Beszélgetés Hőrich Nóra Lilivel filmekről, gengszterekről, egy szexjelenetről és a jövőről

Bár tizenhat éves kora óta játszik reklámfilmekben és tévéjátékokban, igazán ismertté csak a 2009-es Papírrepülők tette. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez a népszerűség relatív: nem ugrott rá a bulvársajtó, és a fiatal tehetségekre érzékeny női magazinok sem kapták fel, ám amikor a szerkesztőségben bejelentem, hogy kivel készítek interjút, nem kell magyarázkodnom. Ebéd Hőrich Nórával? És ezért pénzt is kapsz?! (Hát istenem, kemény munka, de valakinek ezt is el kell végezni.)

Az IMDb-n a neve mellett két film szerepel, egy magyar filmes adatbázisban három, és ha összeadom őket, akkor sem lehet soknak nevezni, ráadásul a neten mindössze két vele készült interjúra bukkanok. 2009-ben – nyílván a Papírrepülők című filmben nyújtott átütő erejű alakítása folyományaként – felkerült egy úgynevezett cool listára, és nagyon úgy fest, hogy ott is marad, amíg világ a világ és még hét nap. (Vajon mit kellene tennie ennek a lánynak, hogy ne titulálják cool-nak?)

Hőrich egy halom reklámfilmben látható, tulajdonképpen éves bérletet váltott a „Fiatal, Csinos Lány” szerepkörre. Ő a sugárzóan szép és szimpatikus lány, különös hangsúllyal a második jelzőn, hogy a nőnemű, 18-39-es célcsoportban se keltsen ellenérzéseket. A Pastrami étteremben ül az asztal túlsó felén, és némi gondolkodás után savanyúkáposzta krémlevest rendel, majd válaszolni kezd a kérdéseimre.

Láthatóan szívesen mesél, hosszú válaszokat ad, de olyan visszafogott hangerővel, hogy amikor a diktafonon visszahallgatnám az interjút, szinte csak a zsúfolásig tömött étterem alapzaját hallom. Egész megjelenését egy hatalmas, kéken és szelíden világító szempár uralja, és az ajka, amit egy csöpögős love sztoriban „érzékinek” írnának le, de mivel a Player nem rózsaszín lányregény, ezért markánsan elhatárolódunk az ilyen olcsó, ponyvaregényekbe illő megfogalmazásoktól.

(Köszönjük a Pastrami étterem és kávéház segítségét.)

A hirdetések csillogó, HD minőségű álomvilága mellett Szabó Simon rendezésében egy másik Hőrich Nóra tűnt fel, aki mintha éppen a negatív lenyomata lenne a reklámok hibátlanra photoshoppolt, egydimenziós lényeinek.

A Papírrepülőkben egy vibráló egyéniségű, leszbikus lányt alakított, annyira hitelesen, hogy később lépten-nyomon hangoztatnia kellett, ő bizony a férfiakhoz vonzódik. A huszonnégy éves színésznő játszott a Felnőttek című rövidfilmben, idén februárban viszont ismét egy Szabó Simon alkotásban tűnt fel, szerencsések már láthatták őt a Toldi moziban a 43. Magyar Filmszemle keretein belül megrendezett vetítésen.

A Magyarország 2011 kilenc rendező rövidfilmjeiből áll össze, ezek egyikében tűnik fel Nóra egy lakótelepi lány szerepében. – Borzalmas figura – magyarázza széles gesztusokkal –, olyasvalaki, aki a társadalom legalján mozog. Ezt a külsőmmel is ki kellett fejezni, szóval szörnyű ruhákat adtak rám, és a hajamat külön bekenték, hogy zsírosnak látszódjon. Egyetlen nap alatt vettük fel a Parlament alatti rakparton. Engedélyünk szerintem nem volt, mert nagyon sietni kellett, de nem csak ez nehezítette a dolgunkat. Aznap olyan negyven fok lehetett, és szerintem napszúrást kaphattam, szóval nem voltam vicces kedvemben, annak ellenére, hogy a stábtagok jó fejek és Simonnal is imádok együtt dolgozni. Ráadásul egy orális szex-jelenet is szerepelt a forgatókönyvben, amit nem túl szórakoztató úgy eljátszani, hogy az ember feje felett turisták bámészkodnak. Nyilván azt hitték, hogy egy sima pornófilmet forgatunk. Ebben az állapotban azt sem találtam humorosnak, hogy a stábtagok egyszer sem hagyták ki a ziccereket, amikor újra és újra neki kellett állni a jelenetnek. Nóra, akkor térdelj oda szépen, és így tovább. Képzelheted…

Részlet a Papírrepülők című filmbőlNóra a 30. másodperctől látható.

2009-ben New Yorkban járt, és miközben az ott töltött napokról beszél, a mozdulataiból áradó energia felerősödik. Ha nem hallanám a hangját, akkor is egyértelmű lenne, hogy a Nagy Alma örökre bekerült a favorit célállomások közé.

