Csinibaba (1997)
Tímár Péter ezzel a darabbal rendesen telelapátolta szénnel a nosztalgiavonat kazánját, mi pedig imádtuk érte. A burleszkszerű filmnyelv önmagában is kacagtató, a karakterek imádnivalóak, a zene ellenállhatatlan, a sztori pedig még úgy is magával ragadó, hogy igazából nem tart sehova. Ilyen volt a budapesti nyár az átkosban: kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.
Vissza a cikkhez
