétan táskaigény nélkül zsebrevágható darabot. Minden egyes alkalommal külön kellett kérnem, hogy ne pocsékoljuk a műanyagot, ha lehet; New York fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontból egészen ignoráns város.

Szemét unchained

Egyes városrészeken árad az utcán a szemét – Brooklynban a Franklin Avenue környéke egészen döbbenetes ebből a szempontból – kukák helyett simán a szemeteszsákokat vagy magát a szemetet szórják az utcára, félig teli, bűzölgő tejesflakontól kezdve az ételmaradékig. Persze a posh környékeket egészen tisztán tartják, de a kicsit is kijjebb eső részeken már elég szemmeresztős a szeméthelyzet.

A város, ami imád dudálni

New York, és leginkább Manhattan népszerű részei amúgy is nagyon zajosak, de erre még sikerül öt decibelnyi dudálást is folyamatosan, éjjel-nappal rápakolni. Egészen érdekes ez a New York-i dudálás: egy hét után rájöttem, hogy van valami etikettféléje is a dudálásnak. Apró, nem olyan agresszív dudálás = öreg, negyed másodperce zöld a lámpa, menjél már. Nagy, agresszív dudálás = öreg, már majdnem egy teljes másodperce zöld a lámpa, veressed már magad arrébb. Közepesen agresszív, közepesen hosszú duda = lassú vagy csirke. Hosszú, rohadt agresszív dudálás = valaki nagyon lelassít vagy enyhén veszélyes manővert tett előttem. Kicsi, nem agresszív dudálás = dugó van és csak úgy unatkozom. Szóval ha a dudálást nézzük, New Yorkban folyamatosan esküvő van.

Bekért bankkártya, matekozós borravaló

Amit nem tudtam és nagyon meglepett, az a bárokban a fizetés. Ha kártyával fizetsz, akkor vagy egyenként fizeted a tételeket, vagy pedig, ha szeretnél nyitni egy tab-et (azaz felíratni a tételeket és a végén fizetni) akkor bekérik szépen a bankkártyádat és egészen a fogyasztásod végéig maguknál tartják. Amikor kéred, hogy zárják le a tab-et, akkor pedig jön még egy csavar: odaadják a számlát, amin neked kell kiszámolnod, mennyi jattot akarsz adni, ezt pedig hozzáadni az összeghez (ezeket két lapra tollal mind fel is kell írni külön-külön) majd a végösszeget.

Alapból nem tűnik egy nagy ördöngösségnek, de azért gondolj bele, ha már hat sör és két feles után kihozzák a 46 dollár 82 centes számlát, amit 60 dollárra akarsz kerekíteni, akkor azért át kell számolni, hogy a kettő közt mennyi pontosan a jatt és odaírni, hogy pontosan 13,18 dollárral kerekítenéd feljebb. Ja meg persze ne hagyd ott valahol a kártyád ilyenkor.

Rövidítések

New Yorkban minden a gyorsaságra van kalibrálva, ennélfogva a leglogikusabb és legrövidebb dolgokat szeretik mindenben, ami mozgásban tartja a várost. Ilyenek például egyes városrészek elnevezései is, amik könnyen kiejthetők, rövidek és egyszerre nagyon informatívak is: elmondják, hol van konkrétan a környék. Például Manhattanben a SoHo a South of Houston Street-et jelöli és van NoHo is (North of Houston Street), a Tribeca pedig a Triangle Below Canal Street rövidítése. És ott van például a Dumbo kikötő, ami nem a repülő kiselefánt, hanem a Down Under The Manhattan Bridge Overpass.

Informatív metrók

Mivel Budapesten csak négy metróvonalunk van, ezért nem lehet nagyon eltévedni, viszont a nagyobb városok követhetnék azt, amit New York csinál metrótájékoztatási szempontból. Ugyanis nem csak azt mondják el / írják ki egy járatnál, hogy mi a végállomás, hanem azt is, hogy milyen fontos dolgokon halad át. Ez nagyon hasznos, mert míg a harlemi végállomás neve nem sokat mond, az viszont igen, hogy West Village-en halad keresztül a metró, hogy odaérjen. Szóval ezt a rendszert nagyon nagyra becsülnénk Londonban vagy épp Párizsban is.

Mindenről azonnal tájékoztatnak

Másfél perce áll a metró? Azonnal bemondja valaki, hogy mi történik, miért állunk és meddig fogunk még állni – akkor is, ha ez kábé még további fél perc. Bárhová, ahol munkálatok vannak, odaállítanak valakit, hogy személyesen elmondja, mi-merre-meddig jár. A metrómegállók térképein mindenhol jelölve van, hogy mozgássérült-kompatibilis-e az adott megálló és ha nem, hol tud váltani. Szóval egy roppant informatív és jól működő rendszer ez – habár egy ekkora város valószínűleg nem lenne meg enélkül.

Have a good one!

A pozitív meglepetések közé tartozott, hogy mennyire udvarias kábé mindenki. Az emberek többsége láthatóan szereti és/vagy megbecsüli a munkáját: mogorva kiszolgálóval, életunt közértessel, fennhéjázó eladóval szinte egyszer sem találkoztam, ellenben irgalmatlanul kedves személyzettel annál többször. Plusz mindenki szép napot kíván a másiknak elköszönéskor – és akármilyen meglepő, de ez az egy másodpercnyi, apró kis gesztus elképesztően jó hangulatot tud teremteni.

Sorbanállás – alap

Míg itthon eléggé szívjuk a fogunkat, ha két-hárman állnak előttünk valahol, addig New Yorkhoz alapjaiban hozzátartozik a sorbanállás. Legyen az egy bisztró ebédidőben, egy metró csúcsidőben vagy egész konkrétan egy átkelő, a sorbanállást bizony meg kell szokni a városban.

Érdeklődés és bókok – hátsó szándék nélkül

Végül egy utolsó nagyon kellemes meglepetés volt, mennyire imádnak a New Yorkiak beszélgetést kezdeményezni és valóban mennyire érdeklődőek is. Random az utcán simán kialakulnak párbeszédek, egy bárban meg aztán főképp – és senkiben nincs hátsó szándék, csak jófejség. Az utcán kapott bókokat is teljesen kedvesen mondják be (például hogy nagyon cool a stílusod) és aztán tovább is mennek, szép napot kívánnak, nem akarnak felszedni, nyomulni, idegesítően ottmaradni. Mikor megkérdezik, honnan jöttél, azonnal érdeklődni kezdenek, milyen Magyarország, Budapest vagy hogy tetszik New York – mindezt nagyon őszintén és kedvesen.

Szóval volt pár tapasztalat két hét alatt – és bizonyára következőleg még legalább ugyanennyivel fogok gyarapodni. Mert New York összességében egészen fantasztikus és vibráló város, úgyhogy tuti, hogy még látjuk egymást. Have a good one!

(Kiemelt fotó: Getty Images)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon