Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Talán 2019 volt a legmegosztóbb filmek éve. Szinte hetente jött egy-egy olyan mozi, amin mindenki vitatkozott. Volt miről beszélgetni. Szerintünk például erről az 50 remek filmről.

2019 legjobb filmjei következnek. A Player szerint.

Természetesen ez csak a mi ízlésünk, ami nyilván nem egyezik mindenkiével, de szerintünk ez az 50 film volt a legjobb azok közül, ami hazai forgalmazásba került. Továbbra is figyeltük a mozipremiereket, a DVD-kiadásokat, a Netflix- és HBO-exkluzívokat, ráadásul ezúttal egyetlen filmmel megtörtént az, ami eddig soha: bár nem hozta be a forgalmazó, mégis rengeteg vetítése volt Budapesten, így kvázi mondhatjuk, hogy hivatalosan bemutatták. Igen, A világítótoronyról van szó. Na de hagyjuk ezt, itt a lista, és ahogy mindig, most is kérünk, hogy mondd el majd a te kedvenc filmjeidet is 2019-ből az anyázás helyett.

50. Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile)

Nagyon érdekes vállalkozás volt a Ted Bundy ténykedéséről szóló mozi, hiszen megpróbálta közülünk valónak mutatni a sorozatgyilkost, akár még szimpátiát is érezhettél iránta, aztán pedig olyan bűntudatod támadt az érzéseid miatt, hogy soha többet nem akartad látni még Zac Efront sem. (Kritikánkat itt olvashatod.)

49. Shazam!

A DC első olyan filmje, ami mert más lenni, mint a Marvel szuperpüföldék, és a komor DC-furcsaságok, mindezt pedig azzal érte el, hogy szereplőinek végre igazi emberi arcot és hatalmas szívet adott, amitől a Shazam!-nak is óriási szíve és lelke, plusz valami megmagyarázhatatlanul imádni való retróérzete lett. Aztán persze jöhetett itt is a szuperpüfölde, de nem az akciójelenetekre, hanem a mérhetetlen cukiságfaktorra emlékszünk leginkább ebből a filmből. (Kritikánkat itt olvashatod)

48. FOMO – Megosztod és uralkodsz

Eléggé megosztó lett Hartung Attila filmje, de abban talán még azok is egyetértettek, akik nem annyira bírták, hogy nagyon fontos témákat feszeget, szerintünk bőven élvezhető módon. Nem lennénk figyelemre éhes tinik mostanában.

47. Pókember: Idegenben

Talán a Homecoming azért egy fokkal jobb volt, az Idegenben is ügyes kis menet volt Pókemberrel, aki aztán ránk hozta a szívbajt, hogy a film végi cliffhangert már sosem fogja feloldani a Marveltől való elválásával, azért megoldódott az ügy, és láthatjuk, mi történik majd Peter Parkerrel a megváltozott életében. (Kritikánkat itt olvashatod)

46. Préda (Crawl)

Teljesen átlagos bezárt falak között valami elől rohangálós horror-thriller, de annyi csavar van a dologban, hogy maga a sztori abszolút nem sci-fi, a főgonosz egy átlagos, de nagyon harapós aligátor és barátai, a főszereplő pedig egy elárasztott házban úszkál. De nagyon működik. Kár, hogy itthon csak DVD-n láthattuk. (Kritikánkat itt olvashatod)

45. Az eltűntek (The Vanishing)

Gerard Butler többnyire már nem annyira a minőségi filmjeiről híres, de Az eltűntekben megtörtént a csoda, a megtörtént eseményeken alapuló drámában ugyanis remekül játszott. A The Vanishing inkább volt olyan, mint egy színházi darab, de mégis működött a vásznon. (Kritikánkat itt olvashatod)

44. Alita: A harc angyala (Alita: Battle Angel)

Bár picit többet vártunk James Cameron régóta dédelgetett és sokszor halasztott filmötletétől, végül egész kellemesen betalált Alita magára találása, csak egyetlen probléma volt vele: hogy nem fejezték be. Légyszi, ne kelljen már sokáig várni a második részre! (Kritikánkat itt olvashatod)

43. Léghajósok (The Aeronauts)

A fene se gondolta volna, hogy ennyire szerethető lesz Eddie Redmayne és Felicity Jones új közös filmje, de az Aeronauts egyszerre volt látványos, izgalmas, ráadásul még jól eljátszott is, azért pedig külön jár a piros pont, hogy Eddie Redmayne-re nem megint egy fura figurát bíztak. (Kritikánkat itt olvashatod)

42. Valan – Az angyalok völgye

Egy jó magyar film, ami igazából egy skandináv krimi is lehetne? A Valan simán megugrotta a szintet, ráadásul mindez egy elsőfilmes rendezőtől, Bagota Bélától. Nem volt tökéletes, de bőven lehetett szeretni a Valant.

