Piranha 3D (2010)

Alexandre Aja a Magasfeszültség és a Sziklák szeme után ki lett kiáltva a francia horrormessiássá. Aztán megrendezte a Piranha 3D-t, és mindenki visszaült a helyére. A film önmagában a Cápa végtelenül ízléstelen parafrázisa, melyben egy tó feneke egy földrengés következtében megnyílik, és egy barlangból vérszomjas kőkorszaki piráják szabadulnak rá a tavaszi szünetet a tóban ünneplő fiatalokra. Az alkotás érezhetően a seggekre, csöcsökre, bunkózásra és a kétezer-tízes évek elején még nagyon divatos 3D technológiára épít, merészebb pillanataiban felzabált pornószínésznők után maradt mellimplantátumokat, sőt, egy félig megrágcsált hímvesszőt böfög – szó szerint – a nézők arcába. Épp ezért nagyon nehezünkre esik kimondani, hogy mi imádjuk ezt a megvetett, sokat rugdosott művet, ami tapicskol a mocsokban, de épp ezért annyira szórakoztató.