Radírfej (1978)

David Lynch bemutatkozó munkája még az alapvetően elidegenítő szubzsáneren belül is kitűnik túltolt szürrealizmusával. A fekete-fehér nyersanyagra forgatott film olyan, mint egy másfél órás lidércnyomás, melyről rendezője évekkel később kijelentette, hogy ezt tartja a legtökéletesebb munkájának. Bár az alkotás értelmezése rendesen feladja a leckét, és maga Lynch sem szolgáltatott soha semmilyen támpontot ahhoz, hogy megfejtsük, valójában miről szól ez a mű, a legelfogadottabb értelmezés szerint Lynch az apaságtól való félelmét öntötte képköltészetbe. Ennek tudatában már valamennyire érthető a jelenet, melyben a címszereplő felvágja mutáns gyermeke hasát, de a Radírfej még a megfejtés birtokában sem lesz kevésbé nyomasztó filmélmény.

Vissza a cikkhez