Karácsonykor is lehet az ember nagyon maga alatt – nem kötelező kijelölt napokon boldognak lenni protokollból. Ha te is Mariana-árokban érzed magad így év végére, méghozzá nem is kicsit, próbálunk segíteni pár tanáccsal.
Már nagyon rég nem hiszem el a karácsony körül kialakított műhavas hazugságdömpinget. Nem azért, mert pesszimista lennék, vagy ne szeretnék meghitten ünnepelni. Egész egyszerűen az élet valahogy a legtöbbször úgy hozza, hogy év végére sűrűsödik be minden hajtás, rengeteg stressz, amihez egy adag fájdalom és gyász is társult idén. Ilyenkor az embert inkább nyomorultabbá teszik az ünnepi csengettyűs nyálfolyamok, hogy görcsösen ajándékot kell venni, mikor a be- és kilégzés is komoly próbatétel, és még szerencsétlenebbé teszi belül a karácsonyi fényorgia, a fenyőfaillatos muszájszeretni, kötelezőszeretni, nemlehetszarkedvedhailyenaranyosarénszarvas; minél jobban ontják rád, annál kívülállóbbnak, ünneprontóbbnak érzed magad, és összefacsarodsz, hogy mennyire semmi közöd mindehhez.
Ha te is hasonlóan érzed magad mostanság és nagyon nem tudsz valamit elengedni a múltadból, ami nagyon fáj és minden ébren és álomban töltött percedet keresztülfűzi, akkor itt az ideje, hogy megpróbáld letisztázni év végére ezt a dolgot – és elengedni az összegyűlt rengeteg szenvedést. Hidd el, hasznosabb, mint egy bepezsgőzve kásásan elhadart újévi fogadalom egy smárolás és egy rókázás között.
Az egyetlen mód, ahogy megláthatsz és befogadhatsz új örömöket az életben, ha helyet találsz neki magadban. Ha a lelked tele van fájdalommal és megbántottsággal, hogyan tudsz kinyitni bármi újra és jóra? Úgyhogy ha tényleg szeretnél meggyógyulni, akkor bizony végig kell menned azokon a lépcsőkön, melyek saját magad megmentéséhez, önmagad és az élet szeretetének újratalálásához vezetnek.
1: Döntsd el, hogy elengeded
A dolgok nem tűnnek el maguktól és az idő sem gyógyít semmilyen sebet hatékonyan, ha nem teszel érte. El kell kötelezned magad az elengedés mellett: tudatosítanod kell, hogy valóban el akarsz mozdulni ettől a múltbéli fájdalomtól. Mert ha igazából nem akarod elengedni, csak áltatod magad, akkor minden próbálkozásodat te magad fogod szabotálni. Tudatosítsd magadban, hogy ez a te döntésed. Abban nincs döntésed, ami veled történt: más emberek rád ható döntéseire vagy épp a halálra. De abban igenis van döntésed, hogy elengeded-e a múlt konstans újraélését, hogy folyton visszaugrálsz a történet legapróbb részleteihez, pörgeted a fájdalmas kényszerképzeteket, őrlöd magad és mindig arra a másvalakire gondolsz vagy a saját hibáidra. Te döntöd el, hogy el akarod-e engedni ezt. Ha pedig el tudtad, tényleg, őszintén és komolyan dönteni, hogy elengeded, mert boldog akarsz lenni, jön a következő lépés.
2: Fejezd ki a fájdalmadat – és a felelősségedet
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, azonnal kapd össze magad, meg nem olyan vészes a helyzet, meg próbálj meg mosolyogni. Rohadt nehéz összekapni magad és hatalmas önbecsapás is jó pofát vágni mások kedvéért, csak azért, hogy ők ne aggódjanak, miközben te szilánkokban heversz. Fejezd ki a fájdalmadat, a megbántottságodat minden olyan módon, amitől úgy érzed, ki tud kerülni a szervezetedből. Támaszkodj a barátaidra, írd ki magadból: akár úgy, mint egy naplót, akár úgy, mint egy levelet, amit soha nem küldesz el annak, akihez írod. A folyamat során egyrészt el tud kezdeni ez a méreganyag kiürülni belőled, másrészt sokkal jobban megértheted, mi romlott el, miről szól a fájdalmad.
Nem fekete-fehér világban élünk, még ha néha így is érezzük vagy baromira egyszerűbb lenne csak gyűlölni valakit mondjuk vagy csak dühösnek lenni, esetleg egyvalakit okolni a történtekért. Így amellett, hogy kifejezed a megbántottságodat és a szomorúságodat nyíltan és őszintén, mérlegeld, hogy mennyiben a te felelősséged is a most kialakult helyzet, mennyiben vagy te is okozója ennek a fájdalomnak. Aktív részese vagy az életednek, vagy reménytelen áldozata, passzív elszenvedője? Hagyod, hogy a fájdalom definiáljon? Ha nem vizsgálod meg az érem másik oldalát is, a saját felelősségedet, akkor csak a fájdalom oldalát fogod látni és egy tapodtat sem mozdulsz előre.
3: Hagyd abba mások és önmagad hibáztatását
Áldozatnak lenni valahol „kényelmes” megoldás: a szemét, szar világ elbánik veled, az ártatlan szenvedővel. Az érzéseid fontosak és te is fontos vagy, de nem szabad összekeverni a megbántottságodat a felelősséggel. Akkor is borzalmasan fájhat valami, ha igazából nem is aktívan szólt ellened, csak rajtad is csattant egy hatalmasat az ostor. Szét kell választanod a fájdalmadat a problémád igazi okától és belátni, hogy nem vagy áldozat. Belátni, hogy például az a másik nem volt sokkal jobban hibás; azt tette, amit tenni akart önmagáért. Az, hogy neki nem voltál olyan fontos, nem azt jelenti, hogy magadnak ne lehetnél az. A nap elején és a végén egyetlen egy biztos ember van az életedben: te.
Mindenki más jöhet-mehet, elárulhat, eldobhat – de te mindig ott maradsz magadnak, akkor is, ha totál egyedül vagy. Szóval nem árt jóba lenni magaddal, mert ha kívülről várod a saját megmentésedet, az a saját talapzatod hiányában ugyanolyan kártyavárként dőlhet össze és megint ugyanolyan mélyen leszel, mint előtte voltál. Úgyhogy próbáld meg mások analizálásának a köreit abbahagyni, nem minden energiáddal elveszni ebben a fájdalomban mások iránt és igyekezz inkább előremutatóan magadban építkezni. Mit rontottam el most és mit tehetnék következőleg másképp? Miért érzem, hogy mindez az én hibám? Milyen jó tulajdonságaim szorultak háttérbe mostanában? Miért kínzom magam most és hogyan tudnám inkább megszeretni azt a testet, elmét és lelket, amiben élek? Próbálj meg békét kötni magaddal: elfogadni, hogy a fájdalmad létezik – és elfogadni azt is, hogy nem akarod, hogy örökké veled maradjon.
4: Koncentrálj a jelenre, az itt és mostra
Itt az ideje elengedni. Nincs időgép, amivel visszamehetnél a múltba és mindent kijavíthatnál. A mi lett volna ha kegyetlenebbül öl, mint a patkányméreg. Nincs hatalmad a múlt fölött. Ami fölött viszont igen, az a jelened, ami akár lehetne baromi jó és pozitív is, ha hagynád. A jelenre fókuszálás segít abban, hogy ne éld folyton újra a múltat; még sokáig vissza fog mászni a fejedbe, az biztos, és ne is tagadd le, hogy ott van; viszont próbáld meg finoman eltávolítani magadtól és a jelenre koncentrálni. Rendben van, elfogadom. Ez volt a múlt. És most a jelenre figyelek, a saját boldogságomra. Próbáld először kicsi dolgokban: például ajándékozd meg magad valamivel, vagy hobbiszinten tegyél valamit, amit nagyon régen szerettél, de már elfelejtetted. Figyelj csak arra az apró folyamatra a jelenben, amiben benne vagy, legyen az kenyérvajazás, egy emailírás vagy egy polc felszerelése. Néha nagyon jó átrendezni a tereket is; ahogy ugyanaz a tér ugyanazokat az emlékeket hozza felszínre, úgy egy-egy változtatással a benned történő változásoknak is fizikai kifejeződést adsz.
5: Bocsáss meg neki és magadnak is
Nem kell megbocsájtanod azokat a dolgokat, amik ellened történtek, amikkel megbántottak – vagy épp amivel te tettél rosszá egy helyzetet. A megbocsájtás nem naivitás és gyengeség, hanem a rossz élethelyzetek belső feloldásának elengedhetetlen része. Megbocsájtani nem azt jelenti, hogy egyetértesz a saját vagy a másik cselekedeteivel, hanem azt, hogy megérted a helyzetet és megbocsájtod mindkettőtök hibáit:
Én jó ember vagyok. Te is jó ember vagy. Valamit tettél, ami fájt nekem és én is tettem olyat, ami neked fájt. De szeretnék előremenni az életemben és szeretnék örömöt beengedni, ezt pedig nem tudom úgy megtenni, hogy ne bocsájtanék meg neked és magamnak.
A fájdalmat elengedni iszonyatosan nehéz, nem akarunk hazudni: igazából maga az érzés is addiktívvá tud válni. Mint egy régi jó barát, akit igazából rohadtul utálsz, de nélküle még inkább egyedül lennél. De senkinek sem szabad, hogy a fájdalom legyen az életének az origója és ugyanúgy, ahogy a fájdalom lassan, de biztosan bedolgozta magát a szervezetedbe, pontosan azzal az idővel és alapossággal kell kiirtanod magadból, ha szeretnél esélyt adni arra, hogy még egyszer (és remélhetőleg ezúttal nagyon sokáig) boldog legyél.
Azt nem garantáljuk, hogy holnaptól már szétárad benned a szeretet az alliwantforchristmasisyou-tól – de ha eltökélten elkezded magadat szeretni, ezerszer több esélyed lesz arra, hogy egyszer rátalálj magadban is az ünnepre. Úgyhogy boldog karácsony helyett ezúttal őszinte karácsonyt kívánunk és belső építkezésben, a múlt és fájdalom elengedésében gazdag ünnepeket.