Rapperek DJ-vel? Ja, jön valaki nyomkodni a play-gombot? Vagy elfelejtettük volna, hogy hogyan is ment ez régen? Valószínűleg az utóbbi, de a Cypress helyrerázta a memóriánkat.

Iszonyú a hőség a VOLT-on, talán akkora, hogy még B-Realnek és Sen Dognak sincs kedve rápippantani egy kis zöldre, de ekkora hülyeséget nem mernénk állítani. A Cypress Hill tömény fűszagban lépett fel, mert hát mi másban is lépne fel, így legalább oldottabb a hangulat, és nincs feszkó a meleg és az irdatlan tömeg miatt. Béke és szeretet honol, kivéve a pultoknál, ahol még akkor is reménytelen a helyzet egy jó hideg sörhöz jutásra, amikor Mixmaster Mike kilép a színpadra, és akkorát kever, hogy jó, hogy le nem szakad a színpad.

Igen, Mixmaster Mike. Igen, ő jár most a Cypress Hill mellé keverni Muggs helyett a turnén, ami annyira nem baj, hogy nagyon nem, az egyik legjobb DJ-jét ráadásul nagyon megbecsüli a két fazon, annyira, hogy teljesértékű tagként állandóan bevonódik, külön blokkokat kap, folyamatosan a kamerába viccelődik, közben pedig úgy dolgozik, hogy az embernek kicsordul egy könnycsepp is a szeme sarkában, de aztán gyorsan felszárad az 50 fokban.

Már csak azért is öröm ez, mert nézzük meg, hogy mi történik mostanában hiphop címszó alatt a fesztiválokon. A régi formulát kihasználva jön sok új arc, van nagy LED-faluk, meg egy „DJ-jük”, aki igazából nem is DJ, csak egy faszi, aki megnyomja a play-t, aztán hadd menjen az alap, amire jobb esetben tényleg rárappel az előadó, rosszabb esetben playbackel. Még a nagyokkal is megesik ez. Igen, sziasztok, Outkast!

Régen ez nagyon nem így volt. A DJ tényleg kevert, mintha az élete múlna rajta, nem csak látványelemként funkcionált, és ha valamit, hát ezeket az időket tökéletesen visszahozta a Cypress tegnap Sopronban. Mixmaster Mike egy legenda, nem teheti meg, hogy ne maradjon az, és szerencsére még mindig pontosan tudja a dolgát, úgy kever hát, hogy az akrobatamutatványnak is bőven elmenne. Egy erős szólóblokk után lép ki a színpadra B-Real és Sen Dog, aztán bele is kezdenek a Real Estate-be.

Nincs semmi csicsa, nincs kivetítés, csak rap. Nem kell más. Csak Cypress-dalok kellenek, azok pedig jönnek szépen, furcsamód valamiért a legutóbbi lemezről, az Elephants On Acidről nem jön túl sok, ami kár, mert igen jó album lett, de a régiekkel még annyira sem lehet hibázni. Néhányba csak belekezdenek, néhányat medley-ben nyomnak el, miközben Eric Bobo is csodát művel hátul ütősként, Mixmaster Mike pedig úgy örül annak, hogy itt van, mint majom a kövér spanglinak.

Annyira vicces hallani, hogy ez a pár faszi még mindig annyira a szakmája csúcsán van, hogy amikor a sok klasszikus közé elhintenek egy új Put Em in the Groundot, az nemhogy kilóg, hanem egyenértékűnek hangzik egy How I Could Just Kill a Mannel, vagy egy I Ain’t Goin’ Out Like Thattel. Megy ez még nekik simán. Menjen még sokáig. Akár Mixmaster is maradhat, egye fene. Sőt, a végén elnyomott Jump Around is. Minden fesztiválnak kellene egy Cypress Hill.

Fotók: Rockstar Photographers / Cypress Hill Facebook

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon