Molnár Ábel lehet az első magyar, aki teljesíti a Hét vulkán kihívást. A fiatal magyar hegymászó nemrég ért haza Chiléből, ahol megmászta a Föld legmagasabb vulkánját, az Ojos del Saladót, ami az ötödik vulkán volt a sorban. A huszonhárom éves szarvasi származású kalandor mesélt nekünk az életéről.

– Hogyan jött, hogy magasságokat, hegyeket akarsz meghódítani?

– Nálunk családi vonás a hegyek szeretete. Szüleink már óvodás korunkban is hegyek közé vittek kirándulni bennünket, közösen bejártuk Magyarország és Erdély legtöbb hegyvidékét. 2011-ben egy családi kirándulás keretein belül felbaktattunk a 2075 méter magas Klosterwappenre (Schneeberg hegycsoport). Keresztapám észrevette, mennyire élvezem a túrát, és ő javasolta, hogy próbáljam ki magamat magasabb hegyeken is.

Onnantól kezdve éveken át mászkáltunk együtt az Alpokban, a hegymászás alapjait tehát tőle tanultam meg. A legnagyobb gyerekkori sikerem a Mont Blanc (4810 méter) megmászása volt tizenöt évesen, az egyik legfiatalabb magyarként teljesítettem.

– Ebből egyenesen következett a Hét vulkán kihívás?

– Nem, ugyanis volt egy négyéves kihagyás motivációhiány, illetve a továbbtanulás miatt. 2018 nyarán Erdélyben kirándultunk, és egyik nap feltúráztunk az Egyes-kő (1608 méter) csúcsára. Ott csapott belém a felismerés, hogy vissza kell térnem a hegymászáshoz, mert az az én világom.

2019-ben vágtam bele a Volcanic 7 Summits (V7S), vagyis a Hét vulkán hegymászókihívásba, aminek a lényege, hogy meg kell mászni a kontinensek legmagasabb vulkánjait. Ennek egyébként nincs magyar teljesítője, és eddig mindössze huszonhárom ember vitte véghez világszerte.

Az első Európa legmagasabb hegycsúcsa és egyben vulkánja, az 5642 méter magas Elbrusz volt. Ezt és az utána következő két vulkánt, a Damávandot és Citlaltépetlt teljesen egyedül, magánszervezésben sikerült megmászni. Az Ojos del Salado (6893 méter) megmászásával immáron öt vulkánnál tartok a kihívásban.

– Laikusként nehéz elképzelni, mivel jár a felkészülés egy ilyen komoly expedícióra. Világosíts fel minket kicsit!

– Fizikailag gimnasztikaedzésekkel és több száz kilométer lefutásával, lélekben pedig úgy, hogy december elejétől az indulásunk napjáig (február 7.) minden nap az Ojos del Saladóval keltem és feküdtem.

A fizikai és lelki felkészülésen túl minden sikeres hegymászás alapfeltétele a megfelelő informálódás.

Az internetről gyűjtöttem össze a szükséges információkat hegyekkel, vulkánokkal foglalkozó weboldalakról, valamint a többi hegymászó leírásaiból. A különböző domborzati térképek vizsgálása és elemzése is fontos ahhoz, hogy előzetesen megismerjük a hegyet. Természetesen óriási segítség volt számunkra Dr. Nagy Balázs, aki úgy ismeri az Atacama-sivatagot, mint én a szarvasi utcákat.

Az expedíció teljesen magánszervezésű volt, Anitával és Gáborral már 2019 óta tervezgettük, aztán december közepén bevontuk Balázst is, és elkezdtük e-mailben és Messengeren egyeztetni, majd több videohívásos konzultációnk is volt az éppen aktuális teendőkről: menetterv, logisztika, engedélyek, covid-teendők, szállásfoglalások, terepjáróbérlés – sok elintéznivaló akad egy ilyen expedíció előtt.

Négy magyar és egy chilei volt a csapat tagja: Kriván Anita (Miskolc), Dr. Nagy Balázs (Verőce), az expedíció vezetője, Fülöp Gábor (Budapest), Molnár Ábel (Szarvas), valamint Dr. Sebastián Ruiz Pereira (Santiago).

  • Anita az egyetlen magyar nő, aki V7S-teljesítő. Jelenleg négy vulkánnál tart a kihívásban.
  • Balázs geográfus, több mint tíz éve foglalkozik klímakutatással az Ojos del Saladón. Velünk mászta meg nyolcadszor a vulkánt.
  • Gábor egy humoros kalandor, sok ország és sok sikeres csúcsmászás van már a háta mögött.
  • Sebastián öt nyelven beszél, kedveli a magyar filmművészetet, és természetesen hozzánk hasonlóan ő is imádja a hegyek varázslatos világát.

– Maga az Ojos del Salado megmászása, vagy az odáig vezető tíznapos túra a kegyetlen Atacama-sivatagban volt a nehezebb?

– A hegymászóknak önmagukat és nem a hegyet kell legyőzniük / leküzdeniük ahhoz, hogy feljussanak a csúcsra. Az egyik (Ojos) része a másiknak (Atacama-sivatag), ennélfogva nem lehet különválasztani őket.

