Wiz Khalifa és az Axwell Λ Ingrosso nem azok az előadók, akik miatt meg fogod szeretni az élőzenés koncerteket. De működnek.

„Leszek én a szőke kurvád!” – mondja egy mit ad isten szőke lány a barátjának vigyorogva, de ezúttal nem botránkozik meg senki, csak röhög, mert mindenki érti, miről van szó. 35 körüliek, nem feltétlenül belőlük van a több a Volton, vagy bárhol máshol, hanem azokból a csajokból, akik már jónéhány fröccstől Ingrossóra itták magukat, és bizony az vesse rájuk az első követ, aki nem itta már egy fesztiválon magát Ingrossóra. Mármint arra gondolok, hogy vertünk már be annyi alkoholt ilyen jellegű rendezvényeken, hogy jó ötletnek tűnt bemászni valamilyen DJ pultja elé, és szeletelni, mintha nem lenne holnap, akkor is, ha ne adj’ isten a Slayer a mindennapi kenyerünk.

Ingrossóra isszuk magunkat, szóval lehetünk mi „szőke kurvák”. Nincs abban semmi szégyen. 35 felett is van élet a fesztiválon, csak el kell fogadni bizonyos dolgokat. Például azt, hogy a közönség nagy része fiatalabb nálad. Nincs ezzel baj. Azt már lehet, hogy bajosabban fogadod el, hogy az előadók nagy része már nem is titkolja a hakni-jelleget. Már nem kell. Mire is van szükség tulajdonképpen? Arra, hogy az előadó megjelenjen, és szóljon a zene a színpadról. Érdekel valakit a közönségben, hogy ez a menet pontosan hogyan zajlik le? Nem nagyon. Kell egy rohadék nagy kivetítő, és az, hogy valaki időnként megnyomja a play-gombot a szetten.

Ha DJ vagy, akkor nincs nagy kérdés, összeállítod otthon, amit akarsz, magaddal viszed, megnyomod a playt, néha lehúzod a potit, ha beszélni akarsz, arjúredi, lecgó, ezzel bejárod a világot, időnként jön a füst, meg a tűz, kurva nagy LED-fal, LED-fal mindenütt, és ez működik. Ha pedig működik, akkor nem lehet vele vitatkozni. Tegnap az egyetlen és megismételhetetlen play-gomb dolgozott a legtöbbet. És működött? Működött.

Wiz Khalifa is működött. Jött ez a fűszagú faszi, és nyomott egy működőképes haknit. Hozott magával egy DJ-t, aki időnként megnyomta a playt, aztán elindultak a nagyobb slágerei, rájuk rappelt, közben úgy be volt állva, mint a gerely, egy kiló pogácsát simán a leheletével lehetett volna spacecake-esíteni. Egyik haverom mondja is koncert közben, kíváncsi, mikor jön az „adjatok már előre egy jokert”-szöveg, hogy beindulhassanak a biztonságiak, de csak az „emeljétek a magasba a jointokat”-szöveg jött, mire odaviharzik hozzám egy idegen srác vigyorogva, hogy hát ő már volt rengeteg Snoop-bulin, de hát ez valami pusztítóan szar. Tény, hogy maximum annyi köze van Wiznek Snoophoz, hogy jóban vannak, sokat szívnak, és rappelnek, de ez valami sokkal lakosságibb. Valami egyszerűbb. Nem feltétlenül rosszabb. Más.

Ezért nincs itt több vokalista, zenészek, play-gomb van, slágerek, vigyorogva állás percekig, és közönséghergelés, de ez működik. Aztán persze a koncertet záró See You Again alatt minden kéz fel, mindenki énekel, Charlie Puth is, csak hát ő nincs itt, de hát ez van. Nem sok átszerelés kell, hogy előtűnhessen ugyanazon a színpadon Axwell és Ingrosso, LED-fal, LED-fal mindenütt, lakossági slágerek, akár egyetlen play-gomb megnyomása után nulla munkával, de hát már szinte minden mainstream DJ így melózik Fatboy Slimtől David Guettáig. De működik? Működik.

„Te hogy érzed magad Axwell? Én remekül Sebastian, és te? Én is fantasztikusan, Axwell!” – állapítják meg a spontántól nagyon messze, de a parti a maximumon. Mert tudják, hogy ez AZ. Most ez a szuperprodukció, az üzletileg sikeres vállalkozás, ami boldoggá teszi az emberek legnagyobb részét. És az a helyzet, hogy különösebben haragudni sem lehet Axwellre és Ingrossóra. Ezek a srácok nagy valószínűség szerint tényleg kevernek, legalábbis néha, nem írnak meg minden dumát előre, változtatgatnak a szetteken, persze nem sokat, hiszen show ez, de legalább megdolgoznak a pénzükért. Forognak a fenekek, ugrálnak a félmeztelen férfiak, és amikor megszólal a bulit záró Sun Is Shining, akkor még a VIP-ben is feláll mindenki, mondjuk nem nagy csoda, mert az utóbbi egy év talán legnagyobb EDM-slágeréről van szó, himnusz ez, meg kell adni a módját.

Aztán ennyi. Konfetti, szerpentin, tűz, füst. Csá. Lehet menni vissza a pultokhoz. És akkor azon gondolkodom, hogy nekem mindig is hiányérzetem lesz. Elfogadom, hogy ez most AZ, a produkció, aminek lennie kell. De amikor kijön a Punnany Massif egy rakat zenésszel, és elkezdenek élőben játszani, valahogy megnyugszom. Nekem ez a fesztiválprodukció. De nem vitatkozom másokkal, hiszen AZ is működik.

Rettenetesen tisztelem a magyar előadók többségét, akik ilyen főműsoridős show-k mellett is a lelküket teszik ki a fesztiválok színpadain élőzenés produkciókkal, a legtöbb, sokkal nagyobb közönséget megmozgató előadó viszont nem ad elő élőben vagy csak részben. Show-t csinál, ami közben zenét ad le. Az pedig nem feltétlenül koncert. De hát a fesztiválok már nem is feltétlenül a koncertekről szólnak. Buliról, show-ról, hogy jól érezzük magunkat. És működik? Működik. Akkor meg? Menjen a show, igyuk magunkat Ingrossóra, üvöltsük, hogy "dream oh, fuck it, dream bigger", aztán ugrás, és tényleg nincs abban semmi szégyen.

Fotók: Rockstar Photographers

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés