Hatvan éve, 1956. október 30-án forradalmárok egy csapata megtámadta a Magyar Dolgozók Pártjának székházát. Kerestek valamit, méghozzá a föld alatt.
Nem egyfajta szimbolikus gesztusként akarták bevenni a Köztársaság téri (ma II. János Pál pápa tér) intézményt, és nem is stratégiai célja volt.
A hatalmat gyakorló MDP és az Államvédelmi hatóság a forradalom előtt sem tartozott a társadalom kedvenc szervezetei közé, ám a parlament előtti sortűz, a Szabad Nép székházánál történt ávós gyilkosságok, és úgy egészében a forradalom alakulása miatt az ÁVH-t jobban gyűlölték, mint valaha.
Már a forradalom első napjaiban elterjedt a szóbeszéd, hogy a karhatalmisták foglyokat ejtettek, és azokat az MDP székházába, egészen pontosan az épület alatt rejlő kazamatarendszerben tartják fogva.
Október 30-án délelőtt forradalmárok egy csoportja megtámadta az épületet. Az emeleti ablakokból az ávósok belátták az egész teret, és lőttek mindenre, ami mozgott: felkelőkre, járókelőkre, sebesülteket mentő vöröskeresztesekre.
A csatát a forradalmárok segítségére küldött tankok döntötték el, így a felkelők elfoglalták az épületet. A bent maradt karhatalmisták megadták magukat, de egy részüket kivégezték, másokat meglincseltek, a holttestüket meggyalázták. Kétségtelenül ez volt a forradalom egyik szörnyűbb eseménysora, talán egyfajta bosszú volt azért, amiért az ávó öt napja vérengzést rendezett, amikor a fegyvertelen tömegbe lövöldözött a Kossuth téren. A forradalmárok átkutatták az épületet és a pincét is. A cél az volt, hogy megtalálják a feltételezett kazamatákat. Nagy Gyula fotós is a helyszínen volt, és rengeteg fényképet készített az ostrom utáni állapotokról, és az alagútrendszer utáni „ásatásokról” is.
Eleinte ásóval, kéziszerszámokkal kutattak, vésővel verték fel a kőpadlót.
Aztán gépesített segítséget hoztak a helyszínre.
Az esemény igazi látványossággá vált, a bámészkodókat kordonnal kellett távol tartani a helyszíntől.
Bár több méretes gödröt is ástak, és műszerekkel is igyekeztek üregek után kutatni, semmilyen alagútrendszerre, földalatti börtönre vagy kazamatákra sem bukkantak.
Ennek ellenére a titkos pincebörtönök legendája a mai napig tartja magát, sokan vélik úgy, hogy az MDP pártszékház alatt is voltak kazamaták, csak nem sikerült őket megtalálni.
„1946-ban születtem,10 évesen ott voltam a Köztársaság téren és a saját fülemmel hallottam egy fülhallgató segítségével a kopogást. Ez egy Mechanikus készülék volt, egy fém rúd végére egy fülkagyló erősítve, amit vízvezetékcső repedésének a lokalizálására használtak, tehát semmi manipulációs lehetőséggel. Ezt leszúrták a földbe és szólt valaki: gyere gyerek, hallgasd meg te is. Hogy ott mi történhetett 1956 és 1990 között, nem biztos, hogy ki lehet deríteni.”
Vári László kommentje egy témáról szóló cikk végén.
(Forrás: Urban Legends, Fortepan.hu)