41. Colette

A Magyarországon forgatott életrajzi drámában Keira Knightley végre óriásit alakított, az itt-ott felbukkanó magyar színészek csak emeltek az erősen túlfűtött kosztümös dráma élményfaktorán. (Kritikánkat itt olvashatod)

40. Eksztázis (Climax)

Gaspar Noé nem ezzel a filmjével lett a könnyű mozik rendezője, a Climax is rendesen kicsinálta az embert. Olyan film volt ez, ami még hónapokkal később is képes volt kísérteni az embert. Sokak szerint ilyen lehet a pokol maga.

39. A csempész (The Mule)

Clint Eastwood vén fejjel úgy dolgozta fel a nyolcvan feletti Earl teljesen hihetetlen csempészsztoriját, hogy az igazából rettenetesen aranyos történetté állt össze. Eastwood lehet, hogy öreg, de rendezni még nagyon tud. (Kritikánkat itt olvashatod)

38. Testvérlövészek (The Sisters Brothers)

Elképesztően fura western volt Joaquin Phoenixszel és John C. Reillyvel, aminek ráadásul lezárása volt az igazán fura, nem is a kaland, amire a Sisters tesók vállalkoztak. De ha elkapott a hangulata, és tudtál azonosulni a végével, akkor biztosan szeretted. (Kritikánkat itt olvashatod)

37. Boldog idők (La belle époque)

Egy francia film, ami végre csavart egyet a romantikus filmek koncepcióján, és úgy is képes elgondolkodtatni és meghatni, hogy közben egy remekül megírt szerelmi sztorit is bemutat a vásznon.

36. Stan és Pan (Stan & Ollie)

Alig lehetett tudni róla, de az HBO behozta idén hozzánk is a Stan & Ollie-t, a Stan és Pan duó történetét feldolgozó filmet, ami bár nem tűnt túl érdekesnek, nagyon is az volt, és nem csak Steve Coogan és John C. Reilly remek játéka miatt.

35. Akik maradtak

Nem véletlenül vittük Oscarra Tóth Barnabás filmjét, hiszen ilyen szép filmet még nem készítettek sokan a II. világháború után kialakult helyzetről. Ha nem láttad, pótold! (Kritikánkat itt olvashatod)

34. A nevem Dolemite (Dolemite Is My Name)

Eddie Murphy nagy visszatérése volt ez az életrajzi film, amelyben remekül alakította Rudy Ray Moore-t, annyira, hogy a Netflix filmje után már szinte mindent várunk tőle, amit bejelentett. Igen, még az Amerikába jöttem 2-t is. (Kritikánkat itt olvashatod)

33. Hotel Mumbai

Remek igaz történeten alapuló film volt a Hotel Mumbai, nagyon szüksége volt már egy ilyen mozira Dev Patelnek. De valljuk be, nekünk is, akkor is, ha néha nehéz volt nézni.

32. Keresem a testemet (I Lost My Body)

Nagyon ritka az abszolút felnőtteknek szóló animációs film, de a Netflix nem csak a gyerekekre gondol, akik idén kaptak egy remek karácsonyi Klaust, és surranópályán jött ez a bizarr, de remek film, amiben fontos szerepet játszik egy levágott kéz is.

