Szó se róla, az alt-J nagyon jó koncertet adott a Szigeten. Egyetlen probléma van csak velük, két lemezt hoztak össze, és nincs elég jó daluk egy ekkora méretű bulihoz.
Vagy legalábbis nem egy nagyszínpados koncerthez, főleg nem headlinerként. A két zseniális lemezt összehozó leedsi csapat pedig mindent megtett, ami az erejéből telik, egyből a slágerekkel indított (Hunger of the Pines, Fitzpleasure, Something Good, Left Hand Free), hogy aztán egyre mélyebben akarjon beszippantani minket a félhomályos pszichedélia csodálatos világába, ami elég sokáig üzembiztosan működött is, többnyire úgy, hogy magából a csapatból semmit sem lehetett látni.
Remek volt élőben a Matilda, erősen szólt a Taro, aztán valami eltörött. Az egyébként ütős vizuállal és brutális hangzással (főleg a kis HD-segítséggel felturbózott dobszekció szakította le a fejeket) felkészült alt-J-nek ugyanis nem hogy a jó dalai fogytak el, hanem a koncertkompatibilisek is. Sem a Nara, sem a Leaving Nara nem nagyszínpadra való, mint ahogy maga a zenekar sincs még azon a szinten, hogy elvigyen a hátán egy ekkora horderejű bulit.
Persze mindent megtettek azért, hogy ez ne derüljön ki. Zseniálisan játszanak, zseniális dalokat írnak. Zseniális embert szerződtettek a vizuál megvalósítására, és isten bizony, ebben a bandában még nagyon, de nagyon benne van egy nagyszínpados buli lehetősége. De ahhoz még minimum egy hasonlóan zseniális lemezre van szükség, és akkor el lehet felejteni azokat a trackeket, amik inkább egy kisebb klubban működnek igazán, és ott az sem baj, ha a zenekari tagok úgy állnak egy helyben, mintha az életük múlna rajta.
Sokan féltek már előre attól, hogy ez bizony egy kicsit unalmas buli lesz, de az alt-J-t ettől függetlenül sok-sok ember fogadta, sokan énekeltek, és sokan unatkoztak a vége felé (még rajongók is leléptek a koncert 2/3-ánál a környékemről), de a koncertet záró gigasláger, a Breezeblocks után mégsem lehetett úgy elhagyni a helyszínt, hogy ez egy rossz buli volt, mert nem volt az. Sőt, egy igazán jó koncert volt, nagyon átgondolt stratégiával, de én szívesebben találkoznék velük újra a következő lemez után, amin még legalább annyi és olyan minőségű sláger van, mint amilyeneket ellőttek egyből a koncert elején. És akkor már felőlem újra jöhetnek a Nagyszínpadra is.
Fotók: Sziget Fesztivál