Az OnlyFans

Már néhány éve is tele volt az internet olyan nők történeteivel, akik a hétköznapi állásukat feladva szexmunkásoknak álltak, akik egyszerű óvónőkből, rendőrökből, takarítónőkből lettek milliomosok azzal, hogy a nemi életüket nagy nyilvánosság előtt kezdték élni. Érdekességszámba menő sztorik voltak ezek, amit letudtunk annyival, hogy ha az illetőnek felfér az arcára az ilyesmi és talál olyan hülyét, aki hajlandó fizetni azért, ami ingyen is elérhető, akkor lelke rajta. Aztán a dolog a #MeToo alatt feminista értelmezést kapott. Először a jelenséget a közösségi médiában kritizálókat kezdték el bekussoltatni azzal, hogy a nő azt tehet a testével, amit akar – ami egyébként így is van –, majd léptünk egyet felfelé, és 2024-ben már az lett az uralkodó narratíva, hogy az OnlyFansen nyomuló szexmunkások önmegvalósító, erős nők, akiknek ugyanúgy jár a tisztelet, mint bárki másnak, aki hétköznapi foglalkozással keresi a kenyerét. Amikor a pornócelebségért már sportolói és értelmiségi karrierek mennek a kukába, biztos, hogy akkora bigottság megkérdezni, rendben van-e így a társadalom?

Vissza a cikkhez