31. Aki bújt (Ready or Not)

Egy közepes horror-haccacérának tűnt, aztán az év egyik legkellemesebb meglepetése lett az Aki bújtból, ami meglepően vicces és kevésbé véres volt, és minden kétséget kizáróan az övé volt a legjobb lezáró sor az összes idei film közül. Anyósék. (Kritikánkat itt olvashatod)

30. A 64-es betegnapló (Journal 64)

A Q-ügyosztályt már leírtuk magunkban, aztán jött A 64-es betegnapló, és akkora sallert adott, hogy egyből magunkhoz tértünk. Ezt a nyomozást még sokáig nem fogjuk elfelejteni. (Kritikánkat itt olvashatod)

29. Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)

Rettenetesen féltünk a Bosszúállók: Végtelen háború után, hogy a Marvel nem lesz képes szépen átugrani a magasra helyezett lécet. A Végjáték viszont megcsinálta a lehetetlent, annyira, hogy még komolyan drámai és megható pillanatokat is hozott, amiken nem volt szégyen sírni. Ez pedig egy szuperhősfilmtől elég nagy szó. (Kritikánkat itt olvashatod)

28. Toy Story 4

Nem tettünk volna nagy téteket arra, hogy a Pixar képes lesz egy értékelhető negyedik részt legyártani a tökéletesen befejezett Toy Story 3 után, de sikerült, annyira, hogy még a felnőtteket is megríkatták vele, ami nem nagy csoda, mivel a Toy Story 4 a szülői létről, a felelősségvállalásról és az elengedésről szólt. De itt már azért illene megállni Woodyék sztorijában. (Kritikánkat itt olvashatod)

27. Mű szerző nélkül (Werk Ohne Autor)

A mások élete rendezője megint az érzelmeinkkel játszott, és persze a türelmünkkel is, hiszen 189 perces filmje nem volt könnyű darab, de aki látta, az jó eséllyel meg is szerette.

26. Az átkelés madarai (Pájaros de verano)

Drogkereskedelemről ilyen filmet még nem nagyon láttunk. Törzsi témák egyáltalán nem keverednek bele ilyen filmekbe, de Az átkelés madarai pont ettől volt nagyon erős és felejthetetlen mozi.

25. Szívek királynője (Queen of Hearts)

Nem feltétlenül szeret az ember filmeket nézni egy idősebb hölgy és egy fiatal fiú kapcsolatáról, pláne nem explicit szexjelenetekkel, de a Szívek királynője jóval több volt egy polgárpukkasztó semmiségnél, annyira, hogy olyan súllyal telepedett az ember vállára, hogy a végén össze is roppant. De hát ez volt a célja.

24. Ad Astra – Út a csillagokba (Ad Astra)

Mi a fenét keresünk az életben? És mi van, ha megtaláljuk, de igazából csak az ürességet leljük meg, de azt végtelen formában? Brad Pitt filmje nem volt mindenkinek való, de ezeket a kérdéseket gyönyörűen megválaszolta, ráadásul Pitt is élete egyik legjobb alakítását hozta az Ad Astrában. (Kritikánkat itt olvashatod)

23. Heavy túra (Hevi reissu)

Ennél betegebb vígjáték nem került mozikba 2019-ben. Az Impaled Rektum nevezetű metálbanda rettentően bizarr és vicces sztoriját csakis a finnek tudták ilyen szórakoztatóan elmesélni. Minden pillanata arany. (Kritikánkat itt olvashatod)

22. Alelnök (Vice)

Dick Cheney kedves kis sztoriját dolgozta fel remekül Adam McKay, amit egyszerre volt borzasztó és remek nézni, hiszen ha ez a történet igaz, akkor jobb, ha mindenki elbújik a föld alá. De ne gondolkozzunk el ezen, inkább csodálkozzunk rá Christian Bale, Steve Carrell és Sam Rockwell játékára, amiért már megéri megnézni ezt a filmet. (Kritikánkat itt olvashatod)

21. Az ír (The Irishman)

Három és fél óra nem kevés, de ha Martin Scorsese gengszterfilmjéről van szó, akkor bátran rááldozunk ennyit. Jó volt újra látni a nagy öregeket, Az ír tele volt kellemes pillanatokkal és nem félt líraivá is válni, de azért valljuk be, nagyon elcseszték Robert De Niro fiatalítását benne. (Kritikánkat itt olvashatod)

20. Fájdalom és dicsőség (Dolor y Gloria)

Pedro Almodóvar egyre semmilyenebb filmeket készített, erre a Fájdalom és dicsőséggel újra övé lett a dicsőség, amiben Antonio Banderas és Penélope Cruz is az utóbbi évtized legjobb alakításait nyújtották. Szép, fájdalmas film ez, ami meglepően akár önéletrajzi is lehetne.

