Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Megéri bevállalni egy kétéjszakás nonstop autóbuszos úttal egybekötött kirándulást a világ talán legismertebb fesztiváljára, az Oktoberfestre kicsivel több pénzért, mint amibe egy Budapest–Nyíregyháza menettérti másodosztályú vonatjegy kerül? A kérdésre az egyszavas válaszomat nem adom most meg, derüljön ki a továbbiakból.

Péntek este 22 órára mind az öt jármű megtelt, méghozzá a legkülönfélébb embertípusokkal. Előzetesen fiatal- és középkorú, munkahelyi vagy haveri kompániák alkotta férfiakra számítottam, ehhez képest kisgyermekes családok, hetvenes (mármint nem vodás) mamikák és párosával érkező fiatal lányok ugyanúgy ott toporogtak a felszállásnál. Nyilván örültem volna, ha utóbbiakból kerül ki ideiglenes üléstársam az előttünk álló nyolcórás éjszakai kéjutazásra, helyettük kaptam egy Columbo-kabát plusz Usanka-kombóval büntető, ötven körüli szipogós, horkolós bácsit. „Ismerkedés a buszon” ezennel kihúzva.

Tanácsok az utazáshoz

· KISPÁRNA (igen, csupa nagybetűvel)
· Mindig van egy ügyeletes, saját magát poénosnak gondoló nagydumás bohóc a buszon. Igyekezzünk minél távolabb ülni tőle, ha lehet. Fárasztó és idegesítő amellett, hogy nem vicces.
· Amint lehet, azonnal szálljunk fel a buszra és foglaljuk el a belső ülést ismeretlen szomszédunk elől, valamelyest kényelmesebb az ablaknak támaszkodva „aludni.”
· Esőkabát, esernyő, tartalék zokni kötelező.

Szakadó eső ébresztette Münchenben az elcsigázott fesztiválozókat – már akik tudtak szundizni. Rövid idegenvezetésünkből kiemelném a „Hamarosan áthaladunk a várost kettészelő folyó, az Isar fölött” részt, mert mire föleszméltem, pillanatok alatt át is mentünk a hídon – annak idején apám IFA-jával a Keleti-főcsatornán tovább tartott. A délelőtti programot a müncheni Olympiapark és a belváros egyéb nevezetességeinek megtekintése jelentette, közte a híres Frauenkirche templom harangjátékával. Szerintem a két néni csak ezért jött, pedig a Nagymező utcai templom hangereje súlyos decibeleket ver rá, ezt az ennek betudható alvási problémáim miatt tanúsíthatom.

A szombat délben nyitó bulira az Oktoberfestre tartó, a város utcáin hömpölygő tömeghez kellett csak csatlakozni. Az egész olyasmi volt, mint amikor a Dortmund futballcsapatának szurkolói úgynevezett Derbymarsch-t szervezve sétálnak át a szomszédos Schalke elleni Ruhr-vidéki szuperrangadóra. Egy kisebb társaságba kéredzkedtem be, így együtt vártunk jó fél órát egy fa alatt megbújva, hogy elálljon az eső.

A sörfőzdék hatalmas sátraiba (inkább házak ezek) előzetes, hónapokkal korábbi (!) foglalás vagy hatalmas szerencse árán lehetett bejutni, nekünk egyik sem volt meg, így maradtak a szabadtéri kertek. A szakadó eső ellenére sem bírtuk tovább sör nélkül, az egyikben, mégpedig a Hippodrom névre kereszteltben találtunk helyet. Azért bátorkodom leírni a nevét, mert János személyében ott magyar felszolgáló is dolgozik. Hatan négy esernyő alá kuporodva, az alkohol helyett esővíztől teljesen szétázva kértük ki első adagunkat fejenként 9.40-ért. Ezért a pénzért cserébe egy liter malátadzsúzt kaptunk, ami picit édes, az esőnek köszönhetően vizezett is, de nagyon finom!

