A tetőn dolgozó „biológiai robotok” tragédiája

Amikor a robbanás után a grafitot és a sugárzó törmeléket el kellett takarítani a blokk tetejéről, a szovjet vezetés először távirányítású robotokkal próbálkozott. A nyugatnémet, japán és szovjet gépek elektronikája azonban pillanatok alatt megadta magát a brutális gammasugárzásnak. Ekkor döntöttek a „biológiai robotok”, vagyis a likvidátorok bevetése mellett. A katonáknak gyakran mindössze 40-60 másodpercük volt, hogy egy lapátnyi törmeléket a tátongó lyukba dobjanak, mielőtt elérték volna a megengedett sugárdózis maximumát. Sokan közülük ólomlemezeket aggattak magukra, de a láthatatlan gyilkos ellen ez is kevésnek bizonyult.