Fű, csöcsök és foci minden mennyiségben a mindig pulzáló, gyönyörű és szemtelenül hangulatos Barcelonában, Európa legszexibb városában.
Nem sok újat fogsz itt olvasni, mert vagy jártál már Barcelonában, vagy ezer videót, fotót néztél és jó pár cikket olvastál róla. Ez egy szubjektív és a terveim szerint informatív élménybeszámoló lesz, ami segíthet egy magamfajta harminc pluszos, közepesen fiatal turistának az első barcelonai útja előtt. Mit, mikor, hol, mennyiért? És főleg: miért?
Hogy jutsz el?
A Wizz Air minden nap repül Budapestről Barcelonába, jegyek 14 999 forinttól foglalhatók a wizzair.com oldalon.
Barcelona nem a nyugdíjasok paradicsoma. Itt képtelenség semmit tenni a parton, a langymeleg tengerben abálódni, csendben, békében elcsipegetni a nyolcadik tapasod. Aki nem szereti a minduntalan arconpörgést, a hömpölygő tömeget, a rengeteg fiatalt, a rengeteg ittas fiatalt, a masszív gyepszagot, a strandon heringként fetrengő, félmeztelen lányokat, az ne menjen. Vagy ne a helyi Váci utcában, a La Ramblán szálljon meg, és ne is sétálgasson arrafelé este, mert óhatatlanul belecsúszik a flow-ba, és sodródik.
Barcelona egy csoda. Én elég elvakult lokálpatrióta lettem, pláne így, hogy a Bazilikánál van a szerkesztőség, szerintem Budapestnél nehéz szexibb, menőbb várost találni, de sikerült. Nem szívesen cserélném le, de akkor Barcelonára. Végtelenül büszkék vagyunk például a fasza Andrássy útra, a szép épületeire, melyek előtt látványos fasor kísér végig a Hősök teréig. Tök joggal verjük a mellünket. Ezeknek meg ott minden utcájuk egy Andrássy út, hogy rohadnának meg.
Elmész a Güell-parkban, mert hát elmész, nyilván (a parkon belül van A Park, tudod, Gaudí, Vicky Cristina..., na oda 8 euró a beugró, de nem jutsz be könnyen. Mi egyre értünk oda, 4-re lett volna időpont. De legalább a kilátásért megérte), aztán hazafelé útba ejted a Mindig Épülő Templomot, a Sagrada Famíliát (Gaudí, Gaudí mindenhol), és közben bárhol jössz fel az agyonlégkondizott metróból (jegy: 2.15 euró), mindenhol ez tárul eléd.
Szuperül kinéző, polgári-latinos hangulatú épületek kúl fasorokkal övezve. És minden második ablakban a Senyera, vagyis a katalán zászló. De nem hagytuk annyiban, lesétáltunk a Rambláig, hátha. Hát nem, végig ez volt, pedig az úgy cirka 3 km. (Ez az app segített a tájékozódásban, offline is működik. De ez is jónak tűnik.)
Ha már kilométer. A négy nap alatt alsó hangon 40-et sétáltunk, szóval, ha egy hétre mész, egy laza El Caminót le is tudhatsz. A Rambla közepén laktunk, vagyis a legfrekventáltabb helyen, a bícs így is majd' két kilométerre volt (észre se veszed amúgy), vagyis ez akkor már eleve 4 km. Feltételezve, hogy visszajössz. Ha meg már visszajössz, akkor úgyis krúzolsz kicsit a belváros szűk utcáin, ahol egyik klasszabb térből a másikba futsz bele, tapast zabáló (1,5–4 euróig van darabja) és sangriát vedelő népeket, nagybőgőn Rihannát játszó utcazenészeket csodálsz, és máris lepörgött újabb 2–3 km.
Apropó, strand. Útközben a plázsra igen szép helyeket fogsz látni.
De főleg a masszív gyepszag fog elbódítani. Olyan, mintha a Nou Campban sétálgatnál, miután épp frissen nyírták le életlen kaszával az okosfüvet. Ha nem vennéd észre, akkor is rájössz, mert 5–7 méterenként megkérdezik, óhajtasz-e vásárolni valamilyen tudatmódosítót. Elég sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Aztán azon kapod magad, hogy éjjel tizenegykor ücsörögsz a parton és bárhova nézel, fiatalok szeletelnek a holdfényben. Nem mindig zenére.