19. Éretlenségi (Booksmart)

Olivia Wilde bebizonyította, hogy remek rendező. Egyből egy olyan filmmel jött elő, ami irányt is mutathatna a tinifilmeknek, a Booksmart ugyanis minden pillanatában hihető és szerethető, ráadásul olyan kreatívan fordítja ki magából a zsánert, hogy azért már önmagában csak szeretni lehetett. Kár, hogy anyagi bukás volt, egyáltalán nem érdemelte meg. (Kritikánkat itt olvashatod)

18. Bolti tolvajok (Manbiki kazoku)

2018-ban Arany Pálmát nyert, és nem véletlenül, nehéz, de brutálisan hatásos film ez a család intézményéről és a szegénységéről, ami a végére úgy gyomorszájon vág, hogy nem kelsz fel könnyen.

17. Kontroll nélkül (Systemsprenger)

A 9 éves Benni nem könnyű eset, így a róla készült film is könnyen kikezdte az ember idegeit, de pont ez is volt a célja. Ezért nem felejted el a Kontroll nélkült még nagyon sokáig.

16. Sarkvidék (Arctic)

Mads Mikkelsen többnyire mindig jó, de az Arcticban egymaga vitte el a hátán a balhét, ugyanis magára volt utalva ebben a kvázi egyszemélyes drámában, amiben még mi is vacogtunk, nem hogy szerencsétlen Mads, aki kénytelen volt túlélni a fagyban. (Kritikánkat itt olvashatod)

15. Hidegháború (Cold War)

Pawel Pawlikowski filmjében szinte mindenki beleszeretett Joanna Kuligba, de azért nem lettünk volna a szerelme helyében, aki az ’50-es évek mocskában szinte halálra ítélt vonzalmat táplált a főhősnő iránt. A Hidegháború gyönyörű szerelmesfilm volt, aminek szinte minden képkockájából árad valami gyönyörű fájdalom. (Kritikánkat itt olvashatod)

14. Mi (Us)

Jordan Peele a fantasztikus Tűnj el! után megint egy fantasztikus filmet tett le az asztalra, a Mi egyszerre volt horrorisztikus és társadalomkritikus. Ezzel a filmmel Peele végleg beírta magát a rendezőzsenik közé. (Kritikánkat itt olvashatod)

13. A két pápa (The Two Popes)

Anthony Hopkins és Jonathan Pryce kettőse eleve megérne egy misét (rossz szóvicc, bocsánat), de a Benedek és Ferenc pápa közötti beszélgetés, illetve főként Ferenc története egész egyszerűen magával ragadó volt. Két ember, ugyanaz a meló, de ég és föld a különbség köztük. (Kritikánkat itt olvashatod)

12. Rocketman

Ami nem sikerült legutóbb a Bohém rapszódiának, az simán sikerült a Rocketmannek, talán azért, mert Elton John nem akart finomkodni az életrajzi filmjében, így bekerült szinte minden, ami miatt gyűlölni lehetett őt. De mégis az lett a vége, hogy még jobban megszerettük. (Kritikánkat itt olvashatod)

11. Zöld könyv – Útmutató az élethez (Green Book)

Peter Farrelli nem vígjátékkal, hanem egy könnyű és felemelő drámával érte el, hogy hozzávágjanak egy Oscart a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, de Mahershala Alinak se puszira adták oda a szobrocskát, nagyon is megdolgozott érte. A Zöld könyv lehet, hogy sablonos, de fantasztikus film, amelyben Viggo Mortensen alakítása is bőven megért volna egy szép arany trófeát. (Kritikánkat itt olvashatod)

10. Fehér éjszakák (Midsommar)

Az Örökség rendezője egy másféle őrületben merített el mindenkit, mint korábban, azt a mezőt Budakeszin, ahol forgatták a Midsommart, sosem akarjuk látni még az építmények nélkül sem. Néhány jelenete örökre beégett a retinánkba. (Kritikánkat itt olvashatod)