Tizenegy napot töltöttünk el összesen az Atacama-sivatagban, ebből öt napot voltunk az Ojos del Salado vulkánon. A sikeres mászáshoz elengedhetetlen a lépcsőzetesség, illetve a megfelelő akklimatizáció. A menettervet nagyon precízen állítottuk össze, szándékosan úgy, hogy minél jobban sikerüljön az akklimatizáció.

Az első komolyabb akklimatizációs kör a Mulas Muertas (5910 méter) hegyen volt, itt nagyjából 5000 méteres magasságig túráztunk. Másnap megmásztuk a chilei–argentin határon magasodó Nevado San Francisco (6016 méter) hegyet. Az ötfős csapatunkból hárman értük el a csúcsot, Balázzsal mi lettünk a hegy második magyar megmászói.

Az Ojos del Saladón már csak egy depózós kör volt, amikor az alaptáborból a felső táborhelyre felcipeltük a felszereléseink nagy részét. Viszont akklimatizáció szempontjából természetesen ez is hozzátett a sikerhez. A Nevado San Francisco és az Ojos del Salado csúcsára is ugyanaz a trió jutott fel: Balázs, Sebastián és jómagam.

– Hogyan képzeljünk el egy vulkántúrát mondjuk egy hegymászás viszonylatában? Mik a különbségek?

– Félig-meddig mondhatjuk azt, hogy minden vulkán hegy, de nem minden hegy vulkán – persze ez nem igaz, hiszen léteznek pajzsvulkánok is. A vulkánok technikailag egyszerűbbek, nem jelentenek akkora kihívást, mint például az Alpok egyik csúcsa. Azonban méretükből és alakjukból adódóan nagyobb távolságokat kell leküzdeni, a vulkáni kőzetek pedig sokkal omlékonyabbak.

– Mik voltak a legváratlanabb kihívások, amikre esetleg nem is számítottál?

A szél. Aki nem járt ott, az el sem tudja képzelni, mennyi problémát okoz, és mennyire idegesítő a folyamatosan fújó szél. A csúcstámadás napján a 60, sőt időnként 70 km/h-s szélnek köszönhető a cirka -25°C-os hőérzet.

A Laguna Verde tónál bedöglött a terepjáró, műholdas üzenetküldő készülékkel sikerült felvennünk a kapcsolatot az autókölcsönző céggel, akik küldtek egy másikat. Azonban az új nem volt négykerék-meghajtású, így a csapatból hárman lekocsikáztak Copiapóba, hogy megjavíttassák az eredeti terepjárót. Mi Gáborral fennmaradtunk a 4531 méter magasan található Murray-házban.

A csúcstámadás napján, február 20-án minden vizem megfagyott, az egyik kulacsot még szét is repesztette a jég. Ugyanezen a napon Gábor kis híján fent maradt a hegyen, szóval nagyon nehéz órákat éltünk át aznap.

– Dr. Nagy Balázs geográfus is veled tartott, aki klímakutatással foglalkozik. Hogy kapcsolódik a vulkánmeghódítás a klímakutatáshoz?

– Ő volt az expedíciónk vezetője, több mint tíz éve foglalkozik klímakutatással az Ojos del Saladon. Különböző magasságokban vannak elhelyezve műszereik, melyekkel a permafrosztot, illetve a terület klímaváltozását vizsgálják. A vulkán megmászása úgy kapcsolódik a klímakutatáshoz, hogy az Ojos del Salado 6893 méter magas csúcsán is vannak műszerek. Sőt, jelenleg ezek a Föld legmagasabban elhelyezett műszerei.

– Már öt vulkán megvan a hétből, melyik volt a legdurvább?

Az Ojos del Salado volt a legnehezebb, ez akkora kihívás, mint a többi négy vulkán együttvéve, pedig azokat sem könnyű megmászni!

Ezen a hegyen már mindennek klappolnia kell ahhoz, hogy valaki feljusson a csúcsra. A legmegfelelőbb ruházaton, illetve felszereléseken túl nagyon fontos az akklimatizáció, a tempó, a folyamatos koncentráció, és hogy az ember mentálisan képes legyen elviselni a nehézségeket. Az időjárás természetesen a szerencsén múlik, nekünk az nem volt a hóval. Január végén volt egy nagy havazás a térségben, így tudtuk, hogy nehéz mászásra kell készülnünk.

A sikerességi arány 20–25%, a legtöbben a kráterperemről fordulnak vissza, mert ott éri az embert egy mentális sokk. Addig is rettenetesen fárasztó a mászás, de amikor odáig feljut valaki, akkor hirtelen elé magasodik az az óriási csúcstömb.

Térdre rogytam és perceken át csak fulladozva bámultam a tömböt. »Te jó ég, ez még legalább másfél óra...«

Szétégett arc, kisebb fagyási sérülések, hányás, gyomorproblémák, hiperventilláció, az oxigénszegény környezet okozta fejfájás és szédülés – mindenben volt része a csapatnak, melyek többsége a magashegyi betegség (AMS) tünetei.

– Mi a következő cél?

– Remélhetőleg még az idén lesz egy V7S kaland, azonban egyelőre nem árulhatom el, hogy a hátralévő két vulkánból melyik lesz a következő.

(Fotó: Molnár Ábel)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Az art deco stílusú budai erőmű, ahol az egész Csernobil sorozatot leforgathatták volna

Idegenvezetés a szexmunkások kirakatainál? Városnézés spanglival a kezedben? Lesz egy kis gond

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés