Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Mindig csak a Deák tér meg Krakkó főtere, ugye? Ha nem ezek, akkor meg Debrecen, mi? Hát egy frászt! A karavánnal ezúttal olyan helyre vettük az irányt, ahová fővárosi partyarc csak ritkán teszi be a lábát. Körösladány pedig megmutatta, mit tud.

Budapest népességének jelentős része éppen a VOLT-on tölti fel magát az esti nagyrutinra, de mi az ellenkező irányba tartó vonaton zötykölődünk Gyomaendrőd felé. Az egész Sipi barátomnak köszönhető, aki néhány hete Petivel és Balázzsal együtt engem is meghívott a szülővárosában minden évben megtartott városnapokra, én pedig köszönettel elfogadtam a meghívást.

Ide ni!

Finoman szólva is dögmeleg van. A tarkómon sercegő izzadság problémáján vajmi keveset segít a félig lehúzott ablak és a felkínált hideg sört is kénytelen vagyok elvből visszautasítani, így nincs mit tenni, a két órás menetidőt röhögve-párologva bekkeljük ki. A gyomai megállóban már vár minket Sipi bátyja egy légkondis Volkswagen ajtaján kikönyökölve. Ez jelen körülmények között felér egy vödör hűvös vízzel a szaunában eltöltött két óra után.

Ilyesmi. Csajok nem voltak.

A vendéglátás Sipi anyukájának töltött káposztájával kezdődik, majd egy olyan zserbóval folytatódik, hogy legszívesebben teletömnénk vele a zsebeinket. Kisvártatva elkezdjük apránként összekeverni a magunkkal hozott vodkát a jó előre behűtött szódával, majd este kilenc körül a nyakunkba vesszük a várost.

Csapjunk a lecsóba!

A központban hatalmas a tömeg. Nem túlzás azt állítani, hogy több ezer ember kíváncsi erre a heppeningre még úgy is, hogy a nagyobb nevek majd csak holnap este érkeznek a parkban felállított színpadra. Sipi édesapja barátságosan beinvitál minket a művelődési ház egyik helyiségébe, amit szerényen átkeresztelünk VIP lounge-nak, hiszen itt kapják meg az eligazítást a fellépők is. Rémülten bámulunk a sarokban alattomosan vigyorgó pálinkás palackok seregére, de szerencsére nem történik tragédia. Amit kóstolás címén magunkhoz veszünk, az legalábbis magasan az elvárásaink felett teljesít.

Jolly & Suzy & a tömeg (Mi nem vagyunk a képen.)

Nem igazán vagyunk rápörögve a mulatósra, ezért a színpad előtti csettintgetés helyett egyéb elfoglaltság után nézünk. Az este egyik tanulsága, hogy felnőtt emberek is baromira tudják élvezni a dodzsemezést. Ha már itt tartunk, adok egy tippet: ha ütközés előtt a testeddel lendítesz egyet a kocsin, brutálisan szét tudod küldeni a szerencsétlent, aki eléd kerül.

A hazaúton Peti az egyik bulifotón - amelyen egyenként ötkilós mellizmokat növesztett neki a kép széleit eltorzító objektív - felbuzdulva kitalálja, hogy biztosan több fekvőtámaszt tud csinálni nálam. Ezt a szánalmas tévhitet ott a helyszínen eloszlatom, remélve, hogy senkit nem ijesztünk halálra, amint hajnali háromkor egy kapubejáróban nyomjuk a fekvőket.

Peti a hatodikkal küzd éppen

-vágókép-

Másnap Balázs kicsit megmihálylik. Még délben sem bír felkelni, ezért nélküle megyünk strandolni Gyomára, ahol körülbelül annyiért lehet mindenféle töltött lángost zabálni, amennyiért Pesten másfél gombóc fagyival szúrják ki a szemed. Az egész délutános testáztatás, napozás, majd árnyékban alvás után irány vissza Ladányba, hogy időben elkezdhessük az estét.

A spájz egyik eldugott sarkából előkerül egy ágyas barack. A címkéje teteje babonából gondosan letépve, hiszen a nedűt a ház ura anno egy olyan esküvőn kapta, mely azóta egy csúnya váláshoz vezetett. Amint kihúzom az üveg nyakából a dugót, olyan illat csapja meg az orrom, mintha éppen egy bödön lekvárt nyitottam volna fel. A hét decis palack tartalmát a társaság fél óra alatt tünteti el gyomorilag, aztán nekiindulunk az éjszakának.

Cseppfolyós barack

A színpadon Majka és Curtis nyomják a show-t, ami – meglepi! – nem is olyan rossz, sőt, igazából állati jó! A srácok a legnagyobb YouTube-os témáikat hozzák, melyeket simán tud énekelni bárki, aki az elmúlt három évet nem egy barlangban töltötte. A színpadi technika totálisan az ellenkezője annak, mint amit elképzelnél egy kisváros saját rendezésű bulijához. A basszusok lefújják a hajakat és pont akkor ütnek be, amikor kell.

"Hát ringanak a csípők és kinvannak a csöcsök..."

Mellettem az apukája nyakában ülő nyolc éves kislány egy lufival a kezében kiabálja a Tündi-bündi-t, kis karjaival vagány rapmozdulatokat mímelve. Apropó, itt az ideje csekkolni a közönséget..

