Divine Sealing

Ennek a gyöngyszemnek a sztorija ott kezdődik, hogy 1991-ben egy japán csapat leprogramozott egy kőbunkó shoot ’em upot Sega Genesisre (nálunk Mega Drive). A program összesen csak öt pályából állt, a játékos feladata pedig csupán annyi volt, hogy egy kis űrhajóval a képernyőn felfelé repülve kilövöldözze a szembe jövő alakzatokat. Ennél már C64-en is komplexebb lövöldék kényeztették a játékosokat, a fejlesztők ezért nem is próbálkoztak azzal, hogy beszerezzék a Sega áldását faék egyszerűségű szösszenetükre.

A játék tehát a gerilla-hadviselés terepén maradt, ennek megfelelően alig tudtak belőle eladni néhány ezer példányt, aztán örülhettek, hogy az említett cég nem perelte le róluk a gatyájukat is. Hogy mit keres ez az alkotás összeállításunkban, és miért tartottak annyira a készítők a Segától? Ha a játékosnak sikerült átvergődnie az aktuális pályán, majd a pálya végén fesztiválozó főellenségen, akkor megjelent egy hálás hölgyemény, aki buzgó köszönetnyilvánítások közepette ledobálta magáról a ruháját, majd meztelenül erotikus pózokba vágta magát. Bár a rajzolt pucérkodás akkoriban – főleg mert a szexuálisan frusztrált kamaszok végre színes melleknek örülhettek – elég nagy figyelmet kapott, a tekintélyes konzolgyártó csendben megtűrte a produktumot a nem hivatalos játékkínálat tagjai között.

Vissza a cikkhez