True Love

Ugyan a konzolok a kilencvenes években felvették a családbarát jelzőt, így merészebb erotikus tartalmakat hiába is keresnénk a Nintendo, a Sega, vagy a Sony égisze alatt, de a PC-re nézve nem volt ilyen megkötés. A japánok komolyan belehúztak, és létrehoztak egy egészen új műfajt, mellyel korábban nem találkozhattak a játékosok.

Ez az új műfaj a randijáték, melyben a játékosnak nincsen semmi dolga, mint olvasni, megnézni a sztorit lefestő képeket, aztán amikor a program felkínálja a választás lehetőségét, dönteni, hogy éppen melyik csajt hívja meg egy fagyira, vagy mit válaszol egy adott kérdésre. Nem a True Love volt az első ebben a műfajban, hiszen a randijáték őse a TurboGrafx-re kiadott Dōkyūsei, melyet a Knights of Xentaros ELF-nek köszönhetünk. Mi mégis a True Love mellett tennénk le a voksunkat, hiszen ez az 1995-ben megjelent játék jóval több szabad bőrfelületet prezentált, mint a sokkal visszafogottabb Dōkyūsei-sorozat (ami egyébként is a családbarát Sega által piacra dobott Saturn nevű gépen teljesedett ki).

A True Love a többi hasonló produktumnál sokkal komplexebb volt. A főhőssel főiskolás tanulmányok és minimális meló mellett kellett csajokat felhajtani, miközben egy rakás statisztikát kellett figyelemmel kísérni, úgy mint megjelenés, fáradtság, ösztöndíj, erő vagy szenvedély. Akinek hirtelen a Sims ugrott be, az jó nyomon jár, bár az életszimulátorral kapcsolatban nem nagyon emlékszünk kivillanó mellekre és szoknya alól kikacsintó bugyikra. A True Love pedig tele volt velük.