Kora délután, miután valamennyi ruhám és hajszálam átnedvesedett, indultam neki a csökkenő intenzitású csapadékos, de hideg időjárásban a felfedező körútnak. Ha nagyon egyszerű hasonlattal élnék, az Oktoberfest olyan, mintha összeadnánk egy felturbózott vidámparkot a Sziget fesztivállal, és kivonnánk belőle a koncerteket, valamint a vizeletszagot. Ja, és a port.

Végig mindenhol aszfaltozott utakon juthatunk el a látványosságokhoz. A kajásbódékban gasztrofesztiválnak megfelelő mennyiségű, minőségű és árú ételkínálatból lehet választani. Egész grillcsirke például 14 euróba kerül, különféle szendvicsekért ennek a harmadát kell kipengetni. Aki sokallja ezeket az árakat, érdemes visszasétálnia a fesztivál területéről ötszáz méterre található főpályaudvarra és környékére, ott olcsóbban lehet étkezni. Mégis azt mondom, ha már egyszer eljut ide az ember, szánja rá azt a pár plusz eurót, és kóstoljon meg egy igazi bajor kolbászt vagy perecet!

Érdekességek

Az Oktoberfesten (vagy ahogy a helyiek hívják: Wiesn) a müncheni sörfőzdék Spaten-Franziskaner-Bräu, Augustiner, Paulaner, Hacker-Pschorr, Hofbräu és Löwenbräu saját sátrakkal képviseltetik magukat. A kilátogatók 14 nagy és 15 kisebb sörsátorból választhatnak. A sátrakban használatos söröskorsó korábban 1,069 liter volt, manapság már a kereken egylitereseket alkalmazzák. Ezeket minden évben újratervezik, tulajdonosuk pedig a sörfőzde, aki a sört tölti bele, hazahozni tehát bűncselekmény.

A vidámpark szédületes élménnyel kecsegtető különféle csodaszerkezeteit nem próbáltam ki: egyrészt elég félelmetesek, másrészt esett az eső – utóbbi tényre fittyet hányva valamennyi gépezet üzemelt, harminc-negyven méter magasban röpködtek a bátrak. Egyébként az ár nem olyan vészes, négy-öt euróért már rosszul lehet lenni. Egyedül azt bánom, hogy a híres Teufelsradot kihagytam. Fedett, tehát nem ázom el, és az egész móka a tengerszinten zajlik, vagyis a tériszonyosoknak a magasság nem lehet kifogás.

Néhány óra barangolás után jólesne kis pihenő, ha azonban egy sörkertbe vagy óriás sátorba sem sikerült bejutnunk, bajban vagyunk, mert nagyon kevés pad található. Információs pulttal se nagyon találkoztam, ha valamit meg akartam tudni, a biztonságiaktól kérdeztem, vagy valamelyik szimpatikusnak látszó idegentől. Mindenki nagyon készséges és segítőkész, az egész fesztiválra jellemző a barátságos hangulat. Nincsenek hőzöngők, balhézók, saturészeg delikvenst meglepő módon keveset láttam, bár egy lány majdnem lehányt.

Ha nagyon szigorú lennék, azt mondanám, az október 3-áig tartó Oktoberfestnek akkor van értelme, ha a sörfőzdék épületeibe be tudunk jutni. Ott egészen elképesztő hangulatú bulik zajlanak. Sajnos, nekünk az ablakokon át bepillantva a sóvárgás jutott mindössze, a hatalmas méretű tálcákon cipelt finomságokat, a Dirndlben feszítő táncoló bögyös bajor menyecskéket látva összeszorult az ember szíve…

Oktoberfest – árak

Belépő: nincs. Sörök: 2–15 euró. Perec: 2 euró/db. Szendvicsek: 2 eurótól. Kolbász (egy pár, szósszal és két szelet kenyérrel): 2 eurótól. Bajor kolbász: 2,2 euró. Bajor fehér kolbász: 2,5 euró. Utazási irodák 10–13 ezer forint között kínálnak nonstop buszos utakat. Szállással együtt három-négyszeres az ár. Budapest–München retúr vonatjegy ülőkocsiban 60 eurótól kapható.

Itthon is lehet tuti söröket inni! Fogadjunk?

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.