Te jószagú Atya-Úr-Isten!

Milyen lányokkal van már tele a színpad előtti tér?! Körösladányban lehet valami az ivóvízben, mert egy egyszerű pásztázó fejmozdulat végrehajtása alatt legalább ötször esem szerelembe. Mivel nem igazán tudok olyan ismerkedős szöveget, ami egy koncert közben, dübörgő basszusok által szétdarabolva is jól hangzik, ezért egyelőre megelégszem a nézelődéssel. Majkáék levonulnak, mi visszatérünk a VIP lounge-ba, ahol megosztom tapasztalataimat a többiekkel. Sipi barátnője, Moncsi ekkor dobja le az atombombát, ami majdnem szétrobbantja az egész estémet: szerinte a téren látott csajok egyike sem töltötte be a tizenhetet.

A kép csak illusztráció

Akkor kapok a szívemhez, amikor kiderül, hogy az egyik lány, akiről alig tudtam levenni a szemem és aki ránézésre a fiatal Catherine Zeta-Jones és Emily Ratajkowski génjeiből lett összepakolva, tavaly ballagott… az általános iskolából. Kész, végem van, megsemmisülés, Nirvána.

The party don’t stop

A dodzsemen leabáljuk a későn fekvő kiskölköket és a lounge-ban rátöltünk még egy-egy feles jó szilvát a nagy ijedtségre. A vidámparkos részlegen a pöcsfej felvigyázó majd’ kitépi Moncsi kezéből a telefont, amikor képet akar csinálni rólam, amint a vurslin pózolok, pedig nálam sokkal komiszabb kölykök is ültek már Donald Kacsa hátára. Közben valahol kiverik valakinek az egyik fogát (erről csak másnap értesültünk), de mi nem bántjuk az agresszív vidámparkost, csak szépen megkérjük, hogy ne nyúlkáljon más telefonjához, mert az nem egészséges.

A színpadon közben Zoltán Erika tátogja, hogy ő mennyire túl szexi lány, aztán Kozso veszi át a helyét, hogy eltoljon egy kis annanikót. Most erre mit mondjak? Majkáék korrekt fellépése után ez a kettő már annyira hakni ízű, amennyire csak lehet. Zoltán Erika ugyanazt a lónyálat adja el már több mint húsz éve és ezzel annyira hiteles, hogy bárki felmehetne helyette a közönség soraiból tátikázni. Kozsót viszont inkább megkímélem, mert az utóbbi időben elég komoly egészségügyi problémái akadtak, ami durván át is jön, amikor a playback helyett a saját szavaival akar valamit mondani a csápoló közönségnek.

"És akkor lássam a kezeket, hogy a kezeket, mert szeretet."

Mondok valamit; ezek az esetlenségek nem hogy mérsékelnék, hanem épp ellenkezőleg, felpörgetik a társaság partyméterét. A központban lévő kisboltból még zárás előtt gyorsan kimenekítünk négy-öt pezsgőt, aztán már rohanunk is vissza a sűrűjébe.

Három körül a többiek kicsit megzuhannak, de Balázs egész nap aludt, ezért neki még maradt ereje átjönni velem a szemközti szórakozóhelyre, amit nemes egyszerűséggel Presszó névre keresztelt a tulaj. Haver, a ladányiak tudnak bulizni! Már világosodik, de a parketten még mindig megy a jig meg a breakdance és azt már mondanom sem kell, hogy kellemes lánykák is akadnak szép számmal, akikkel viszont a rohadék töritanáron és a kisérettségi nehézségein kívül nem sok közös témánk akadna. Az i-re a pontot az teszi fel, amikor az egyik lány harmincnak tippel, pedig általában mindenki huszonnyolc köré szokott belőni. Életemben nem éreztem még magam ilyen öregnek, ezért fél hat körül szépen el is indulunk hazafelé.

Reggel fél öt, Körösladány, Presszó - pont így érzem magam

Az úton még megszólítunk egy fiatal srác mellett lépkedő lánykát. Nem vagyunk együtt – mondja, nekünk pedig egy pillanat alatt kipattan az álmosság a szemünkből, egészen addig, amíg az életkorára vonatkozó kérdésre a következőt válaszolja: Tizenöt és fél. Tessék, ő még öregíti magát, mi viszont feladjuk a további próbálkozást.

Irány Surány!

Hogy milyen volt kiszakadni a nagyüzemi pesti buliztatás és a logókkal telepakolt megafesztiválok bűvköréből? Olyan jó, hogy simán fel kellene írnod a nyári bakancslistádra egy ilyen rendezvény meglátogatását. Persze ehhez hozzátartozik, hogy vendéglátóink minden téren kitettek magukért és nem voltunk híján az idegenvezetésnek sem. A városnap úgy volt családias, hogy ránézésre legalább négyezer embert megmozgatott, a ladányi ivóvíz csodás hatásairól pedig már volt szó.

Mindig is éreztük, hogy valaminek lennie kell az Akváriumon, a Budapest Parkon, a Szóndon meg a Szigeten túl, de erre nem számítottunk. Csüccs a vonatra és irány valamelyik kisvárosi kolbászfesztivál, mert a jelek szerint odakint igazi gyöngyszemek várják, hogy felfedezd őket.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.