1996 óta járok fesztiválokra. Tényleg nem nagyon lehet már meglepni semmivel sem. Azzal viszont mégis, hogy itthon az úgynevezett „nagy fesztiválok” egyre kevésbé emberiek, jóformán nem is a zenéről szólnak, hanem egyfajta gigashow-ról, ahol egyébként fellépnek viszonylag nagy vagy tényleg nagy zenekarok és előadók is. Ez van, ez a trend, ezért is olyan jó látni, amikor jön valaki, és telibetojja.

Hogy az INmusic hogyan képes létezni, azt tényleg jó lenne kideríteni, igazából a helyiek sem tudják megmondani, milyen gazdasági csoda folytán, de létezik, csak hát ugye „mibű”, ha a három napos bérlet 74 euró még a helyszínen is, igen, nagyjából 23000 Ft a teljes fesztiválra, és ez olcsóbb, ha korábban vesszük meg. Annyira, hogy például, és most tessék megkapaszkodni, a mostani fesztiválon helyszínen már megvásárolható volt a jövő évi bérlet 40 euróért, azaz kb. 13000 Ft-ért. Három napra. És biztos, hogy nem jövőre kezdenek el majd béna zenekarokat ide csődíteni.

Az INmusic évről évre bazi jó lineupot mutat, tavaly a Queens of the Stone Age, Nick Cave, David Byrne és az Interpol léptek fel többek között ennyiért, idén meg a The Cure, a Garbage, a Suede, a Foals, a Skindred, LP, Frank Turner, a Peter Bjorn and John, és Johnny Marr csinálta meg a bulit, de úgy, hogy az kitart jövő évig. Na de mitől annyira jó ez az egész?

Az INmusic már 14 éve Zágráb szíve csücske, és most már az enyém is. Ha van emberi léptékű fesztivál Európában, hát ez az. Nincsenek sokan, de azért bőven van közönség a bulikon, nincs sok színpad, de annyi van, amennyi elég, a piaválaszték kicsi, de ami van, az minőségi, és bár nem olcsó a sör, 26 kuna, azaz kb. 1200 Ft egy korsóval, ennyiért nem valami helyi rettenetet, hanem kraft sört adnak, Crafter’s-t, ami tényleg finom, whiskey-ből a remek koreai Monkey Shoulder van, pont annyiért, mint a sör, ami mondjuk már jó ár.

Üdítőből sem álltak be a Coke/Pepsi-vonalra, a helyi Sky Colát lehet vedelni, ami egyébként meglepően rendben van, meg persze fröccsöt, ami a nagy melegben mindenki legjobb haverja még itt, a vízparton is. Ja, hát igen, vízparton, mert hogy a fesztivál Zágrábban egy félszigeten van a Jarun-tó közepén, helló, Sziget Fesztivál, hát miért kacsintgatsz ilyen bőszen?! Egyébként ha valami, hát az INmusic nagyon nem a Sziget. Pont emiatt is lehet annyira szeretni.

Nem mintha a Szigettel (és a VOLT-tal) bajaink lennének, csak iszonyúan túlnőtt magán az a fesztivál, nem is nagyon lehet kikerülni az embertömegeket, ami egyébként sokszor elég problémássá teszi a szórakozást. Nézzük, ezzel szemben mi van az INmusicon.

A belépőhöz ingyen jár a helyi tömegközlekedés, villamossal és elég sok sétával simán megközelíthető Jarun, de tádám, van Zágrábban Uber, ami még mindig az ember legjobb barátja. Ha nem emlékeznél rá, az Uber még mindig baromi olcsó, és jó, csak néha durván árat emel, főleg, amikor hazafelé mennél a fesztiválról, de még így is nagyon megéri. Én 10km-re foglaltam Airbnb-n egy teljes lakást magamnak, innen borravalóval 1800 Ft-nak megfelelő kunáért vitt el a sofőr, de sajnos az Uber csak egy bizonyos pontig, egy sorompóval megtámogatott kapuig tud menni, onnantól kb. fél órát kell sétálni a bejáratig. Nem praktikus, és oké, rohadt szar, de bevállalható. A taxi beljebb tud vinni, ha lenne rá igény.

A szállásról csak annyit, hogy nagyon későn derült ki, hogy kapok jegyet a fesztiválra, így nagyjából keresztet is vetettem a szálláslehetőségekre, de kiderült, hogy nincs értelme, még ilyenkor is bőven van a városban szállás, kereken egy tizesért naponta olyan patent Airbnb-t sikerült szerezni, hogy az valami csoda, de akár szállodába is mehettem volna, simán akadtak még szobák. Találkoztunk ismerősökkel, akik sátraztak, ők azt mondták, a kemping is meglepően üres, úgyhogy simán elfér még ott egy nagyobb hadsereg is.