– Olyan volt, mintha kinyílt volna a világ. Nem hittem volna, hogy egy város, egy hely ennyire intenzív lehet! Nagyon inspiráló, ha egy pörgős közegben anonim tudsz maradni. Ha visszagondolok New York-ra, akkor az ugrik be, ahogy a Times Square-en állok, nézek felfelé, és nem látom az épületek tetejét. Olyan volt, mint Alice Csodaországban, egy nagy, hosszú rácsodálkozás. Voltunk Harlemben egy jazz bárban, ahol csak mi voltunk fehérek. Amikor a Brooklyn-híd alatt jártunk, belebotlottunk egy filmforgatásba, mintha egyenesen egy gengszterfilmbe csöppentünk volna. Egy nagy oldsmobile-ban fekete sofőr ült, ment a füstgép ezerrel, és bár már jártam jó pár forgatáson, mégis olyan volt az egész, mint egy varázslat. New Yorkban még egy deliben vásárolni is izgalmas, és minden sarkon elképesztő sorsokat látni.

A világűr, vagy egy pókhálós, ódon kastély a hegyekben, lehetőleg télen.

A hely, ahová szívesen vonulna száműzetésbe.

Öntörvényű, szuverén egyéniség: valószínűleg több szerepet utasított vissza, mint ahányat eljátszott, és emiatt több konfliktusa is volt családtagjaival. Döntéseit egyértelmű tudatosság jellemzi – sokat elárul, hogy azért nem jelentkezett a színművészetire, mert nem akarta, hogy befolyásolják, „szétszedjék” a személyiségét – szándékosan teret akar hagyni magának, alkotói énjének.

A gimnáziumban vívott, pantomimes társulattal turnézott, darabokat is írt, táncolni tanult, színjátszó köri tag volt, a forgatókönyvírás is érdekli, egy időben még a zongoraművészi karrier is komoly opciónak tűnt, nemrégiben viszont eldöntötte, hogy a színészet az, ami igazán vonzza. Úgy fest, hogy ez az elhatározás hosszas vívódás után született meg, ráadásul merész irány ez egy olyan időszakban, amikor a magyar film éppen népmesei dimenziókban mozog – van is, meg nincs is. – Mindent, amit az elmúlt pár évben elszalasztottam, újraélném – jelenti ki határozottan. – A színészet eddig egy hobbi volt, de most, huszonnégy évesen úgy érzem, hogy ha nem koncentrálok erre száz százalékig, akkor később bánni fogom. Itthon most lehetetlen filmezni, de akkor felmerül a kérdés, hogy mit csináljak?! Mert mije van egy színésznőnek? Szépség, fiatalság, és tehetség. És a helyzet az, hogy az első kettő az idő múlásával exponenciálisan csökken.

Fejbenfilm

Hőrich bizonyára kapós színésznőnek számítana, ha éppen lenne magyar filmgyártás, úgyhogy nem marad más, mint köré képzelni pár mozit. (Ez a léggitározás mozgóképes megfelelője, az ember fejben forgat filmeket.) Nóra minden bizonnyal remek lenne egy Jim Jarmusch filmben, fekete-fehérben szívná a cigarettát egy lepukkant útmenti étkező pultjára dőlve valahol Arizonában. Jól mutatna egy Tokióban játszódó urban neopunk utópiában, rózsaszínű csíkokkal a hajában, széttetovált jakuza csinpirák között, villogó neonfényben. De el tudnánk képzelni Jeremy Irons partnereként is, mondjuk a Lolitában, ami nem mellékesen a kedvence, úgyhogy ezt a szerepet talán nem utasítaná vissza.

Amikor Nóra éppen nem vizsgákra készül, akkor filmeket néz, lelkes anime-, azon belül pedig Miyazaki fan. Bár nem anime, de egy képregény adaptáció már megtalálta: tavaly nyáron nálunk készült az Asterix és Obelix negyedik, 3D-ben forgatott része, és a filmben ugyan nem tűnik fel, de a DVD verzión lesz egy rövidfilm, amiben Nóra is szerepelni fog, méghozzá egy felkapott fiatal színész, Vincent Lacoste partnereként. Bár nem édesszájú, desszertnek csokoládés mousse-t rendel, és egy nagy lattét. – Szoktam főzni, ha muszáj, de ritkán, mert nem tudok. Viszont egy férfit szívesen elnézegetek a konyhában, de csak akkor, ha nem viszi túlzásba a dolgot. Nézd! Esik a hó! – mutat ki az étterem kirakatán. – A tél a kedvenc évszakom.

Garnélarák

A kaja, amin akár egy hétig is ellenne.

Lezárásképpen elmondhatjuk, hogy Nórában erősen ott a múzsa-faktor, és ennek tudatában maximálisan megértjük a kreatívokat, reklámfilmrendezőket és klienseket, amikor úgy érzik, vele hatékonyabban el lehet adni a mobiltelefont, az internet előfizetést, meg tulajdonképpen bármit, és persze Szabó Simon döntései és a cool lista is világosak, ugyanis ritkán látni valakit, aki ennyire magától értetődően, pózoktól mentesen tud viselni ilyen hatásfokú szexepilt. A Player szerkesztőségében csak remélni tudjuk, hogy a hazai filmipar összekapja magát, és Nóra hamarosan több szélesvásznú produkcióban is feltűnik. Valami azt súgja nekünk, hogy ezzel a kívánságunkkal nem vagyunk egyedül…


Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Az art deco stílusú budai erőmű, ahol az egész Csernobil sorozatot leforgathatták volna

Idegenvezetés a szexmunkások kirakatainál? Városnézés spanglival a kezedben? Lesz egy kis gond

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés