Már korábban is méltattuk a Mörköt. Többször is. Amit az új EP-n hallottunk, az alapján nem most fogjuk abbahagyni.
Amikor kijött a The Death of Mörk 2018-ban, nem győztünk nagyon nagy szavakat használni. Persze az még csak egy fél lemez volt, de már akkor is nagyon hallatszott, hogy ezt maximum azzal lehetne nagyon elcseszni, ha a mostanra ígért második EP, a 2018-as ötszámos The Resurrection of Mörk majd lakodalmas csujjogatóval lenne tele. De továbbra is messze maradnak a Casio-szintik, van helyette funk meg jazz, továbbra is úgy elővezetve, hogy az ember csak néz meredten, hogy ez tényleg egy magyar zenekartól jön-e.
Zentai Márkék nagyon megtalálták az útjukat, korábban írtunk róla, hogy mennyire ügyesen építették fel a zenekarukat, kezdetben szobakoncertekkel, aztán egyre több és egyre nagyobb bulival gurítottak, majd külföldön is elég szépen be tudtak mutatkozni, most épp Jamie Cullum előtt játszottak, akit egyébként imád is a zenekar. Gondolnád, hogy akkor oké, majd ahogy egyre sikeresebbek lesznek, úgy jönnek az egyszerűbb, poposabb dalok, de nagyon nem, a Resurrection ugyanis egyáltalán nem a kompromisszumokról szól, annyira nem, hogy bár tele van egészen bonyolult témákkal, a zenekar majdnem élőben vette fel az egészet, mert miért ne.
Így is akadnak rajta élő dalok, az ötből (ha az egyetlen, halandzsázós Assakaraka Pumbeket nem tekintjük annak, mert ha igen, akkor hatból) kettő, de az a kettő nem éppen egy olyan bandát mutat, aki ne lenne rettentően képzett zeneileg. Mások stúdióban megszenvednének egy olyan dallal, mint a brutálisan feszes You and Me, de a Mörknek sikerült felkapnia Leverkusenben a Jazzstage-en egyetlen hiba nélkül élőben. A másikat, mindannyiunk problémáját megfogalmazó Nutellát („ha szomorú vagyok, előveszek egy üveg Nutellát”) pedig a frankfurti Brotfabrikban rögzítették, és ha azt mondanák, hogy ez egy hosszas idő alatt kidolgozott stúdióverzió, én séróból elhinném nekik.
Fura egységet alkot a Death és a Resurrection egyébként, mert míg az előző EP, vagy ha úgy jobban tetszik, a lemez első fele (vinylen például egyben kapható) egy sokkal befordulósabb, sokkal mélyebb, a most kijött Death of Mörk kifejezetten játékos, van, ahol egyenesen diszkós, az All I Need például még a french electronicát is keblére öleli, és partit robbant. Ha valamiért, hát pont ezért szerethető nagyon ez a banda, mert nem mindig veszi magát teljesen komolyan, és amikor játékosabb, akkor is olyan zeneileg, hogy megőrül tőle az ember.
A The Death of Mörkön tényleg minden van, olyan, mintha brutális tudással bíró zenészek leülnek jazz-funkot játszani egyből a nyitó I Am Mörkben, aztán lazulna a hangulat, elkezdenének piálni, viccelgetni úgy, hogy közben csak félig röhög az ember, mert a zenének még akkor is van súlya, ha egyébként eléggé könnyed, amit hallasz. Aztán a mindent lezáró Lazy Thursday – Give Me Birthday-ben mindenki megnyugszik kicsit, ezzel ér körbe a Death + Resurrection, aztán szépen újra lehet hallgatni az egészet.
Élőben is érdemes lesz meghallgatni, június 18-án lép fel a Mörk a Müpában, a Life of Mörkállítólag egy eléggé húzós menet lesz, ahol meglepetések és vendégek is lesznek, és ha úgy szólnak majd élőben a dalok, ahogy a lemezen a koncertfelvételek, akkor nagy baj már nem lehet.
The Life of Mörk - Müpa. Időpont: 2019. június 18. 20.00-22-00.