Egy olyan rejtett ékkőre bukkantunk Ausztriában, ahol egyszerre járathatod maxra a kalandfaktort és dőlhetsz hátra a magaséletben.

Ausztriát alapjáraton nem kell nagyon bemutatni: nagyon furcsállnánk, ha legalább egyszer nem lettél volna a 3D-s Milka-reklám tájakon, a pörgős osztrák nagyvárosokban, vagy a sídeszkáért kacsintgató hegyeken. Ausztriában viszont az az elképesztően jó, hogy akárhányszor mész át a szomszédokhoz, mindig képesek valami újat és izgalmasat mutatni. Mi most pár napig egy ilyen helyet fedeztünk fel, amit szerintünk ötször karikázz be a muszáj-megnézni helyek listájában. Dobpergés: bemutatkozik a Millstatti-tóvidék Karintiában!

Csónakázás a Millstatti-tavon, (c) Millstätter See Tourismus GmbH / Gert Perauer

Karintiát lehet, hogy eddig síparadicsomként ismerted – mi is –, viszont most megtaláltuk egy olyan oldalát, amit kifejezetten tavasztól őszig, teljesen off-síszezon kell felfedezni. Hogy miért?

Van az angolban egy kifejezés, a „green exercise”, amit kb. zöld testmozgásként lehet lefordítani és arra vonatkozik, hogy mennyivel többet ad a testednek és a lelkednek is az, ha a szabadban nyomod tövig a mozgás gázpedálját. Nos, ezt mi most maradéktalanul átéltük.

Túrázás a Millstatti-tó környékén, (c) Kärnten Werbung / Franz Gerdl

A trippet a Via Paradiso-val kezdtük: ez egy négy szakaszból álló túraútvonal, amivel be lehet járni az egész Millstatti-tóvidék környékét. A négyből mi kettőn mentünk végig: mit ne mondjunk, a Zoom-meetingeken és a kanapén padthai-rendelésen edzett testünknek nem kicsit volt erős a túra.

Az első útvonal az Egelsee nevű lápi tóhoz vezet: ez egy teljesen eldugott, hihetetlenül szép tó a hegyekben, ahol az órákig tartó, leizzadós, vádlifeszülős, hajcsöpögős túrát egy óriási csobbanással azonnal megünnepelheted. Mi még ottmaradtunk jó darabig a stégen lábat lógatni, és láttuk, hogy fura módon tényleg nem egy felkapott célpont, körülbelül négy-öt helyi volt csak a közelben.

Egelsee, egy igazi természeti gyöngyszem a Millstatti-tó közelében, (c) Österreich Werbung / Susanne Einzenberger

A másik karcos Via Paradiso túraútvonal, amit végignyomtunk, a Sternerbalkonhoz, azaz a Csillagerkély kilátóhoz vezet fel. Ha az előző úton a jutalom egy óriási vízbeugrás volt, itt a panoráma a túrádért a különdíj. Olyan elképesztő kilátás nyílik innen ugyanis az egész, 12 kilométer hosszú Millstatti-tóra, a városkákra, a hegyekre, erdőkre és völgyekre, hogy tényleg nehéz betelni vele.

Kilátás a Millstatti-tóra a Csillagerkély kilátóból, (c) Millstätter See Tourismus GmbH

Épp ezért két dolgot itt okvetlenül tegyél meg (miután kiszelfizted magad, úgysem bírod itt ki fotó nélkül): először is áztasd be a karod az erre a célra kialakított fademizsonban. Olyan jéghideg a víz, hogy kábé két másodperc alatt úgy érzed, Jacknek a Titanic-ban hozzád képest melege volt – ez nagyon jól fog jönni, mivel mire ide felérsz, már azt érzed, hogy nincs a testednek nem izzadó pontja.

A másik, ami ugyanilyen jól fog esni, az egy isteni helyi fröccs vagy jéghideg sör a kilátóhoz tartozó fogadóban, ahonnan ugyanúgy élvezheted ezt a megrészegítő kilátást. Ha amúgy nem haverokkal, hanem a pároddal túráznátok fel ide, akkor meglepheted egy előre megrendelhető piknikkel is a Csillagerkélyen – bízz bennünk, nagyon értékelné a gesztust.

Fatányéros uzsonna kilátással, (c) Lisa Eiersebner

Másnap a túrabakancsunkat lecseréltük lenge sportcipőre és elektromos bringára, hogy tekerjünk egyet a Dráva menti kerékpárútvonalon. A két keményebb Via Paradiso túra után – mindegyikre érdemes egy-egy komplett napot szánni – ez a bringaút nagyon jóleső, már-már pihentető tekerés. Alig vannak benne emelkedők, a tájban meg annyira el lehet merülni, hogy az ember szinte észre sem veszi, mennyit is mozog közben.

Dráva menti kerékpárút, (c) Kärnten Werbung / Franz Gerdl

Dráva menti kerékpárút, (c) Kärnten Werbung / Gert Steinthaler

Ahogy a Csillagerkélynél, úgy ezen a Spittal és Villach közti túrán is érdemes leülni ebédelni vagy csak bekapni valamit egy út menti fogadóban. Ebben a régióban az osztrákok nagyon szeretik a különböző hidegtálakat, plusz körülbelül minden, amit a fatálakon látsz, teljesen helyi.

Fatányéros uzsonna, (c) Österreich Werbung / Harald Eisenberger

Végül pedig, hogy már megmásztuk és áttekertük, menjünk is bele: jöjjön maga a Millstatti-tó! Mi hagyományos, elegáns hosszú facsónakkal eveztünk a tó közepére, ami azért nem két karlendítést kíván, de nagyon megéri. A tóban alapvetően nincsenek sokan – se csónakkal, se úszva –, úgyhogy a tó közepén teljesen az az érzése az embernek, hogy az övé ez az óriási tó.

A tóban amúgy lehet búvárkodni is (mert van olyan pontja, ami 141 méter mély), és SUP-ozni is, ez utóbbit, meg a csónakot és motorcsónakot rém olcsón kikölcsönözhetjük a parton és akár órákat is simán a tóban hesszelhetünk. Ha pedig csak lazulnál a vízben, arra is tökéletesek itt az opciók.

Csónakázás a Millstatti-tavon, (c) Millstätter See Tourismus GmbH / Franz Gerdl

Úgyhogy ha meghoztuk a kedved, akkor túracipőt, kulacsot, bringás cuccot, útlevelet a táskába! Mi imádtuk, szóval szerintünk amíg még lehet menni a szomszédokhoz, addig karantén helyett irány Ausztria!

(Nyitókép: (c) Millstätter See Tourismus GmbH / Franz Gerdl)

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt az Austria.info.

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.