Mindjárt mesélek a nappali strandos performanszokról, de muszáj tudnod, mi zajlik a parton úgy éjjel egy óra magasságában
Megérkezik egy tucat zsaru és karba tett kézzel erőt demonstrál. Kicsit megijedsz, mert Barcelonában 11 után tilos alkoholt fogyasztani utcán, a sör meg annak számít. De békén hagynak. Csak néznek morcosan, néha összemosolyognak. Mi ez? Aztán a távolban látjuk, hogy akkurátusan locsolják a homokot, érkezik egy quad-szerű járművel két rendőr, és küldik el a kába turistákat, mögötte pedig érkezik négy ratrak (nyilván nem, de nem tudom, mi a neve a munkagépnek), amik felszedegetik a ganét a partról, a homokot átszitálják, majd elsimítják. A locsolás meg értünk van, nehogy már szálljon a por, a rendőrök meg arra figyeltek, nehogy egy bebulikázott angolt beszántson a gép. Az egész egy olyan precíziós hadművelet, hogy élmény végigvárni.
A parton őrület sokan vannak napközben, mondjuk őrület meleg is van. Mondom, mit látsz, hallasz:
- Rengeteg fiatalt, rengeteg csinos lányt.
- Nagyon-nagyon szépek a spanyol lányok. (Próbálkozhatsz a kulcsszóval: Holá!)
- A lányok egy igen nagy százaléka félmeztelen. Felülről. Így.
- A női olvasóknak kedvezve: volt dadbod is, vagyis apatest, ami ugye most az új kockás has.
- Árusok. A "freskoldmohitosz" be fog égni.
- Masszírozó keleti nők árulják ügyes kezeiket, de hajat is fonathatsz instant.
- A fánkos fiút, aki a fejét hordja a tálcát, amit nem fog, eközben egy triangulumot üt teljesen ütemtelenül, és "énekel" veszettül. És közben lemegy törökülésbe. Mutatom:
- És végül a "Coconut Man", amit nem hiszel el:
Az egész bazár annyira szürreális, hogy a fal adja a másikat, de mégis nagyon szerethető.
Három fontos célom volt Barcelonában: 1, enni csurroszt, jót. 2, enni paellát, jót. 3, megnézni a Nou Campot. Jelentem, kipipáltam.
A szállásunktól kábé 63 és 74 méterre volt a város öt legjobb csurroszozójából kettő, meg is néztük (4–5 euró körül adják adagját, forrócsokival). A Granja La Pallaresában, igazán autentikus helyen nyitottunk, és mivel boldogan jöttünk el, be is fejeztük a keresgélést.
A paellát sem volt nehezebb abszolválni, mindenhol adnak, és a legtöbb helyre még az utcán álldogáló-kiabáló, többnyire mérsékelten megnyerő "hosztesz" is invitál, szóval csak jól kell választani. Mehetsz árra (9 és 13 között mozog egy izmos adag), vagy megnézheted Foursquare-en/Tripadvisoron a ratinget és az alapján. Mi az általunk legkúlabbnak vélt téren, a Placa Reialon (nagy kép fent) akartunk bárhol enni. Random beültünk az egyik étterembe (Ambos Mundos), és mázlink volt, tök oké volt a paellánk.
A Nou Campot azoknak is ajánlom, akik nem focibuzik, a világ legjobb csapatának hatalmas stadionját körbejárni maradandó élmény. Oda is metróval mentünk, igyekeztünk időben kiérni, mit tudni, hogy lehet oda bejutni alapon, elvégre magyarok vagyunk. Nos, három perc alatt már a múzeumban voltunk. Automatából jegy (23€), kártyával, belépésnél lehúzzák mosolyogva, bent vagy. Aztán azt csinálsz és addig, amíg kedved van hozzá.
Mindenhova bevezet az út, tényleg. A másfél órás bolyongás végén az út a megastore-ba vezet. Ami annyira mega, hogy elképzelni nem tudod, három szint, cirka 1000 m². (Az eredeti, nyomott, legújabb mez árát is nehéz elképzelni.*)
Barcelona az a hely, ahol képtelenség unatkozni, vagy ha mégis, akkor veled van a gond, haver! A csábító, gyönyörű város egész nap lüktet, és egy nap legalább 27 órából áll. Azt mondom, ha még nem voltál, nem hagyhatod ki, ha meg már jártál ott, úgyis tudod, miről beszélek, és már tervezed a visszatérést. (Ha érzed, hogy mennél, itt találsz szuper szállásokat.)
Ja, és ha úgy jössz haza, hogy nem mentél be a piacra, szétrúgom a segged!
(A fotókat én magam lőttem, ám lusta voltam a gépet cipelni, így telóval. Szóval bocs a minőségért)
(*∼155€)