Ayrton Senna, Japán Nagydíj, 1989

A Formula–1 történetének egyik legvitatottabb versenye volt a ’89-es Japán Nagydíj, egyben a csúcspontja a McLaren két pilótája, Ayrton Senna és Alain Prost rivalizálásának. A szezon utolsó előtti versenyére 16 pontos előnnyel érkezett Prost, aki addig csak négy futamot nyert, míg Senna hatot, de a francia egy kivételével minden versenyen pontot szerzett. Mégis, ha Sennának sikerül megnyernie az utolsó két futamot, akkor világbajnok attól függetlenül, hogy Prost hol végez.

Mint az várható volt, a két McLaren dominálta az időmérőt, ahol Senna szerezte meg az első rajtkockát, és Prost a másodikat. A futamon azonban Prost sokkal jobban rajtolt, és Sennának a negyvenedik körig kellett hajtania, hogy utolérje csapattársát. Körökön át tartó izgalmas küzdelem következett, majd a 47. körben a két McLaren összeütközött és lefulladt. Prost kiszállt az autóból, mert azt hitte, hogy ezzel mindkettőjük versenyének vége, és ő megnyerte a bajnokságot. Senna azonban nem adta fel, a pályabírókat kérte, hogy tolják vissza az autóját a pályára, amit közben sikerült beindítania. A bokszba hajtott, hogy kicseréljék a megsérült orrkúpját, és

sokat mond a McLarenek fölényéről, hogy még így is a második helyre ért vissza a futamot akkor vezető Alessandro Nannini mögé.

Csak két kör kellett hozzá, hogy megelőzze Nanninit, és elsőként haladjon át a célvonalon, a győzelmét azonban rögtön elvették a baleset után a külső segítség igénybevétele és a sikán levágása miatt, a dobogón már Nannini ünnepelhette pályafutása első és egyetlen győzelmét. A McLaren később hiába fellebbezett, másodfokon még meg is büntették Sennát veszélyes vezetés miatt, Prost pedig megszerezte a harmadik világbajnoki címét.

Vissza a cikkhez