A fesztiválra könnyű bejutni, nincsenek nagy sorok, nincs feszkózás, gyors átnézés, aztán mehetsz, egyből szerezhetsz egy contactless kártyát a fizetéshez az OTP-től, aminek 10 kuna, azaz nagyjából 400 Ft az ára, de kapsz érte egy nyakbaakasztót is, nehogy elveszítsd, amikor mondjuk a Hiveson beindul a buli. Természetesen a kártya visszaváltható a pultoknál, de fizethetsz PayPass-szel is bárhol, ha lenne már a tárcádban egy ilyen bankkártya. A pultosok nagyon cukik, ha mosolyogsz rájuk, meghálálják, és persze mindenki beszél angolul.

A piaárakról már beszéltünk, de arról nem, hogy furcsamód az INmusic még nem túl nagy élharcosa a környezetvédelemnek, így felmárkázott Crafter’s műanyag korsókban mérik a sört, amit aztán mindenki jól el is dobál, így lehet köszönni régi barátunknak, a fesztiválon eldobált összenyomorgatott műanyag korsókban bokáig gázolásnak, de vicces volt látni, ahogy a lelkiismeretes fesztiválozók nagy része vette a fáradságot, hogy visszagyalogoljon a pulthoz, hogy leadja az üres poharat. Nem esik már jól a földre dobálni a szemetet, valószínűleg ők is át fognak állni a repohárra hamarosan.

Maga a fesztivál nem az a csilli-villi csoda, de szép, neonfényekből kiírt dalidézetekkel dobják fel a sötétséget, és ott a Tesla-torony, ami inkább egy fényárban úszó gigadildónak tűnik, de mindegy, gyönyörű, abszolút a fesztivál egyedi és megjegyezhető pontja, és ez a lényeg. A két nagyszínpad szinte egymás mellett van, gyorsan át lehet sétálni 2 perc alatt egyik helyről a másikra, a későbbi bulik kisebb helyszíneken pörögnek le a két színpadtól távolabb, és tényleg van itt minden. DE!

Itt egy nagy de, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Az INmusicon vannak ugyan bulik a nagykoncertek után is, de fél egykor a fesztivál látogatóinak 80-90%-a szolgalelkűen elindul a kijáratok felé. Gondoltam, jó, hát nyilván meló van másnap, hétfő-kedd-szerdán van a fesztivál, de amikor hétfőn fél egykor eltűnt szinte mindenki a szigetről, majd kedden el akartam menni boltba venni valami kaját, és délután egykor csak egy bezárt ABC-t találtam, rájöttem, hogy valami nem oké. Kedden nemzeti ünnep volt, senki sem ment dolgozni. Ezek az emberek bizony így buliznak. Fél egy után hazaszambáznak, pizsi, aztán emésztik az esti Crafter’st. Így is lehet. Nincs ezzel semmi baj. De mondjuk a Szigeten még simán felsír valamelyik sátorban hajnali hatkor is a Neoton, és rengetegen üvöltenek rá.

És akkor el is érkeztünk a fesztivál egyik leggyengébb pontjához: a kajához. Kicsi fesztivál, kicsi a választék, és az sem túl erős, a hamburgerek ránézésre sem tűntek túl erősnek, mi az indonéz konyhával próbálkoztunk, de a dobozba került kaja olyan volt kedves barátom szerint, mintha a nagyi diós tésztájába csirkét kevertek volna, abszolút grátiszként és az élet bizarr fordulataként zöldpaprikát csíkoztak volna bele. Van egyébként helyi kaja, mexikói, hambi, vegán, lángos, BBQ, de igazából semmi sem tűnik túl biztatónak. Az is elég furcsa, hogy a legtöbb helyen nincs kiírva jól látható helyen a választék, oda kell sétálni a sátorhoz, és a pulton megnézni, hogy mit ehetsz. Furcsamód a kajás helyek hajnali ötig vannak nyitva, de hogy ki van akkor még ott ébren, azt maga a jó isten se tudja.

De ezzel együtt lehet élni. A szórakozást nem befolyásolja, hogy erős közepes a kaja, nem gourmet-élmények miatt megyünk fesztiválozni, hanem a koncertek miatt, és az INmusic csak a koncertekről szól, amik egyébként mindkét Nagyszínpadon úgy szólnak, hogy referenciaként kellene mutogatni az összes fesztivál számára. Akár elől, akár hátul állsz, mindent remekül hallasz, jó hangerővel, tisztán. Könnyű egyébként beverekedni magad előre, mert az emberek végig szellősen állnak, úgyhogy ha úgy döntesz, hogy szeretnéd megmozgatni habtested valamelyik kedvenc dalodra, ami a Setlist.fm szerint három perc múlva jön, akkor elindulhatsz befelé, és be is fogsz jutni a színpad elé pár méterrel.

Van árnyék, vannak fák, árnyékolók, fedett helyek. És persze magyarok mindenhol, mert három órányi autóútra egy ilyen fesztivál ennyiért abszolút ajándék. És akkor még nem is beszéltünk a koncertekről, de mindjárt azt is megtesszük. Ha még nincs benne a jövő évi táncrendedben, akkor írd fel magadnak, hogy az INmusicra el kell menned, mert olyan, mint egy kis kincs, amiről senki sem beszél.