7. 500 nap nyár (2009)

Ahogy az 500 nap nyár is leszögezi már az elején, ez nem egy szerelmi történet, de attól még az új évezred egyik legjobb romantikus filmjéről van szó, amit hiába is akar a woke amiatt kikezdeni, hogy a főhős valójában a történet rosszfiúja, hiszen önzőségében árulásként éli meg, hogy választottja nem viszonozza a szerelmét. Az emiatt fanyalgóknak eláruljuk, hogy a szerelem bizony ilyen műfaj: ezt az érzelmet nem mindig lehet a morális szabályok logikája mentén megélni, van, hogy az ember nyilvánvaló dolgokat rejteget maga elől és van, hogy ebből bizony nem sülnek ki szép dolgok. Tom Hansennel mi változatlanul tudunk szimpatizálni, és ugyanúgy tudunk neki szurkolni, hogy találja meg végre a boldogságot, mint a film bemutatása idején.