Ha van kézicsapat, amellyel nem szívesen futunk össze, az a norvég. Valami egészen szörnyű a mérlegünk az északiakkal szemben egy jó ideje tétmeccsen, nagytornán, de hát ez nem csoda, elvégre a sportág legeredményesebb válogatottjáról beszélünk – pedig a tizenhét darab, világversenyen szerzett aranyérmük közül tizenötöt a 2000-es évek után húztak be.

A dicső kilencvenes években azonban még kicsit más szelek fújtak, ők egy polccal lejjebb, mi eggyel feljebb voltunk, így az 1995-ös osztrák–magyar közös rendezésű vébé elődöntőjében egy nagyon izgalmas meccsen, egyetlen góllal sikerült őket két vállra fektetnünk a remekül játszó Kökény Bea vezérletével Budapesten, és bejutnunk a zágrábi döntőbe, ahol a torna akkori favoritja, Dél-Korea várt ránk. Sajnos annak tudjuk, mi lett a vége...

Így ünnepelték a lányok Laurencz Lászlót szövetségi kapitányt a norvégok elleni győztes elődöntő után

Egyébként a norvégokat az egy évvel későbbi, 1996-os olimpia bronzmeccsén is legyűrtük, akár az a meccs is bekerülhetett volna ebbe a válogatásba, majd a 2000-es olimpiai elődöntőben is legyőztük őket. Hát, akkoriban tényleg más előérzetekkel vártuk a magyar–norvég összecsapásokat.

Magyarország–Norvégia 22–21 (13–11) [1995. december 15., Budapest, Magyarország]