Legnagyobb csalódás
Avatar: Tűz és hamu
A 2009-es Avatar nálunk örök kedvenc, de a három évvel ezelőtt bemutatott A víz útja már kicsit kijózanított minket. Bár a folytatás is szórakoztató volt, az első résszel ellentétben ezt biztosan nem fogjuk kétévente újranézni. Ez persze nem akadályozott meg minket abban, hogy tűkön ülve várjuk a harmadik részt, melyet az alkotók a széria eddigi legdrámaibb és leginkább karakterközpontú epizódjaként haragoztak be. A premier után ehhez képest csalódottan kellett hazamennünk, hiszen a Tűz és hamu repetitív, legrosszabb pillanataiban az első részt koppintó cselekménye, következetlen karakterrajza és az újdonság varázsa nélkül unalmassá váló világa teljesen kiölték a szórakozást a három és fél órán terpeszkedő játékidő jelentős részéből. Döbbenet, de a megtekintése után azt kívánjuk, hogy James Cameron hagyja a fenébe Pandorát és folytatások gyártása helyett vágjon bele végre egy teljesen új projektbe.
Volt azonban olyan mű is, ami a semmiből, figyelmeztetés nélkül csapott le ránk és megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat.
Következik: Legnagyobb meglepetés
Vissza a cikkhez
