A Gearbox kultszériájának legújabb darabja úgy is képes volt behúzni, hogy különösebben nem volt felhőtlen eddig a viszonyunk. Teszt!

Bevallom, eddig nem voltam akkora rajongója a Borderlands-szériának, megvoltunk egymással, mint valami rossz házasságban, de igazán nem volt nagy a szerelem. De néha az idő jót tesz egy-egy játékszériának, nálam pedig a Borderlands pont ilyen játék volt. A harmadik rész úgy húzott be egyből, hogy tudtam, most nem nagyon lesz más az életemben a következő jónéhány napban. Ehhez persze az is kellett, hogy változzon a játék, és változott is, még ha nem is jelentősen.

A Borderlands még mindig ugyanaz a rajzfilmszerű csoda, ami eddig is, de grafikailag most szükségszerűen ugrott egyet előre, méghozzá elég nagyot. A tájak kidolgozottsága csodálatos, az itt-ott elejtett apróságokra rá lehet csodálkozni, már vizuálisan is sokkal őrültebb ez az egész, már ha lehet egyáltalán őrültebb. Egy színes-szagos-túlvezérelt posztapokaliptikus akcióvígjáték. És ezúttal a vígjáték sokkal erősebb, mint volt. A poénok valahogy jobban ütnek, a sztori pedig bár különösebben nem annyira kimunkált, mégis elég érdekes ahhoz, hogy az ember ne akarjon kiszállni ebből a véresen röhögős világból.

Még mindig a Pandorán kezdjük a kalandjainkat, ezúttal négy karakter közül választhatunk, akiknek más és más különleges képességeik vannak, a játékstílusodnak megfelelően döntheted el, kivel szeretnéd a földdel egyenlővé tenni a Children of the Vault nevezetű zenés-táncos tömörülést. A történet szerint a Calypso ikreknek sikerült a banditákat összekovácsolnia, így az ellenfél most még veszélyesebb, vagy legalábbis annak tűnik, mi pedig a Lilith által vezetett kiscsaládunkkal igyekszünk mindent megtenni, hogy megállítsuk őket. Nem is maga a sztori annyira erős ebben a játékban, hanem az, ahogy fel tudják dobni egy-egy poénnal, néha egészen beteges ötletekkel, az ember már csak azért is végig akarja tolni, mert látni szeretné, hogy mit találtak még ki a készítők, és röhögni rajta.

A karaktereink totálisan különbözőek, mindannyiuknak jelentősen más képességei vannak, így simán lehetséges a többszöri végigjátszás, teljesen más élmény lesz elindulni mindegyikükkel, és fejlesztgetni őket. A fejlődés egyébként nem feltétlenül a játék legjobb pontja, de rendben van, aktív és passzív képességeinket is fejleszthetjük, de valahogy mindig inkább a passzívak tűnnek erősebbnek és fontosabbnak, de persze ez is inkább játékstílustól függ.

Egészen elképesztő mennyiségű loot került a játékba, az elhullatott fegyverek száma is igen magas, de akkor lesz úrrá az őrület igazán, amikor megérkeznek a különféle egészen extrém cuccok (a lábakon rohangáló fegyver például telitalálat), és nem azok közül próbálunk találni valamit, amiket a földön találunk. Azok sajnos nem túl izgalmasak, mint ahogy sajnos a járművek sem, amelyek irányításán bőven lehetett volna még mit javítani, talán valamikor majd egy patch rendbe is teszi, nem lenne baj, de a legvalószínűbb, hogy ezen már maga a jó isten se fog javítani.

Emellett persze nagyon jó lövöldözéseket lehet letolni, jobbakat, mint valaha, végre érezzük a fegyvereink súlyát, és bár az első pillanatokban még lehet, hogy nem annyira érzi az ember az irányítást, gyorsan belejön mindenki, aztán már rohanhat is neki a kisebb-nagyobb banditáknak. A Gearbox nagyon ügyesen vezeti fel az egész hacacárét, pont olyanra lövi be és adagolja a nehézségi szintet, hogy ráérezzen az is, aki életében nem játszott még Borderlands-játékkal, aztán menthetetlenül rácsússzon. Aki pedig játszott, annak is lesz meglepetés bőven.

Mindenféle spoilerezés nélkül a játék egy idő után kitekint Pandora poros világából, és új helyszínekre helyezi az őrületet, ezek a helyszínek pedig nagyon is jól állnak a játéknak. Így nem lesz unalmas az a nagyjából 20-25 óra, amit elvileg csak a sivatagos semmiben kellett volna eltöltenünk. A helyszínek merőben különböznek egymástól, szóval még csak azzal sem lehet vádolni a készítőket, hogy Pandorát sütnék el más és más színekben, vagy minimális textúraváltoztatással. Gyönyörű minden helyszín, már egy sima PS4-en is az, és akkor milyen lehet PC-n?!

A Borderlands 3 így bőven jó a rajongóknak, de még az olyan szkeptikusokat is képes meggyőzni, mint amilyen én voltam. Sok tekintetben a legjobb epizód a szériából, olyan lövöldözős élményt ad, amit egyetlen más cím sem tud adni, és olyan poénokat tol az orrod elé, amiket más nem is merne. Röhögd ki magad, aztán mehet a headshot és a farmolás.

A player szerint

  • Gyönyörű grafika
  • Elképesztően jól működik a humora
  • A járműhasználat eléggé siralmas
Player-méter
8
Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cipőkollekció, melyben kompromisszumok nélkül lehetsz szabad, egyedi és vagány

Menhelyről? Tenyésztőtől? Honnan legyen kutyád?

Hiába lett remek, dögrováson van a Sony VR-headsetje

További cikkeink a témában