A 2000-es évek elején a világ egyik legjobb csatárának tartották Adrianót. Gyakorlatilag minden adott volt számára, hogy komoly karriert fusson be, fizikailag és technikailag is kiemelkedő volt, de végül a karrierje érdemi része azelőtt befejeződött, hogy igazán beindult volna az alkohol és a depresszió miatt.

„Tudod, milyen érzés nagy ígéretnek lenni? Én tudom. Egy be nem teljesedett ígéretnek. Én vagyok a futball legnagyobb pazarlása. Pazarlás. Szeretem ezt a szót. Nemcsak azért, mert szeretem a hangzását, hanem azért is mert megszállottan pazarlom el az életemet. Minden második nap iszom, és a többin is. Egy hozzám hasonló személy hogy jut el oda, hogy minden nap iszik? Nem szeretek magyarázkodni, de itt van egy: nem könnyű örök ígéretnek lenni. És a korommal egyre nehezebb.

Császár a becenevem. Képzeld el, egy srác, aki a favelából elmegy Európába, és Császár lesz a beceneve. Hogy magyarázod ezt meg? Sokáig nem értettem. Talán mégis jól csináltam néhány dolgot. Sok ember nem értette meg, miért hagytam el a stadionok csillogását, hogy a régi környéken feledésig igyak. Mert egy bizonyos ponton ezt akartam, és ez egy olyan döntés, amit nehéz visszavonni”

– írta nemrég a Levél a favelámnak című saját magának címzett nyílt levelben.

Vissza a cikkhez