9. Portré a lángoló lányról (Portrait de la jeune fille en feu)

Szerelmesfilm rég volt ránk ilyen hatással. A festőnő és a megfestésre váró ara úgy szeretett egymásba a vásznon, hogy minden pillanatukat imádtuk nézni. (Kritikánkat itt olvashatod)

8. Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari)

A Ford és a Ferrari versengése igazából semmi extrát nem hozott a vásznon, mégis olyan óraműpontossággal működött, mint egy tökéletesen összeszerelt autó, Christian Bale és Matt Damon pedig olyan páros volt, akiket nem lehetett nem szeretni. A Ford v Ferrari minden kiszámíthatósága ellenére imádni való volt, és lazán beszáguldott az év legjobb filmjei közé. (Kritikánkat itt olvashatod)

7. A világítótorony (The Lighthouse)

Nem hittük volna, hogy egyszer még Oscart akarnánk adni Robert Pattinsonnak, de a The Lighthouse-ban nyújtott alakításáért megkínálnánk eggyel. Ő és Willem Dafoe remek párost alkottak a filmben, ami nehezebben volt emészthető, mint egy kalapács, de oda ütött, ahova köll. (Kritikánkat itt olvashatod)

6. Volt egyszer egy… Hollywood (Once Upon a Time in… Holywood)

Quentin Tarantino nagyon megosztotta a rajongóit ezzel a filmmel, ami sokkal inkább egy hosszúra nyújtott hangulat, mintsem egy egységes sztori, de szerintünk úgy mutatta be vele Hollywood aranykorát, hogy annál jobban már nehéz. A történelmet átíró, brutálisan véres befejezés már csak hab volt a tortán. (Kritikánkat itt olvashatod)

5. A kedvenc (The Favourite)

Yorgos Lanthimos nem az a filmrendező, aki könnyed kis mozijairól lenne híres, nála már A kedvenc kvázi limonádénak számít, ahol a feltörekvő lány szépen feltornássza magát a királynő kegyeibe, majd kegyetlenül elnyom mindenkit maga körül, hogy pozícióban maradhasson. Emma Stone, Rachel Weisz és Olivia Colman fantasztikusak voltak. (Kritikánkat itt olvashatod)

4. Élősködők (Gisaengchung)

Bong Joon Ho filmje úgy gyomorszájon vágja az embert, hogy meg is köszöni neki. Ilyen szépen, sötéten és néha viccesen senki sem írta még le a szegények és a gazdagok közötti társadalmi ellentét mibenlétét. És a legjobb: senkit sem mentett fel a bűnei alól. (Kritikánkat itt olvashatod)

3. Kafarnaum – A remény útja (Capernaum)

Ha volt film idén, ami totálisan kifacsarta az embert, hát a Kafarnaum volt az. Egy kétórás nyomorpornó, amiben a totálisan kilátástalan helyzetbe került kisfiút legszívesebben azonnal örökbe fogadtad volna, de nem, inkább végig kellett követned, ahogy egyre jobban merül a szenvedésbe, de a film mégis csodát művelt, pozitív(abb) kicsengésével elérte, hogy az maradjon meg benned, hogy még a legpocsékabb helyzetből is lehet kiút.

2. Házassági történet (Marriage Story)

Az év egyik legnagyobb meglepetése volt Scarlett Johansson és Adam Driver válási drámája, ami annyira tökéletesen volt megírva, megrendezve és eljátszva, hogy azért nagyjából minden díjat illik odaadni mindenkinek, aki csak részt vett benne. A Házassági történet minden pillanata csodálatos volt. Noah Baumbach pedig korunk egyik legjobb rendezőjévé vált. (Kritikánkat itt olvashatod)

1. Joker

Nem igazán ért fel idén semmi a Jokerhez. Todd Phillips mozija mert egy nagyon merészet húzni, és egy unalomig ismert, sótlan eredettörténet helyett megmutatni, hogyan termeli ki a társadalom magából a gonoszt. Mindehhez Joaquin Phoenix akkorát alakított, hogy azért ha nem kap Oscart, hát lesznek bajok. (Kritikánkat itt olvashatod)

Ezek voltak szerintünk 2019 legjobb filmjei, de van még pár ilyen remek anyagunk! Ha a korábbi évek listái kimaradtak volna, akkor most bepótolhatod őket.

Player Autószalon

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.