2. A csapatok stílusa

A mérkőzés képét alapvetően meghatározta a két csapat játékfelfogása. Spanyolország rendre  labdabirtoklásra és az aprólékosan felépített passzjátékra húzza fel a meccstervét, igyekszik kontroll alatt tartani a történéseket és lassan felőrölni az ellenfelet. Ez így egy technikailag abszolút magas színvonalú, de sokszor kevés kockázatot vállaló játékot hoz, szóval gyakran vádolják azzal a spanyolokat, hogy sterilek és/vagy unalmasak. Argentína ezzel szemben jóval direktebb és ugye keményebb eszközökhöz nyúl. Megtöri a játék ritmusát, beleáll a párharcokba, szabálytalanságokkal és taktikai húzásokkal próbálja kizökkenteni a másikat, miközben abban bízik, hogy valamelyik klasszisa – legfőképp Lionel Messi – eldönti a meccset. Ez a felfogás eredménycentrikus, de inkább romboló jellegű focit eredményez.

A kettő együtt végül nem adott ki jó meccset. A spanyol kontroll és az argentin tördelés olyan elegyet alkotott, amiből hiányzott a folyamatosság és a szépség. Ráadásul mindkét csapat egy rendkívül megterhelő torna nyolcadik mérkőzését játszotta. Különösen az argentinokon látszott, hogy az egyenes kieséses szakasz meccsei sokat kivett belőlük. Az argentin válogatott támadásban gyakorlatilag láthatatlan volt: egyetlen lövésük sem találta el a kaput és csak későn kezdtek el igazán futballozni, addigra viszont már az idegesség irányított.